Tudnod kell mosolyogni...

Az életben lesznek olyan idők, amikor nehéz lesz mosolyognod, de annak ellenére, amit látsz, az összes fájdalom ellenére meg kell őrizned a humorérzékedet. Tudnod kell mosolyogni azon a sok baromságon!
 

(Tupac Amaru Shakur)

Ha bánat nehezedik lelkedre...

Ha bánat nehezedik lelkedre,
hagyd ott otthonodat,
s menjél ki a méhzsongásos rétre.
Enged, hogy átjárjon a fény,
örvendezz a virágoknak, a madaraknak,
egyszerűen csak légy boldog, hogy élsz.
Aztán pihenj meg a patakparton,
készíts egy kis hajót,
s helyezd bele minden terhedet,
és a víz sodrása elviszi majd gondjaidat,
a távoli tengerekig.

(HA BÁNAT NEHEZEDIK)

(Leleszi Balázs Károly)

 Te hoztad el

Te hoztad el nekem az éltető napot,
A nyugtalan napokat, éhes vágyakat,
Szerelemért muzsikáló szavakat,
Vágyakban kitárult pillanatokat,
Az éjszaka mozdulatlan csendjét
Az ég sötét, végtelen leplén,
Mint oltalmazó hűvös árnyék,
Mely eltakar, mint kemény páncél...
Hát neked adom szívem melegét,
Megértést, türelmet, s a szelíd békét...

(László Klára) 

 

 Vallomás neked

Éltető erőm, a csendem vagy,
versben lüktető, mámorító szavak,
lélekemelő, hát magamba zárlak,
szerelmet követelő része e világnak...

(László Klára) 

 

 Csak neked

Én csak neked ragyoghatok,
mint égen ezernyi csillagok,
Mint szédítő, mámorító érzés,
mint álom, vágyakkal kísértés...

(László Klára) 

 Vágy

Sejtjeimben érzem a boldogságot,
mégis úgy fájnak nélküled a percek,
vágyom minden elejtett pillanatot,
mikor lelkeink útjai összeérnek...

(László Klára) 

 

 Láss!

Csendben dobban a szív,
csendül rezzenve a lélek,
Szoríts magadhoz, úgy félek,
szétszakít minket e gyáva világ,
Jer, kedvesem, lásd...
mit oly sok szem nem lát...

(László Klára) 

 

 Hadd legyek!

Hadd legyek közel hozzád,
mint édes, csendes boldogság.
Lelkem ökölbe szorítva vár...
Hadd legyek én, ki rád talál...

(László Klára) 

"Az ember végül rádöbben...

 

"Az ember végül rádöbben, hogy egész életében csak az volt az igazán értékes..."

 

Az ember végül rádöbben, hogy egész életében csak az volt az igazán értékes, örömteli és jó, amikor szeretett. És szerették.

 

A többi csak rögeszme, lázálom, értelmetlen rohanás, én most az igazi szeretetről beszélek, amelyben sok áldozat és lemondás is van. Főleg az. Csak hogyha szeretünk: észre sem vesszük. A szeretet meleg. És ha elmúlik, azt mondjuk: kihűl. Ezért ég „harminchat fokos lázban” a testünk, mert élet és szeretet: egy. Ha már nincs szeretet, élet sincs. Ezért a halálban a testünk is kihűl.

A szeretet légkörében meleg van. És ez ott kezdődik, hogy belőlem árad. Énbelőlem indul. Meleg lesz körülöttem. De ez csakis akkor jöhet létre, ha magammal is jó viszonyban vagyok, ha van bennem valaki, akit szeretek. Ha azt érzem, hogy jó magammal is együtt. Mondják ezt harmóniának is. A szó nem fontos. Mindenki tudja, miről van szó.
Nem értelmi, nem is érzelmi kérdés. Nem is csak sugárzás kérdése. Több. Életkérdés. Ha szeretek, jó élni. Ha nem… csak szorgalmi feladat az életem. Még annyi sem… Jó, ha erre az ember nemcsak az útja végén jön rá, hanem mindjárt az elején. Vagy a közepén. Sohasem késő.

 

 

(Müller Péter)

 

 

László Klára: Egy ölelés...

László Klára: Egy ölelés...

Egy ölelés, mibe sok minden belefér,
ragaszkodás, vágy, őszinteség,
Szeretet, szerelem... remény,
melegség, odaadás, lélektáplálék.
Így hát nem vágyom semmi másra,
mint ölelésre, forró suttogásra,
Két karod féltő melegére...
kezed simogató érintésére.
Mikor a semmiből kibújik a csoda,
a boldogság röpke pillanata.
Midőn lefektetlek álmaim vánkosára,
s robajként hallik szívünk dobbanása.
Egy ölelés, melyben benne van minden,
még annál is több, mint valaha hittem...!