Hiszem...

hivatástudat

Hiszem, hogy lehet jobb is a világ.
Hiszem, egy ember is tehet csodát.
Hogy minden gyermek szíve egy virág,
Isten adta nekünk legszebb mosolyát.

Hiszem, tehetséges minden gyermek.
Hiszem, az én dolgom tudni, hogy miben.
Tudom, eléri majd, amit szeretne,
Segítem vágyát, mit kíván szíve.

Áldom Istent, hogy láthatom mindezt.
Áldom és kérem, mindig segítsen!
Nem adok többet, de kevesebbet se -
Csupán adom az egész életem...

(Árnyék és Fény)

Táncoló hópelyhek

 

Táncoló hópelyhek

Felhőkből hópelyhek keringőznek éjben,
Fehér lepelként szikráznak napsütésben.
Körtáncukban karoló csillagos pelyhek
Melengető takarói vágyó létnek...

Ha hópehely lennék, hókristályként szállnék,
Jeges tűlándzsákkal testedig hatolnék!
Fagyott ruhád tördelném, hogy hozzád érjek,
Hol vágy tüzei, mint örökmécses, égnek.

Ha éj sötétjében hópehely lehetnék,
Szerelemcsillagként ágyadhoz lebegnék!
Pihennék kebled hullámzó melegében,
Felolvadnék szíved titkos rejtekében.

Ha kerengő pelyhek sok ezre lehetnék,
Belőlük hócsipke terítőt horgolnék!
Széltől is óvnálak testedhez simulva,
Hókönnyből olvadnék arcodon csordulva.

Sziporkázó hópehelyként, ha éj fakad,
Hajadba szőnék fénylő hócsillagokat.
Pajkos hótesttel karjaid közt fekhetnék,
Forró ajkad hűtve csókodban elhalnék.

Leheletkönny hócsillagként alászállok,
Hogy hópelyhekben szülessenek szép álmok:
Égő tested oltani mennyei fényben,
Elhamvadni majdan vágykelyhed tüzében...!

Felhőkből hópelyhek keringőznek éjben,
Körtáncukban átkarolnak napsütésben.
Óh, ti égben születő, csillagos pelyhek,
Emlékőrző szemfedői szerelemnek!

 

 

(Csákány Tibor)

 

 

 

Az ego csupán egy illúzió...

A valódi erő a nyugalomban rejlik. Ezt a nyugalmat pedig a félelem nélküliség táplálja. Mely abból a rendíthetetlen hitből ered, amely a megélt tapasztalatokon keresztüli tudat forrása.

Minden mindennel összefügg és minden hasznos kapcsolatként van jelen. Az egyetlen ami gátat szabhat ennek az energiának, a félelmed táplálta bizonytalanságod.
A félelem a saját gyengeséged. Amellyel a képességeidnek vetsz gátat és azokat blokkolod vele. Megvalósítva ezáltal azt a világot amely magát a félelmedet jelenti. És ellehetetlenítve mindazt, ami születésedtől fogva az egész létezésed jelentősége.
Az ego csupán egy illúzió. Nem létezik. A társadalmi ragaszkodás és az így felállított normák koholmánya.
A szabad embernek nincsen egoja. Lelke van. Amely együtt áramlik a végtelen energiával. Nem csak felfedezve az új lehetőségeket, hanem meg is valósítva azokat.

(Pipo Yogi Ji)

Nem Te döntöd el...

Nem Te döntöd el, hogy ki érint meg... Hogy ki érinti meg a lelkedet úgy, ahogy senki korábban...
Nem Te döntöd el, hogy ki dobbantja meg a szívedet... Hogy ki az, aki felforgatja a világodat a puszta lényével...
Nem Te döntöd el, hogy kihez szól a lelked, akár némán, hangtalanul, akár hangosan ordítva: Szeretlek...
Nem Te döntöd el, ki az, aki szárnyakat ad, aki inspirál és hív szelíden egy más, egy jobb, egy teljesebb világba...
Nem Te döntöd el, hogy kit látsz és érzel, és ki lát és érez Téged...

És mégis...
 
Te döntöd el, hogy kiért mész tűzbe, szállsz le a pokolba, harcolsz meg a démonokkal...
Te döntöd el, hogy kiért haladod meg Önmagad, kiért mész szembe minden elvárással, szokással és nézőponttal...
Te döntöd el, hogy kinek mondasz nemet és kinek mondasz igent...
Te döntöd el, hogy kockáztatsz-e, hogy kitartasz-e, hogy választasz-e...
Te döntöd el, hogy hagyod-e magad vezetni az isteni felé, a teljességbe, a Csodák földjére...

