Van, amikor nem találom a szavakat az imához...

 

Van, amikor nem találom a szavakat az imához, van, amikor akkora bennem a káosz, hogy sötétbe borítja bennem a lelket, amikor az érzelmek és a józan ítélőképesség viharként tombol a szívemben. Ilyenkor más imáit olvasom, segít elcsendesíteni a lelkemet. Segít menedékre, lakóhelyre találni,olyat, ahol védettséget érzek, mentsvárat, és biztonságot. Egy lakóhelyet a Jóisten házában, ahol, ha fáradt vagyok örülhetek a pihenésnek, ahol, ha fáj is, értékelni tudom a békességet, ahol a szomorúság könnyeiből örömkönnyek lesznek, ahol a sötétségből kijutok a fényre. 

 

(Deverdics Éva)

Up next - YouTube:Pintér Béla - Te erőt adsz

 

Amióta világ a világ…

 

Amióta világ a világ…

Ölelkezünk, kezet fogunk, puszit és csókot adunk egymásnak. A természettel és a természetben élünk. Az ember az élet forgatagában mozog egymással karöltve. Áramlik bennünk és általunk az élet minden aprósága és nagysága, mélysége és magassága. Szívünk mélyén és a genetikánk gyökeréig kódolva vannak azok az évezredes törvények, miszerint EGYÜTT ÉLÜNK! Az életünk legalapvetőbb minősége és joga az, hogy egymással kézen fogva haladunk át az élet buja erdején. Vért, verítéket, könnyeket és testnedveket adunk egymásnak, gyerekként fetrengünk a porban, vizet nyelünk a folyóban, gilisztát veszünk a szánkba, fára mászunk és megsérülünk, a kutyánk megnyalja az arcunkat, a macskánk a kezünkből eszik, puszilkodunk, ölelkezünk ÉS EZ ÍGY VAN JÓL. Ettől vagyunk mi emberek. Ilyennek kell lennünk, ilyennek lettünk teremtve. Most ezek után felelj őszintén; hagyja-e a világ, hogy emberként élj? Tudod, az ember mindig kivívta a jogát a szabadságra, amióta világ a világ…

 

(Kováts Róbert)

Széppé tehetjük...

 

Már semmi sem lesz olyan, mint rég, de rajtunk múlik, hogyan tekintünk erre a napra. Széppé tehetjük, csak rajtunk múlik minden. Egy gyertya fénye meleget adhat, egy ima átölelő vigaszt nyújthat, és ha van mellettünk valaki, akit szeretünk, már mindenünk megvan. Hálát érezhetünk a szívünkben.

(Deverdics Éva)

" Hagyd , hogy néha elragadjon...

 

 " Hagyd , hogy néha elragadjon az éjszaka , nézd a csillagokat és engedd , hogy megrészegítsen a végtelenség érzése . Az éjszaka a maga minden sötétségével ..egyben út is a megvilágosodás felé . Az éjszaka , melynek misztériumai közelebb visznek minket Istenhez , olyan , akár a sötét kút , melynek a legmélyén szomjoltó víz van : fekete árnyaiban , valahol ott rejlik a láng , amely fellobbanthatja a lelkünket " 

(Paulo Coelho)

Advent első gyertyája

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Advent első gyertyája

Advent első gyertyalángja legyen ma a béke,

apró gyermekszívek szépreményű éke.

Ráncos, fázós kézfejeknek forró meleg kályha,

szomorú arcocskáknak pihe-puha párna.

 

Advent első gyertyalángja legyen ma a mosoly,

ott is ahol szívfájdító nyomorúság honol,

hisz az Adventi gyertyákban fellobbanó láng,

koldusra és királyra is mennyei fényt ád.

 

 

(Kun Magdolna)

Hagyd magad, légy szabad...

 

“Az életed csak visszafelé tudod megérteni. Amikor rájössz, minden esemény egyetlen gyöngy volt az úton. Ahogy peregnek le szüntelen, látod majd, értelme volt mindennek. A lekésett busznak, a halvány mosolynak, a csalódásnak, annak az egyetlen szónak, ami annyira fájt. Megérted majd, minden érted történt. Azért, mert az élet szeret, és a legjobbat akarja neked. Terelt. Terelt akkor, amikor lekésted, és terelt akkor is, amikor hagyta, hogy elérd. Segített akkor, amikor a pofont kaptad, mert arrébb mentél, oda, ahol aztán az ölelés várt. Épp ezért ne görcsölj most sem. Hidd el, vigyáznak rád. Csodáld nyugodtan az élet ezer színét, a napfelkelte aranyát, és ne legyen benned félelem. Az élet tudja, mi jó neked. Terel. Hagyd magad, légy szabad, jó kezekben vagy. Ma is.”

