"Mi az ember legnagyobb adománya? - A lélekerő...

"Mi az ember legnagyobb adománya? - A lélekerő. Ha hinni tud valamiben."

 (Schäffer Erzsébet)

Célok kellenek

 

Célok kellenek

Jó reggelre ébred a világ körülötted,
A pirkadó hajnalban oszlanak álmaid,
Egy percig még próbálod megfejteni őket,
Ámde veled ébrednek biztató vágyaid.

Kedveled, hogy rád mindig visszamosolyognak,
Mert kell valami, mitől jobban érzed magad,
Jókedv és vidámság, ha beléd csimpaszkodnak,
Létezésed e napon sem lesz már céltalan.

Nem kóborolhatsz mindig céltalan utakon,
Hogy utadat irányítsd, jó célok kellenek.
S ha célba érsz, de nem lesz részed a jutalom,
Bátorsággal harcold meg az új küzdelmeket.

 

 

(Virginás András)

 

Az én kincseim

 

Az én kincseim

Az én kincsem az, mit kinccsé teszek,
egy szó, egy gondolat, egy apró tárgy,
egy emlék, egy pillanat, bármi lehet.

Egy napsugár simogatta tavaszi reggel,
egy baráttól kapott tárgy, egy falat kenyér,
egy korty víz, egy nap a szerelmemmel.

Egy nagy szívtől kis szeretet,
egy kis kéztől nagy ölelés,
pár perc magányos elmélkedés,
álmodozás, nagyra törekvés.

Kis szellő egy hatalmas mezőn,
Halk madárcsicsergés, hangos gondolatok,
Béke, csend, nyugalom s a kérdés: ki is vagyok?
Kincsek közt ülve válaszokat kapargatok,
Nyíló virágok közt érzéseket takargatok.

Mélán nézem a kristálytó vizét,
Érzem szívemben a természet ízét.
Friss levegő illata járja át lelkem,
Tán el is hiszem: megvan, mit kerestem.

Kinccsé tenni mindent, mi szürke volt,
értékké tenni az értéktelent,
hogy ne legyen szívünkben több fekete folt.

Adj kezembe hát egy virágot, egy fűszálat,
adj egy kendőt, egy darab papírt,
egy érintést, egy hajszálat.

Adhatsz, adhattok nekem bármit,
kezetektől számomra arannyá válik,
Igaz kinccsé, mit megőrzök,
S nincs ennél több, ez az, mi igazán számít.

 

 

(Sentido Verde)

 

Fák, virágok, fény

 

 

Fák, virágok, fény

Jó reggelt, ó, kis madár! Mit álmodtál éjjel?
Szárnyaimba kapaszkodva versenyeztem széllel,
Fölemeltek felhők közé, szédítő magasba,
Madártávlatból az ember apró pici hangya.

Jó reggelt, ó, öreg tölgy! Mit álmodtál éjjel?
Gyűrűimmel dicsekedő büszke ezer évvel,
Három makkal a zsebembe` örök ifjú volnék,
Megbámulnának a tölgyek: ez aztán a kópé!

Jó reggelt, ó, kis virág! Mit álmodtál éjjel?
Édeset vagy keserűt? Nem döntöttem még el,
Pára mossa leveleim, szirmaim a harmat,
Titkaim nem árulom, csak annak, aki hallgat!

Jó reggelt, ó, napsugár! Mit álmodtál éjjel?
Vártalak, hogy ébredezz, hívtalak is: jöjj el!
Sugaraim lángra gyúlnak szunnyadó szívekben,
Eloltani könnyeimmel sírnék örömömben.

(Szigeti Bálint)

Az élet, mindenki számára játék, de a szerelem a jutalom...

„A szerelem nem arról szól, hogy kivel tudod elképzelni a jövődet, hanem arról, hogy ki nélkül nem tudod elképzelni. Az élet, mindenki számára játék, de a szerelem a jutalom. Csak én tudom megítélni magamat.

 

(Athena Orchard)

Legyünk hálásak...

Legyünk hálásak minden napért, mert úgysem tudjuk, mit hoz a holnap!

 

(Liviu Rebreanu)

A szerelemben...

A szerelemben csak a jelennek van jelentősége. Aki a múltat firtatja, nem szeret igazán.

 

(Liviu Rebreanu)

Vágyom rád

 

Vágyom rád

Virágzó vágyaim a szél szárnyán szállnak,
ecsetem a szerelmes tavaszt megfesti,
és imáim szendergő szíveddel hálnak,
mosolyod az álmom két vállra fekteti.

Május dallamában vagy Te legszebb akkord,
eső permetében ívelő szivárvány,
selymes árvalányhaj ölelő két karod,
lepke-röptű csókod legszentebb imádság!

Vagy Te nekem a csalogány édes dala,
ölellek a hajnali fénnyel versengve,
és Te vagy nekem a reggel diadala,
ébredhetünk együtt dévajul nevetve.

Pacsirta dalával röppennénk magasba,
kettőnket karolna a napfény kelleme,
ezernyi sugarat tűznék a hajadba,
mindehhez nekem csak a szíved kellene!

(Özvegy István)

Talán...

 

Talán...

Akarod-e vagy sem: nyomot hagysz.
Tán mosolyban, miben nem is hiszel,
mely felderíti talán egy percét
annak, akinek nem is hinnéd.
Talán egy őszinte könnycseppben,
mely egy hazugságot mos el.
Talán egy hangban, mely felharsan:
"Ezt most még megteheted - másképp!"
Ami tudatában felvillan,
lehet egy szó, lehet egy kép:
segítő, kedves, bátorító,
elrettentő, vagy épp feloldó.
Megváltoztathatsz perceket.
Változtathatsz egy életet.
Hogyan? Jósolni sem lehet.
Akarod-e vagy sem: nyomot hagysz!

(Rovó Gyöngyi)

Vallomás

Vallomás

Millió gondolat és megannyi emlék
Múltból felbukó összegyűjtött álom
Vagyok s te vagy és én küzdök hogy ne légy
Nem kérem hogy értsd a szenvedélyemet
Nem kérem hogy segítsd magányos küzdelmemet
Nem kérem a szerelmet mit másnak tartogatsz
Nem kérem a hitet amellyel elfogadsz mert
Nincs már út mi hozzád elvezet
Nyújtsd kezed hogy
Meg nem született szerelmünk hamvaira ráboruljak
Utószór
Örökre

(Galazek István)