Hálát adok a mai napért. Hála a ragyogó napsütésért, a tiszta égboltért, a madarak daláért, a harmatcseppekért, a zöldellő növényekért, a milliónyi színben pompázó virágokért. Amikor észreveszed, hogy a legapróbb, útszéli kis virág szirma is szívet formáz, rájössz, hogy nincs más, csak a Szeretet.
(Móra Klára)
A valódi kincs az, ami ott van benned. Fénylő, különleges és megismételhetetlen. A külsődet csak kölcsönkaptad, a földi életre. Emlékezz: nem test vagy, hanem lélek.
(Móra Klára)
A prioritásnak változnia kell.
Ha szeretsz valakit, akkor az a valaki fontos lesz számodra. Észrevétlenül kerül az életed első helyére. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden mást eldobsz, mint a forró krumplit.
Nem jelenti azt, hogy minden más értelmét veszti. Nem jelenti azt, hogy nem találkozol a barátaiddal, hogy elhanyagolod a munkád, a családod, vagy épp saját magad.
Egyszerűen csak azt jelenti, hogy időt töltesz vele, hogy odafigyelsz rá, és az ő élete legalább olyan fontos lesz, mint a tiéd.
Ha valaki fontos lesz neked, automatikusan eszedbe jut, amikor a napodat tervezed. Átfut az agyadon, hogy vajon neki is jó lesz-e ez így… vagy inkább máshogy legyen? Nem hozol önző döntéseket, hiszen már valaki más is része az életednek.
A döntéseid pedig két emberre vannak hatással. Nem csak rád.
Most már időt kell szánnod arra a kis dologra, is, ami szingliként természetes volt. Az életedet te irányítod, de mivel helyet adtál benne valaki másnak is, fontos, hogy a döntéseiddel ne bántsd meg, vagy épp ne sodord kétségek közé.
Persze lesznek (kellenek) napok, amikor csak magaddal foglalkozol, amikor olyan élethelyzetben vagy, hogy nem tudsz másra figyelni, mint magadra, vagy épp valaki olyanra akinek szüksége van rád. Lesznek olyan időszakok amikor egy barát, vagy családtag mellé kell állnod százszázalékosan, de ezt a szerelmed is megérti majd.
A szerelem nem arról szól, hogy a másikért élünk, hanem arról, hogy együtt. Együtt csináljuk a jó és a rossz napokat is.
De általánosságban elmondható, hogy egymás életében fontos, és kizárólagos helyünk van. És felelősséggel tartozunk a másikért.
Ha szeretsz valakit nem érezteted vele, hogy ő NEM fontos, vagy pótlék, vagy mindig a második. Nem B-verzió.
Odafigyelsz arra, hogy ne hagyd kétségek közt, hogy kiérdemled a bizalmát, hogy tudja, más felé nem kacsingatsz.
Nem bántod meg az érzéseit, és átöleled, ha fél, vagy frusztrált.
Ha szeretitek egymást, vigyáztok egymásra.
Amikor azt érezzük, hogy minden remény elfogyott, és fejünk fölött fekete felhők takarják el napot, forduljunk a Jóisten felé. Ereszkedjünk együtt szívünk legmélyére és adjuk át magunkat az ima feltöltő erejének. Szóljunk alázattal, és belső megérzéseinek keresztül adjuk át magunkat az Istennel való szent, közös párbeszédnek. Találjuk meg lelkünkön keresztül, helyünket a világban. Érezzük meg, hogy szívünk a szeretet és együttérzés lakhelye, és ha jól vigyázunk rá, nem lesz másnak helye, hogy odafurakodjon. A szeretet hullámhosszán megnyugszik a lelkünk, és rögtön nem látjuk, olyan borúsan a világot. A kis dolgok nagyra nőnek ott a szívünk közepén, és megtanulhatunk a hála nyelvén gondolkodni. Tűnődjünk el szép emlékeken, hogy homlokunkon az aggodalom ráncai kisimulhassanak. Rendezzük el összekuszálódott gondolatainkat, szedjük össze összetört darabjainkat és magabiztos sóhajjal haladjunk tovább!
(Deverdics Éva)
