László Klára:

Éjszakai suttogások

Karjaim... érted nyúlnak,
feltör az elfojtott érzelem,
könnyek közt megvallottam,
mit jelentesz Te énnekem.
Már nincsenek többé titkok,
végre érezhetlek, érinthetlek,
Vágyaidat a számba sóhajtod,
lelkem húrjai... rezdülnek.
Hallgatjuk ketten a csendet,
a szavak már feleslegesek,
látod álmaimat a szememben,
ne félj, a tűz égni fog szüntelen.
Suttogsz... suttogok... kedvesem,
szeretsz? - Szeretlek...!
Szemed nem engedi el tekintetem,
a vágy átkarol... árad belőlem.

László Klára: Jó veled...

László Klára:

Jó veled...

Jó veled hallgatni, átérezni a csendet,
felélednek az álmainkból szőtt remények,
mikor a puha hajnali fény dereng,
folyékony tűz kering ereimben.

Jó veled, ha eljő az éjjel...
érezni testedből áradó meleget,
mert mindig hozzád kerget a csend,
lila köd lobog a végtelenbe...

Jó veled, ha melletted ébreszt a reggel,
a varázs újra éleszti lelkemet,
mikor csend takarja a szívemet,
bensőmben az örömért pillangók versengnek!

László Klára: Lelki béke

László Klára:

Lelki béke

Álom vagy az éji csendben,
ha mellettem vagy, akkor élek.
Lelkem magába zárt mindörökre,
mit rám ölelsz: a SZERELEM!
Varázsod béklyóba köt, foglyul ejt,
a lázas suttogás..., nem ereszt.
Akaratom szétoszlik közeledben,
érted fázom..., remegve.
Burkolj körbe, ölelj szeretve,
lelki békémet nálad megleltem.
Halk fohász, sóhaj, nyugalom,
az éj csendjében veled szárnyalok.

Oly embert ismerni...

Oly embert ismerni, kivel a távolság és a kimondatlan gondolatok ellenére is úgy érzed, megértitek egymást - e földet ez virágoskertté változtatja.
 

(Johann Wolfgang von Goethe)

Embert boldoggá ki tehetne más...

Embert boldoggá ki tehetne más, mint szerelmese, akivel együtt lélegzik?


(Polgár Ernő)

Valaki valahol...

Valaki valahol épp egy olyan partnerről álmodozik, amilyenek mi vagyunk, az összes hibánkkal és hiányosságunkkal együtt. (...) Ez a valaki nem is hibaként vagy hiányosságként, hanem egyéniségünk színfoltjaként tekint majd ezekre a tulajdonságokra. Tökéletesen igaza lesz.
 

(Richard Templar)

Azok az emberek...

Azok az emberek, akikkel érdemes együtt lenni, önmagunkért szeretnek majd minket, és nem zavarják őket fizikai tökéletlenségeink (ha egyáltalán tökéletlenségnek fogják fel ezeket). Talán mi visszautasítanánk a nagy Őt, ha egy kicsit túlsúlyos vagy szemüveges lenne, esetleg nagy lenne az orra? Remélem, nem. Akkor miért tenné velünk ezt egy olyan személy, aki méltó a társaságunkra?


(Richard Templar)

Van az úgy...

Van az úgy, hogy az ember valakinek a szemén át egyenesen a szívébe lát, s hogy egyetlen óra alatt többet tud meg lelkének nagyságáról és mélységéről, mint amennyit akár egy élet során is felfedezhetne, ha az illető nem akarná feltárni.


(Anne Bronte)

Szemem behunyom

Szemem behunyom
Elmém kinyitom
Elképzelem
Mi következik
Egy nap meglátom
Szerelmem arcát
Egy nap ott tart majd
Karjaiban
Amíg az a nap
El nem jön
Csak behunyom szemem
És álmodom tovább.


(Rachel Joy Scott)

Eddig a pillanatig...

Eddig a pillanatig emberek milliói adták már fel. Nem bosszankodnak, nem sírnak, nem csinálnak semmit, csak várják, hogy teljen az idő. Elvesztették a reagálás képességét. Te viszont szomorú vagy. Ez azt jelzi, hogy még él a lelked.

(Paulo Coelho)