Ölel a természet

Ölel a természet

Mikor a természet ölén minden madár énekel,
A csend és a víz tükre játszik a szívünkkel.
Ez egy álom, minden békés, oly nyugodt,
Nap sugarai simogatnak, boldog vagyok.

Falevelek sétálnak, fúj az őszi szél,
Minden fa álmos, bódultan elalél.
Izegnek-mozognak a falevelek, minden színes,
Szép a természet, bárányfelhők fodrozzák az eget

(Kormos Nikolett)

Lélektárs hívó

Lélektárs hívó

 

Hiányzol… Pedig nem tudom ki vagy, mit csinálsz… Keresnélek, de nem tudom, merre jársz. 

 

Csupán egy érzés vagy itt belül, mégis tudom, hogy igazabb vagy, mint bárki más. Nem számít, hogy még sosem néztem a szemedbe, nem simogathattam arcod. De számtalanszor éreztelek magam mellett, Te adtál erőt, amikor azt hittem, nincs remény. Tudtam, hogy miattad nem adhatom fel, hiszen létezel. Hogyan érezhetnélek, hogyan lehetnél a képzeletemben, ha még sosem érintettük volna egymást? 

 

Talán több ezer éve vándorlunk együtt, néha nevetve, néha sírva… De abban biztos vagyok, hogy sosem engedjük el egymás kezét. Újra meg újra születünk, értelmet adva egymás létezésének. Gyógyítjuk lelkünket a másik szeretete által. Bármerre is visz a sors, bármerre sodor az élet, lelkeink elvezetik egymáshoz a testeket. Az Univerzum jeleket küld felénk, s bár sokszor tűnik rögösnek az út, megtaláljuk egymást. Újra összeolvadunk, és megszületik bennünk a bizonyosság: Mi összetartozunk örökre. 

 

Már jóideje nem érzem magam jól Nélküled. Bár erős vagyok, és mindig talpra állok, de úgy érzem, szükségem van Rád! Kérlek, gyere! Várlak!

 

(Mohácsi Viktória)

 

Valaki

 

Valaki

Vannak, akik akkor jönnek,
mikor még senki sem érkezett meg.
Vannak, akik akkor mennek,
mikor már mindenki megjött.
De kell, hogy legyen olykor
nemcsak Első és Utolsó.
Kell, hogy legyen egyszer
a Senki és Mindenki közt végre
Valaki.

(Tóthné Rózsa)

Hogy miért Ő?

Hogy miért Ő?
Mert ő az egyetlen... aki észrevette az igazi énemet.

(Léria Dipán)

Mindig visszatér...

Az érzelmeit sokszor hiába űzné tovább az ember... az mindig visszatér, mint az őszi falevél a poros útra.

(Léria Dipán)

Nekem

Nekem

Nekem mindennap ünnep.
Mikor este megérkezel
Mielőtt belépnél, a gondokat
Könnyedén lerázod magadról
Az öröm beléd kapaszkodik
Majd lustán arcodon pihen
S én azt kívánom, örökre
Szépséged dísze maradjon.

Nekem nem kellenek szavak
Én már anélkül is tudom
Miattam hagyod a küszöbön
A hosszú, fárasztó nap terhét
Hogy reggel, mikor álmosan
Rád köszön a zajos világ
Újra keskeny vállaidra emeld
Ha tőlem búcsút intve elmész.

Nekem a mi parányi szobánk
Egy csendes, lakatlan sziget
Ha belépsz, már nem törhet be
A kinti káosz, gond, zűrzavar
S ahogy szelíd, lágy mosolyod
Rám villan, a szürkeségen át
Minden, mi nappal még fájt
Most az ajtón kívül marad.

Nekem te vagy a hideg ellen
A legszebb, legmelegebb ruhám
Kérdésre a megnyugtató válasz
Még ha más ezt nem is érti
S úgy vágyom minden egyes
Veled együtt eltöltött időre
Mint ahogyan a kimerült test
A pihenés szükségét érzi.

(Sun Belle)

Tisztán, Szabadon….. a Lélek által!

Tisztán, Szabadon….. a Lélek által!

