Ilyen egyszerű

Semmi más dolgod nincs ma, csak annyi, hogy szépen lerakod a sarokba a hétköznapokat, jól betakargatod őket, és reggel útnak indulsz, és kikapcsolsz... és elfelejted a kellemetlenségeket, macerákat. És élvezed az erdő csendjét, a madárdalt és a lepkék táncát. mert más dolgod nem lesz. Csak élvezni az életet.
Ilyen egyszerű.


(Csitáry-Hock Tamás)

Akit az istenek szeretnek...

Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek.

(Heltai Jenő)

Nem kell hozzá semmi indok..."

 

"-Elmegyek - mondta - és azt akarom, hogy tudd:
Visszajövök. Szeretlek, mert...
- Ne mondj semmit - szakította félbe Fátima -
Az ember azért szeret, mert szeret. Nem kell
hozzá semmi indok..."

 

 

(Paulo Coelho - Az alkimista)

Maszong József (samway)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Maszong József (samway)

Részlet/

"Te lépsz - Én lépek
indulunk egymás felé"

..
szád szögletében fény villan
lángra kap szemedben egy szikra
mosolyod szelíden ölelkezik,
Te lépsz - Én lépek
indulunk egymás felé,

már nem a távol ölel
összefonódunk
nincsenek határok..

megáll az idő és vár
csak a képzelet köti gúzsba,
már mindig ölellek
már mindig szeretlek
lélegzetemmé lettél,
mosolyod oldódik
a reggeli fényben
lobot vet arany sugara..

.....
és sodródom hozzád
csak,- szeretésem adhatom,
még azt sem kérem,- fogadd el
mert érinti azt,- ki úgy akarja
hisz már kútba fúlt a magány,
az élet halkan
veled örömet zokog...

 

Dévényi Erika: Boldognak lenni...

Dévényi Erika:
Boldognak lenni...

Boldognak lenni, örülni mit jelent?
Valamit érezni, mely szárnyalni késztet
Szökellve szaladni a tavaszi réten át
Nem taposva el a virágok illatát
Hátunkon feküdni a zöld fű bársonyán
Kezünket széttárva, hogy ölelésre vár
Karunkba zárni az egész eget
A nap sugarával kötözve meg
Testünket érezni, mint levegő buborék
Mely a felhőkön pihenve áradhatna szét
Lebegni egy gyönyörű nagy tó vizén
Tudva, hogy nem ragadhat el a mély
Önfeledten táncolni az utca közepén
Szédülten forogni a hegyek tetején
Ismeretlen embereket a karunkba zárni
Zavart pillantásuk csak nevetve csodálni
Magunkkal hívni, hogy szép a világ
Ha érezni akarja velünk élheti át
Kérés nélkül adni szüntelenül
Kérdéseket nem hagyva válasz nélkül
Boldognak lenni, csak annyi, érezni
Isten szeretetét magunkba zárni

De van egy másik boldogság, mely más utat jár
Nem kifelé mutat, a szívekig meg sem áll
Nincs rohanás, nincs tánc vagy nevetés
Csak apró rezdülések, boldog remegés
Az arc ekkor már nem a mosolytól szép
Hanem a sírás természetessége az ék
A könny az örömöt patakká formálja
Minden cseppjében Isten áldása
S amikor szinte mindez már fáj
Az igaz boldogság rám akkor talál 

Tollhegy: Boldog pillanat

Tollhegy:
Boldog pillanat

Már új Réten járok,
minden fűszálát megcsodálom,
mosollyal köszöntöm
a szelíden hajlongó vadvirágot...

Lelkem megint tisztának érzem,
már nincs benne harag, sem gyűlölet,
már semmit sem bánok,
már nem szánom az elűzött éveket.

- Élek, újra élek! – kiáltom Napomnak,
és titokban letörlöm könnyemet...
félek nem értenék az emberek,
hogy sírni a boldogságtól is lehet.

Már új Réten járok,
újra vidám gyereklány vagyok,
zöld fűben fürdök fehér ruhában,
s az égen habcsókokat számolok.

Szabó Lőrinc: Akkor is, hogyha...?

 

Szabó Lőrinc:
Akkor is, hogyha...?

Boldog vagyok, hogy így szeretlek, így
ilyen forrón és fájdalmasan: élek,
hogy őrizzelek: már meg sem idézlek,
mégis itt vagy: sorsomat figyelik
gyötrelmesen-szép álomszemeid,
s ahogy kigyúlnak régi tájak, évek,
kigyúlsz te is, s érzem: szívedben érzed
szívem vezeklő gyöngeségeit.
Ez a boldogság most, a fájdalom,
ez egyesít; s legjobban (óh, nagyon,
teljesen!) mikor édes arcodon
mosoly fut át, kissé gúnyos, de végképp
értő, bízó, s kezdi kötekedését:
"Így szeretnél akkor is, hogyha élnék?"

Halmi Zsolt: Engedd

Halmi Zsolt:

Engedd

Írd meg a legszebb
Verset
Neki, mert
Szereted.
Írd meg a legszebb
Dalt
Neki, mert
Szereted.
Tárd ki magad
Neki és
csak neki: Engedd meg, hogy
Szeressen.

Pogány Zoltán: Ha legközelebb szólsz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pogány Zoltán:

Ha legközelebb szólsz

Ha legközelebb szólsz,
ajkadra öltöm vágyam,
felruházom nyelved
szóvirágos ágyban,
paplant is húzok rá,
melegedjen meg benne
minden apró szavad,
mintha szavam lenne:
Hogy mennyire szeretlek...

Ha legközelebb szólsz,
megfürdök dallamában,
szólamodba dőlök
mély sóhajjá váltan,
úgy szólok majd vissza
mint kit mézbe forgatnak
mézes-mázos hangon
igémmé fogadlak:
Hogy mennyire szeretlek...

Ha legközelebb szólsz,
mást többé meg sem hallok,
másnak ajakáról
bármilyen szó csillog,
csak a te szavaddal
mondhatom el még szebben
mit képtelen voltam
ebben az egy versben:
Hogy mennyire szeretlek...

 

Lénárd József: Mondd, hogy vagy

Lénárd József:

Mondd, hogy vagy

Ne mondd, hogy messze vagy,
ne mondd, hogy mikor, és meddig.
Mondd azt, hogy vagy nekem,
Mondd, hogy tavasz van évekig.
 
Ne kételkedj soha,
Nézd ezt a pár hóvirágot.
Áttörte magát a kemény földön,
Kibújt, hogy köszöntsön téged is.
 
Hirdeti a tavaszt, a szerelmet,
a fény napsugarát.
Kis kalapja alatt,
a vágy sóhajtását.
 
Kihajt akkor is, ha hideg van,
ha szikrázik a hóban a fehér.
Ha kevés a rög a kövek között,
de látni akar, mint szerelmes legény.
 
Vele üzenek sokszínű fényt,
mert minden csodás szivárványban
benne van, s keverve fehér
lesz. A titkukat elküldöm én.