Nem Te döntöd el, hogy Kit... Mégis Te döntöd el, hogy hogyan...
És akár fordítva is....
Te döntöd el, hogy Kit... És nem Te döntöd el, hogy hogyan...

(Dr. Hörömpő Andrea: Nem Te döntöd el...)

"Vallom és hirdetem...

"Vallom és hirdetem, hogy nincs értékesebb, hatalmasabb és szebb, mint az élet. Mindig szép és mindenütt. Fetrengett a lelkem sokszor porban is, sárban is. De mindig új és új magasságai jönnek az életnek. Az élet szent, szép, hatalmas és értékes valami. A sárban is szép, a szűzhavasi tetőn is. Mert mélység és magasság az élet."
 

(Ady Endre)

Mennyi szépséget rejt...

"Megfakult kép az élet horizontján
mint a felhőkben játszó fény
naplemente után.
Mennyi szépséget rejt...
álmodozni hagy,
múltat eltemet...
és a holnapnak esélyt ad ...
veled, és nem ellened."

(Léria Dipán)

Bensőnkben kellemes meleg árad...

- Honnan tudod, hogy Szerelem?
- A nagymamámnak volt egy igen érdekes elmélete. Azt mondogatta, jóllehet úgy születünk, hogy valamennyiünkben van egy doboz gyufa, magunktól nem tudjuk meggyújtani a gyufaszálakat, szükségünk van... oxigénre, meg egy gyertya segítségére. Csakhogy ez esetben az oxigénnek példának okáért a szeretett személy lélegzetéből kell származnia, a gyertya lehet bármiféle érintés, simogatás, szó vagy hang, amely elsüti a robbanókészüléket és lángra gyújtja az egyik gyufát. Ilyenkor egy pillanatra heves érzelem vakít el bennünket. Bensőnkben kellemes meleg árad szét, amely az idő múlásával lassan-lassan elenyészik, míg egy újabb robbanás fel nem éleszti.

(Laura Esquivel Valdés)

  Hogyan mondjam el...

Hogyan mondjam el,
talán két szemedbe nézzek?
Vagy hegedű húrján
üzenjek néked?
Mert oly nehéz a szó,
a nyelvemen botladozó.
Mit jelentesz Te nekem?

A zenét, mi a lelkemig hatol,
a napsugarat,
mely beköszön az ablakon
és vidáman csillog
a reggeli harmaton.
Rózsaszín szemüveget,
melyen keresztül
a világ üzen nekem,
és Te ott vagy
minden üzenetben.
Megbújsz a távoli
hegyekben,
fehéren vakító,
hömpölygő bárány-
fellegekben.
A kékséget szuszogó
nefelejcsekben,
a madarak dalában
és a tiszta tó tükrében.

Köszönöm, hogy vagy nekem
és láthatatlanul mindig
fogod a kezem,
csak ezt szerettem volna
elmondani neked,
édes kedvesem!

(Zvolenszki Andrásné Jutka) 

"A valóság éve.

"A valóság éve. 

Hétköznapokkal. Szürke reggelekkel, unalmas estékkel. Harcokkal, győzelmekkel, vereségekkel. Mindennapi gondokkal, örömökkel, fájdalmakkal. Ünnepekkel. Munkával. Sikerekkel, kudarcokkal. És volt egy másik év. Az álmok éve. Tündérrel, színes tavaszi erdővel. Pici kőhíddal. Angyali mosollyal. Szív meleggel. Lélekkel. Élettel. A megfoghatatlan, megérthetetlen szeretet ajándékával."

Lesz egy év."


(Csitáry-Hock Tamás)

A holnap felé.

Az út nem az ajtón túl kezdődik…

Hanem éppen ott, ahol állsz. A lábad alatt. És ha nem lépsz, akkor az ajtóig sem jutsz el. Lehet, hogy kevésnek érzel egy lépést, de ha azt sem teszed meg, sosem látod meg az utat az ajtón túl. És a holnapot sem. Mert a holnap sem „majd” kezdődik, hanem most. Ma. Minden holnap a mában indul, és lehet, hogy kevésnek tűnik a mai tett, de holnap látod az eredményét. A mai „kevés” a holnap „mindene” lesz. Csak indulni kell. A mában. Az ajtó felé.

A holnap felé.


(Csitáry-Hock Tamás)