Légy, hát nyitott és befogadó...

 

Kezd a napot lendülettel! Gondolatban fogj kezet a saját életeddel és vágj neki a nagy kalandnak ma is szeretettel! Látni és érezni fogsz mindent, amit csak látnod és érezned kell, de nem mindegy, hogy hogyan fogadod ezeket, milyen érzésekkel. Légy, hát nyitott és befogadó mindenre, ami ma szembejön veled és bármit tegyen is eléd a sors, két dolog mindig maradjon meg benned, a hited és a szereteted.

 

(Lippai Marianna)

 

A boldog család titka...

 

A boldog család titka egy dologban rejlik: nem kell mást tenni, csak sokat együtt lenni. Egymással minél többet beszélgetni, gondoskodóan a másikra figyelni és békességben élni. Egymásban bízni, a jóban is és a rosszban is egymás kezét fogni, egymás érzéseit érezni, és ami a legfontosabb, hogy bármi történjen is, egymást mindig szívből kell szeretni. Egy szerető családnak ugyanis a legnagyobb összetartó ereje, a szeretete. Ettől lesz igazán szép és nyugodt a család élete. Talán ha erre a földön mindenki odafigyelne, még ennél is több boldog család lenne.

 

(Lippai Marianna)

 

Kristálytiszta szeretetet hoznak e földre...

 

A gyerekek, bár gyerekek, mégis olyanok sokszor, mint a felnőttek. De ők még a felnőttektől is felnőttebbek, akik mindent tudnak és értenek. Ne gondold, hogy ők „csak” gyerekek. Inkább mondhatni „igaz lelkek”, akik még igazán szeretnek, szívből ölelnek, nevetnek és mindenkinél bölcsebbek. Mert így születnek. Tisztán. Kristálytiszta szeretetet hoznak e földre, s ha rajtuk múlna, így maradnának örökre.

 

(Lippai Marianna)

 

Az igazi jóság benned van és veled...

 

„Jónak lenni, jó. De nem mások kedvéért, hanem magadért. Ha csak másokért akarsz jó ember lenni, akkor sosem leszel igazán az. Mert az egy hamis és megjátszott jóság. Lehet érdekből, lehet megfelelni akarásból, vagy épp a magad elfogadtatásából. Egyik sem jó. Az igazi jóság benned van és veled, s amit teszel, azt magadtól teszed. Nem más miatt és nem kényszerből, hanem magadtól. Hisz onnan jön belülről, a szíved legmélyéről. Jónak lenni, tehát jó, s adni a legjobb, de csak akkor, ha szívvel-lélekkel és szeretetből adod…”

 

(Lippai Marianna)

 

„A szeretet szépít...

„A szeretet szépít. Hisz ha szeretsz, mindent és mindenkit szebbnek látsz. De te magad is szépülsz. Kívül, belül. Szépnek látod a fáradt, kialvatlan önmagadat, boldoggá tesz a kora reggeli ébredezés, örömmel a szívedben araszolgatsz a dugóban és a föld legkedvesebb embereként tekintesz a mindig morcos főnöködre. Mert a szeretet mindent és mindenkit megváltoztat. Kiváltképp azt, aki adja. Nézz hát szeretettel a világra, s a világ is szeretettel néz majd vissza rád. Varázslatos és egyben varázsló is leszel, mert varázsolsz a szíveddel…” 

(Lippai Marianna)

„A szeretethez nincs másra szükség...

„A szeretethez nincs másra szükség, csak egyedül rád. Benned érik meg, belőled indul ki és te kelted éltre. De ehhez minden nap gondoznod, ápolnod kell. A növény se nő ki a földből, ha nem locsolják. Hát légy Te a saját beléd vetett szeretet kertésze. Gondoskodj róla nagy alapossággal, odafigyeléssel és hittel, mert csak úgy képes nőni benned, ha őszintén teszi a szíved. De ne feledd: addig, amíg műveletlen, gazos a kis kerted, szeretet nélkül él a lelked. Ha viszont szépítgeted nap, mint nap a kertedet, akkor majd magadat is egyre jobban szereted, ragyogóvá teszed a lelkedet és csak így leszel képes igazán szeretni az embereket…”

(Lippai Marianna)

Legyél nekem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legyél nekem

Meglátni a szépet

Csillag! - mely világítja sötét egem
Színes kábulat! - hová betévedek
Kaptár! - hogy szorgoskodni tudjak
Oszlop! - a szegedi Dóm alatt.

Legyél nekem mosoly! - tüzet adó
Betűvető költő! - az igaz szó
Legyél valóság! - eredeti
Ki a pénz hatalmát nem ismeri.

Legyél kortalan! - örökifjú
Hatalmas akarat! - óceánhajó
Szeretet! - a világmindenségben
Segíts! - meglátni a szépet.

(Z. Farkas Erzsébet)

Nélküled...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nélküled...

Még nem tudod, hogy nem lehet?
- Ha szeretlek, ne féltselek,
hogy elvisz tőlem majd a szél,
s hiába mondom, maradj még!
Mi lesz akkor, ha jön a nyár,
keres minket, és nem talál,
ha minden csillag felragyog,
te nem vagy már, s én nem vagyok.
Amikor ködös hajnalon
fejemre húzom kalapom,
és csak csendesen dúdolok,
mint az eső, ha felzokog,
ha zsebre vágom két kezem,
épp megyek, és nem érkezem,
ha hajamba túr a szél,
ki mondja majd? - Hogy ne menj még!
Már rég tudom, hogy nem lehet,
az alkonyt várni, csak veled,
hiába raknék nagy tüzet,
fáznék mellette nélküled.

(Grigo Zoltán)

Jó lenne még...

 

Jó lenne még...

A napjaink oly gyorsan szaladnak,
jó lenne még maradni - kedvesem,
a szemünkbe írni a szavakat,
és csak ölelni egymást csendesen.

Szívünkben itt az összes tavaszunk,
minden avarillatú, szelíd ősz,
olyanok lennénk újra mi magunk,
amikor még nem mértük az időt.

Fiatalok voltunk és szépek,
ragyogtunk, ahogy tükörben a nap,
nézd, ezen a megsárgult képen
virágok nyílnak lábaink alatt.

Most tél van, hó szitál fejünkre,
egyre gyengébb már mind a két karunk,
de ha összekulcsoljuk kezünket,
ketten együtt - még erősek vagyunk.

Gyere, ülj le, pihenj meg mellettem,
terítsd a vállamra hajadat,
álmodjuk vissza még egyszer
azokat a régi nyarakat.

(Grigo Zoltán)

Hinni

 

Hinni

Hinni és remélni,
futni, de sohasem félni,
elveszni és megkerülni,
megfagyni, s újra felhevülni.

Hinni és kitartani,
a legvégső szó után sem feladni,
küzdeni a legutolsó percig,
s ha nem elég, még ki tudja, meddig.

Hinni az első csók erejében,
az első pillantás bűvöletében,
megőrizni a fényt, a hangot,
mi a legvadabb viharban kitartott.

Hinni és szeretni örökre,
vágyni fenséges örömökre,
akarni az időt, együtt a szépet,
ünnepelni a szerelem-szentséget.

(Mátyus Árpád)