 

(Todorovits Rea)

Érezni fogod…”

 

“Igen, félünk a fájdalomtól. Tudod, aki megjárta a poklot, az tudja, végül jó. Kitisztul a kép. Megtalálod benne önmagadat. Újra tudod kezdeni az életedet úgy, ahogy már neked jó. Tudod, mi történik még? Ha szeret, elkezd érezni. Lebontja falait, és ha tényleg fontos vagy neki, amit kizárólag így deríthetsz ki, együttműködik veled. Vagy engedd útjára. Majd tanul mástól. Te csak légy szabad és ne kövesd el ugyanazt a hibát. Eldöntöd, akarod-e. Én türelmesen várok.

Tudod, minden megoldás jó, ami a boldogságodhoz vezet. Akár együtt, akár külön-külön.

Érezni fogod…”

 

(Tőrincsi Tímea)

A lelket csak a SZERETET kèpes meggyògyìtani...

 

Hiàba szedjük a leghatèkonyabb tàplàlèkkiegèszìtőket, hiàba sportolunk rendszeresen, hiàba tàplàlkozunk egèszsègesen, ha lelkünk ès tudatunk tele van dèmonokkal; mèrgező gondolatokkal; haraggal, irigysèggel, fèlelemmel, rettegèssel, màsok hibàztatàsàval stb., ha emberi kapcsolataink hazugsàgon alapulnak, ha szerelmet hazudunk ott, ahol mèg csak igazi vonzalom sem volt soha, ha gyerekeinket ugyan ezekre a hazugsàgokra szoktatjuk, ha èrdekekre èpülő kapcsolatokban hasznàljuk egymàst, ha folyamatosan pazarlunk, ha olyan munkàt vègzünk, amiben nincs benn a szìvünk, ha vàllalhatatlan megalkuvàsoktòl szenvedünk, ha felàldozzuk önmagunkat màsoknak valò megfelelèsből, ha leèrtèkeljük önmagunkat stb. hiàba akarunk EGÈSZsègesek lenni, ehhez először le kell venni az àlarcokat, meggyògyìtani a dèmonokat, legyőzni az egot, lezàrni minden hazugsàgot, minden illùziòt, mindent, ami fogva tart, mindent, ès mindenkit, amiben ès ahol nem tudunk szìvvel - lèlekkel jelen lenni.

A lelket csak a SZERETET kèpes meggyògyìtani. Ez az egyèni felelőssègvàllalàs ideje. 

 

SzB

Szükség van ...

 

"El kell fáradnod, hogy örülhess a pihenésnek,

Néha fájnia kell, hogy méltasd a csendes békét,

Sírnod kell, hogy örömkönnyek fürdessenek,

Szükség van a lentre, éppúgy mint a fentre,

A fényre meg a sötétségre.

Ettől teljes és kerek egy emberélet."

 

(Czernay Hajna)

Wass Albert : Őszi hangulat..

 

Wass Albert : Őszi hangulat..

 Mikor a hervadás varázsa

megreszket minden őszi fán,

gyere velem a hervadásba

egy ilyen őszi délután!

 

Ahol az erdők holt avarján

kegyetlen őszi szél nevet,

egy itt felejtett nyár-mosollyal

szárítsuk fel a könnyeket!

 

Hirdessük, hogy a nyári álom

varázsintésre visszatér,

s a vére-vesztett őszi tájon

csak délibáb-varázs a vér!

 

Hirdessük,hogy még kék az égbolt,

ne lásson senki felleget,

hazudjuk azt, hogy ami rég volt,

valamikor még itt lehet!

 

Ha mi már nem tudunk remélni,

hadd tudjon hinni benne más;

hogy ezután is lehet élne,

hogy tréfa csak az elmúlás!

 

A nyári álmok szemfedője

övezze át a lelkedet,

amíg a tölgyek temetője

hulló levéllel eltemet!