A felkelő nap...

A felkelő nap képes eloszlatni az éjszaka sötétségét, de nem száműzheti a rosszindulatot, a gyűlöletet, a fanatizmust és az önzést az emberiség szívéből.


(David Oman McKay)

Hűség

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hűség

Ki lehet az igaz, hű társ,
magamtól tűnődve kérdem,
talán kinek hiányában
köztünk nagyon sokan élnek,
kinek féltő szívverését
mindig a szívedben érzed,
kivel az élet viharában
boldog szeretetben élhetsz.

Az lehet, ki megvigasztal,
ki csupa jót ad neked,
tudod, érzed, hogyha baj van,
ha fáj az élet, mindig ott lesz veled.
Sújthat bármivel a sors, lehet
kegyetlen, hazug vagy mostoha,
te mégis alhatsz nyugodtan,
mert tudod, ő nem hagy el soha.

Veled marad jóban, rosszban,
télben, nyárban, esőben és hóban.
Óvja-védi tested-lelked,
szívéből csak szeretetet,
kedvességet és örök, igaz jót ad.

Felitatja hulló könnyed, ápol,
gyógyít, ha beléd mar az élet,
melynek rögös útján végigkísér,
s vigyáz arra, hogy szeretetét,
míg élsz, a szívedben érezd.

(Fehér József)

Könnyű szeretni...

 

Könnyű szeretni azt, akik a kedvünkben járnak, de a szívedben akkor leszel gazdag, ha bántottak, és megbocsátasz.

 

 

(Szatmári Delina)

 

Él az a béke...

 

Él az a béke.
Él az a híd, amelyen át megnyílik
Minden szív.

 

Hogy újra megtaláld a hited,
Hogy újra megtalálhasd önmagad,
Hogy újra megtanulj szeretni,
Hogy újra tudj nevetni.
Hogy tiszteld az életet,
És újra megleld az elveszett
Békét!

 

 

(Ideas)

Tudnod kell mosolyogni...

Az életben lesznek olyan idők, amikor nehéz lesz mosolyognod, de annak ellenére, amit látsz, az összes fájdalom ellenére meg kell őrizned a humorérzékedet. Tudnod kell mosolyogni azon a sok baromságon!

(Tupac Amaru Shakur)

Körforgás

Körforgás  

Tavaszok bimbóznak ártatlanul,
újszülötti esélyt kapva álmodják
a reményteli, tiszta, selyemfényű,
s madárdallal várva-várt csodát.

Nyarak pezsegnek és a csillogás
eseménydúsan nyüzsgő izgalmát,
érett, tüzes vágyakkal fűszerezik,
feledhetetlen, forrongó éjszakák.

Őszök ragyognak, aranyló barna,
sárgásvörös gyönyör a búcsúzás.
Csak a könnyező hajnalok ölében
búskomor, hűvös a lassú elmúlás. 

Telek tündökölnek fehér fényben,
amíg kristály a folyamán vegetál,
és a sűrűsödő jégzajlás zátonyon,
vagy szűkületben torlódva megáll.

 

(M. Kovács Roni)
 

Egyik a másik

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyik a másik

 
Megcsillan bennem arcod
- visszatükrözlek Téged,
feladod rögvest a harcot,
ontod, árasztod rám fényed.

Lelkem fürdőzik világodban,
befogadja sugárzó lényed.
Eggyé válunk testben is legottan;
beteljesítve rianó kényed.
 

(Schrenk Éva)

MENJ TOVÁBB ELŐRE!

Lesznek, akik titokban, lesznek, akik arcátlanul lopnak tőled, és akik a magad után hagyott morzsákat csipegetik. És lesznek, akik szimplán csak a lábadra tekerik a csápjaikat, nehogy tovább tudj menni. De neked csak egyre kell koncentrálnod, hogy MENJ TOVÁBB ELŐRE!
Ha hátranézel, lelassulsz és utolérnek.
Ha lenézel, megbotlasz az utadra szórt sok szemétben.
De ha felnézel, mindig a végtelen eget látod majd. 

(Vida Ágnes)

Kérdéses?

Kérdéses?
 

Tudsz repülni? 

Képzeleten át, nyitott elmével

Önfeledt hullámrezgésbe merülni?

Tudsz úszni?

Mozdulatlan karcsapással, belül,

Szabadon, mélységet élvezni?

Tudsz szaladni?

Suhanó gondokat elfeledve 

Fák suttogását fülelni?

Tudsz álmodni?

Testedből kilépve lebegő

Teret vágyaidnak engedni?

Tudsz hallgatni?

Némán dohogó lelket 

Szótlan lüktetéssel befogadni?

Tudsz élni?

Mindennel együtt mit

Adhat, s elvehet a sors, érte küzdeni ?

Tudsz elégni?

Homokot pergetve esőben  

Hamuból tűzzé ébredni?

Tudsz sírni?

Örömmel bút édesíteni,

Nevetéssel könnyeket törölni?

Tudsz megbocsájtani?

Tisztán, önzetlenül, falak

És ítélkezés nélkül szeretni?

Tudsz ölelni?

Kinyújtott kezet szorítva

Soha el nem engedni?

Csak tudj, átszellemült színekben

Szivárványként érezni!

 

 

"Takó Tibor"

Ne ítélj

Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.

 

(Reményik Sándor)