Hogyan mondhatnám el a szelekkel szárnyaló illatát…. a tüzekkel virrasztó érintését…. az angyalokkal suttogó mélységét, annak tisztaságát....... Mond hogyan...? Ezt csak megtapasztalni lehet..... A tapasztalás azonban néha fájdalmas... a szél néha viharos, a tűz néha megéget..... a lények nem mindig barátságosak.
Mégis, MOST megsúgom neked halkan az igazságot……a SZERELEM őrzője a magasabb szintű, Tudatos Szeretet….!
Sokan vannak, kik úgy beszélnek dolgokról, érzelmekről, mintha legalábbis megtapasztalták volna azokat. Szabadnak mondják és hiszik magukat, mert éppen szerelmesek, vagy már nem azok, párkapcsolatukban…. Vajon szabad e a madár aki a természetben lehet, miközben egy fán lóg kalitkája? Zárt rácsokkal körülvéve, érzi a tavaszi szelet, miként tollazatát borzolja…. Zsigereiben él és felidézi,valamikor együtt repülhetett vele….Volt idő mikor az erdőt, a tájat felülről szemlélhette, korlátok nélkül, szabadon, együtt létezve az elemekkel…
A kalitka, mely most még díszes és komfortos, valójában csak korlát, maga az árnyék, birtoklásról szóló rabság…. véges illúzió!
A madárnak, miután felismeri a valóságot,vajon lesz e elég bátorsága s ereje, kinyitni időszakos „zárkáját”, hogy újra megtanuljon szárnyalni……? A kalitka „őrzője” vajon képes e az elengedésre….?
A tudatos szeretet az ami a valóságról szól…! A szabadságról, a bátorságról az elfogadásról és ha még kell, akkor az elengedésről…. Tudod! Aki szabad, azt el sem kell engedned……. Így létezni, tisztán és szabadon, maga a csoda……
Tehát, ez a gyönyörű NŐ, nem a feleségem….. Soha nem volt és soha nem is lesz az….. Gyermekeim édesanyja jelző igazabbul hangzik. Ma már semmilyen körülmények között nem vennék el egyetlen lényt sem feleségül azért hogy magamhoz, ehhez a nem létező valakihez kössem egy papírral, ne adj isten üzleti érdekből. Még mielőtt megkérdezed, vágyból és szerelemből sem tennék ilyet, mert ezek az érzelmek, megszülik a ragaszkodást a birtoklást, a féltékenységet….. további korlátokat, s negatív tetteket teremtenek.
Az önvalónak, így a tudatos szeretetnek, sincs szüksége e világ által kitalált intézményekre, kötésekre, mert szabad! Boldog magában! Szabadon hagyja létezni, áramolni az életet, a lényeket. Nem is tehet másként, mert ez a természete, ő AZ....
Tehát Ő nem a fele-ségem, hanem egy Szabad Emberi Létező. Egy Egész Ember, jó esetben egész-séges személyiség, így nincs szüksége egy másik "félre", férjre, párra. Hogy így alkossanak aztán egy egészet. Vagy csak ketten egy felet.....
Nézz körül a világban! Az emberek kívül keresik, másoktól várják a biztonságot, ahelyett hogy magukban meglelnék a békét….
Másokban keresik a hibát önmaguk helyett! Igen, valaki ezt most közli veled.... cselekszik.... nincs mögötte érzelem vagy elvárás... Mit akar elérni? Semmit.... Minden úgy van, ahogy lennie kell....
Megéléseim, megtapasztalásaim által….. Miután meghallottam az óceán csendjét, a szelek suttogását, s megértettem az utolsó homokszem gördülését….. a szenvedő nyöszörgését, a születés gyötrelmét és a halál boldogságát….
Így…. Tisztán és Szabadon….. a Lélek által! MOST!


(Siloám Neo)

A lelkünk olyan mint egy fűszál...

A lelkünk olyan mint egy fűszál...
Néha meghajol a ráhullott könnycseppek súlya alatt...
De egy hirtelen előbukkanó napsugár képes újra felemelni, csak lássuk meg a felhők között megbújó fényt.


(Baráth Noémi)

Továbblépünk, mert muszáj...

Ha szeretsz valakit, az sosem érhet véget. Továbblépünk, mert muszáj, de az elhunyt a szívünkben marad.

(Elizabeth Chandler) 

Edda-Lelkünkből -Örökre velünk maradsz ... YouTube

Van egy nap...

Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása.

 

(Fekete István)