Az élet dallama
Gyöngyharmatot szárít a friss, tavaszi szél. A napfényszálak csókolóznak az ágak között.
A füvek, a bokrok csöndjükből ébrednek. Esőtől nedvesen, frissen
nyújtogatják fejecskéjüket a bimbók, a hajtások a föld alól. Zenei
szerenádként szállnak a tavaszi illatok. Minden kedves kis kikeleti
virág felébred: ibolya, tulipán, nárciszok, krókuszok, tubarózsák és a
fehér csilingelő gyöngyvirág a levelek bujasága közül. A jácintok
ontják illatukat a langyos szellőben. A kertek királynői – a rózsatövek
is ébredeznek. Kecses szitakötők, pillangók nézik magukat a
víztükrökben. A patakra, a tóra ráhajló falombok zizegnek, susognak,
mintha mosolyognának. Így köszöntik az új tavaszt. A tó tükre ring. A
csillogó nap fénye kergetőzik a víztükrön, ragyogó csillámait
szétszórva.
Madarak sokasága vígan csivitel, szerelmesen évődve párjukkal. Rovarok,
bogarak zümmögnek, örvénylenek a virágok kelyhei fölött. Az égbolton
bárányfelhők kergetőznek, vidáman játszadoznak a szellővel. A tájat
elönti az aranyló napsugár. Tiszta, világító, ragyogó színek, az
azúrkék égbolt, a zöld szebbnél szebb árnyalata, a tavaszi virágok
vidám, élénk színe és az újulás – mindez az élet dallama. Bennünk
szólalnak meg ezek a dallamok. Hullámzanak, repítenek dallamszárnyakon
a ragyogó Nap felé, a boldogság felé, amit a szeretet, a szerelem, a
megújulás ad meg nekünk. Virágokkal, a természet csodáival, a tavasz
illatával és az élet reményével.
Táncolnak a tavaszi szőke sugarak
átszövik a horizontot az aranyszálak
dallamok lebegnek a táj felett
finoman ölelik szárnyaló lelkünket
a Föld szíve is frissen dobban
ébred a természet a tavaszban
(Szomorúfűz)
