A Lélek csendje - Lélekzene1.

Lelkek találkozása

 

Lelkek találkozása

Ősz van. A levegő nyirkos, borzongatóan hűvös. Köd tompítja az élet fényét. A természet őszi színekbe öltözik, hozza magával a változást. Elalszik, így emlékeztetve minket az elmúlásra. Ebben a csendes melankóliában a fákról színpompás levelek hullanak a földre elengedve az életet, mindazt, ami pótolható, mindazt, ami valóban számít. Ott maradnak a fák csupaszon, védtelenül, de mégis egy új tavaszt várva, amikor ismét életre támad a természet.

Egy ilyen lelassult, megállásra és elgondolkodásra intő időszakban van mindenszentek és halottak napja. A temetőkben több millió gyertya fénye jelzi hűségünket eltávozott szeretteink felé. Sírok mellett állva lapozunk emlékeink között, és imádkozunk. Mindenki a saját imáját, melyet csak ő ért, és talán az, akihez érkezett. A lelkek találkozása ez, az emlékezés hullámhosszán, végtelenségben, a pislákoló mécsesek fényénél, a fákról lehulló, őszi levelek alatt...

 

(Deverdics Éva)

 

AGE OF ECHOES - HEAVEN'S REACH

Nem az határoz meg...

 

 Az önmaggal való kapcsolatteremtésnek sokkal mélyebb gyökere van annál, minthogy valami spirituális könyvet ragadsz a kezedbe és csak úgy habzsolod a tudást belőle. A mások által magadra aggatott tudás, nem tudás. Fél tudás. Azért, mert vissza tudod mondani a törvényeket, el tudod mondani, mi a boldog élet titka, az még nem a te tudásod. A tiéd csak akkor lesz, amikor a saját bőrödön tapasztalod meg az élet működését. Amikor a sejtjeid is átélik azt a tanítást, amit lehet, hogy évekkel ezelőtt olvastál, de most értél meg rá. Most ért meg benned egy váratlan pillanatban. Megéled, megérted, hiszel benne. Saját magad taposod ki az ösvényt, saját magad fedezed fel önmagad működését. Nem az határoz meg, hogy a másik mit mond rólad, hanem, hogy te mit tapasztalsz meg magadból. Hiába veszel meg több száz könyvet, a könyv sohasem fogja neked megtanítani azt, amit bizony csak az ÉLET tud. Ezt a lépést nem kerülheted el. Nem adják ingyen a belső békéd.

(Boros Bea) 

 

Aki igazán szeret...

 

 "Azt mondják, a valódi szeretet: ad. Aki igazán szeret, az mindig csak ad, állandóan és számolatlanul. Nem kapni akar, csakis adni. Sugárzik, min a Nap, dől belőle a szeretet ereje. Szüntelen adásban van."
 

(Müller Péter)

Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Évának, Amerikába, 1975 július"

Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához (részlet)

 

"...Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok

és leszek Neked. Meleget kell egymásra fújnunk.

Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat.

Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény.

Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar.

Kergessen egymáshoz a csend.

Ne engedjük kihűlni magunk.

Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos....." 

 

 

" Mindig van valami , ami új reményt ad ...

 

 " Mindig van valami , ami új reményt ad ...és az új reménytől megszépül a világ " 

(Léria Dipán)

Találd meg minden percben a szépet...

 

"Minden órának szakítsd le a virágát, találd meg minden percben a szépet, a kellemest, az örömet adót, s a többiről igyekezz elfeledkezni, vesd ki az agyadból a gondot, élvezd a percet, amíg élvezheted..."

 

(Szilvási Lajos) 

 

AGE OF ECHOES - PERFECT SILENCE - YouTube

 

Távozóban....

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Távozóban....

Lassan surran ki a nyár az ajtón,
Óvatos, hogy észre ne vedd,
Nem köszön el, csak titkon
Itt hagy magából egy kis meleget,
Mely nemrég még forrón izzott,
Szép lassan majd elfeleded,
Nem ígért semmit, de mégis tudod,
Visszatér majd, ha elengeded.

Őrzöd melegét, ajtódat bezárod,
Ha kimész, kabátod keresed,
Érzed, tudod, bandukolhat bárhol,
Nem hagyott el szerelmesed.
Nem! Csak egy kis időre elutazott,
De küldi hűségesen a leveleket,
S ha résnyire kinyitod az ajtód,
A szél besöpri, így üzen neked.

Aztán, mikor már emléke halványodott,
Szép lassan elköszönnek az emberek,
Törli a lábát, s félénken ott kopog,
Te megbocsátasz, s boldogan beengeded.

Heniger Istvánné

Aranyosi Ervin: Sírva vigad a természet

 

Aranyosi Ervin: Sírva vigad a természet

Sírva vigad a természet,
elsiratja a nyarat.
Bár ritkán lát ilyen szépet,
úgy érzi, koldus maradt.
Ha leülsz és megcsodálod,
te azért még láthatod:
– Mennyi szín és mennyi pompa
őrzi a varázslatot.

S lám az ember pont így érez,
siratja a múlt időt.
S nem látja, hogy lelke közben
mennyit szépült, s egyre nőtt.
Emlékekkel gazdagodva
mennyi mindent megtanult.
Sérelmeit veszi sorra,
ezért ma is fáj a múlt.

Ám ha tudod, hogy még fájhat,
tedd szebbé a holnapot,
Bocsáss meg, múljon a bánat,
nyiss egy új, tisztább lapot.
Azt írd tele szeretettel,
örömökkel díszítsd fel.
Az életet nem elsírni,
hanem végig élni kell!

Élvezd ki a röpke percet,
légy hát mától boldogabb!
Tovább élnek, kik szeretnek,
s szívük sem fáj oly sokat!
Emlékezz az elmúlt nyárra,
de őszöd is szép legyen!
Tiszta szívvel élj a mában,
hogy holnapod szép legyen!