Lator László: Jóság

Lator László:
Jóság

Egyszerűen és átlátszóan
lebegünk a világ dolgai fölött,
mint a súlytalan madarak,
mint a levegő, mint a semmi.

Nem akarunk semmit, de éjszaka
vágyaink lila lánggal égnek,
s reggelre megszületnek bennünk
a föld, a nap és az állatok.

Mi vagyunk a föld, a nap és az állatok,
a lassú folyók és a messze
hegyek hullámzó éneke,
határtalan alázat.

A földért és a fákért és az égért,
az állatokért és az emberekért vagyunk,
a kemény falakon áthatolnak
remegő sugaraink.

Megértésünkben felolvadnak a kövek,
az utak összefutnak,
szemeinkből a földre
a jóság szüntelen zuhogása árad.

Érezzük ereink lüktetését,
időtlenek, határtalanok vagyunk,
s magunkba oldjuk
az újuló és porladó világot.

Az élet adja...

"Mindegy mekkora házban laksz és milyen autóval jársz. Mindegy mennyi pénzed van a bankban, hova jársz nyaralni, mi a végzettséged, vagy hol dolgozol. Csak az számít milyen ember vagy. És a félreértések elkerülése végett: azért, mert gazdag vagy, még nem vagy jobb / különb másnál. Azért, mert szegény vagy, még nem vagy jobb / különb másnál!
Az olyan erényeket, mint tisztesség, becsület, megbízhatóság, szavahihetőség nem pénzben mérik. Pénzért nem megszerezhetőek! Az élet adja azoknak, akik elég erősek ahhoz, hogy a gondolataikat, a szavaikat és a tetteiket eggyé kovácsolják. Azoknak az érdeme, akik azt is mondják amit gondolnak, s azt teszik, amit mondanak.
Bárki felöltheti magára ezen erényeket, mint álcát, de megtartani eme díszes tollakat nem fogja tudni hosszú távon. Utolsó csepp véréig fog küzdeni, hogy az álnokul szerzett, hamis tollakat megtartsa, s ehhez szerez majd magához hasonló, hamis tollakkal rendelkező társakat, hogy erényeit igazolni tudja.
Azonban az igaz erények nem szorulnak sem védelemre, sem mások igazolására, mert a tulajdonosuk tudja, hogy azok vannak. Minden egyéb elenyészik, s csak az ego kacér, csalfa játéka e világban..." -


(Noémi Smohai)

Értékes dologról van szó...

Ne hidd, hogy nem tudsz szeretni, hogy nem vagy rá képes. Képzeld, nagyon is tudsz. Szívből, mélyről, úgy, ahogy sohasem tudtad elképzelni. De ezt akárki nem válthatja ki belőled, csak akkor jön, ha valaki megérdemli, és az a valaki arra érdemes. Ki kell érdemelni, meg kell dolgozni érte, meg hasonlók. A varázslat kevés, az elmúlik. De hinni kell. Elengedni a félelmeket, megnyitni a szíved, és kábé ennyi. De ne hidd, hogy képtelen vagy rá. Egyszerűen csak azt értsd meg, hogy nem a te hibád, ha nem megy. Akárkinek nem adhatod magad, és akárki nem is fogja kiváltani belőled azt, amit igazi szeretetnek hívunk. Akinek ki kell, az ki fogja váltani. Csak türelem. Nyugalom. Mindennek eljön a maga ideje. Értékes dologról van szó. Egyébként sem adhatod akárkinek...


(Oravecz Nóra)

Az emlékek...

Az emlékek és az elmosódott lábnyomok a szem számára láthatatlanok, a figyelmes lélek mégis képes megérezni a régen elmúlt álmok és az idővel elhaló fiatalkori vágyak rezdüléseit. Ha valaki csendben megáll és szívével hallgatja a csillagfényes éjszakát, érezni fogja a szerelmet, amelyet hajdan oly sokan, oly sokféleképpen éreztek és fejeztek ki.


(Wass Albert)

Lehetséges...

Lehetséges, hogy már én sem tudok viccelni - hogy a vicc már nem megfelelő védekezési mechanizmus. Egyes emberek viccesek, mások nem. Régen vicces voltam, de lehet, hogy már nem vagyok az. Lehet, hogy annyi csalódás ért, hogy a humor nyújtotta védelem már nem működik. Talán mogorva lettem, mert oly sok mindent láttam, ami sértett, hogy már nem vagyok képes a nevetés révén megbirkózni velük.


(Kurt Vonnegeut)

Jéghegyek vagyunk...

Jéghegyek vagyunk önmagunk óceánjában, egytized rész, ami látszik belőlünk, kilenctized lenn van a mélyben.

(Ernest Hamigway)

Nem bánom...

Nem bánom a szenvedés pillanatait, úgy hordom magamon a sebeimet, mintha kitüntetések lennének, mert tudom, hogy a szabadságért nagy árat kell fizetni, éppolyan nagy árat, mint a rabszolgaságért - az egyetlen különbség az, hogy a szabadságért boldogan fizetsz, mosolyogva, akkor is, ha közben nyeled a könnyeidet.


(Paulo Coelho)

Andy Williams-Unchained Melody

Veled, csak veled

Veled, csak veled

 
Oly zsongító volt az érzés
valahol a lelkem mélyén:
fehér galambok szálltak fel,
fehér felhőkkel feketítve a napot.
Az erő lassan kiszállt belőlem,
abroncsként ölelt két karod.
Lelkeink simogatták, értették egymást,
az érzelem vad volt, mégis szelíd.
Hangszerré lettem - csodás darabbá,
melyen csak a mester játszhatott így!
Odakint... már világos volt,
idebent félhomály terjesztette szárnyát,
akár egy nagy madár az égbolton:
védő, puha szárnyak karoltak át.
Úgy szerettelek, mint senki sem,
miénk volt az egész végtelen,
majd az éjszaka közénk állt...
homályfüggönyt vetett reánk...!


(László Klára)

Az emberi érzelmek

Az emberi érzelmek olyan összetettek, hogy gyakran kerüljük szavakba foglalásukat. Nem akarjuk elveszíteni érzelmeink erejét és varázsát, gyakran ezért nem kívánjuk kimondani, amit valójában akarunk. Egy kimondatlan vágy valóra válása nagyon különbözik a kimondott kérés teljesülésétől. A szerelem azt jelenti, hogy nem kell olyan sokat beszélnünk.

A jó kommunikáció fontos szerepet játszik minden szerelemben. A megfelelő időben találkozó megfelelő emberek elég gyakran félreértések miatt kerülik el egymást, esetleg rossz jelzéseket fognak, és sok energiát fektetnek abba, hogy kedvezőtlen eredményre jussanak.


(Shan-Tung Hsu)