2012. november 26., hétfő

Hatos Márta: Érzékek



Hatos Márta:
Érzékek

Látom a szemed,
Benne vagyok.
 
Hallom a szíved,
Nekem dobog.
 
Érzem az ajkad,
Csókot adok.
 
Érintem tested,
Vágyam lobog.
 
Hiszem, hogy mindig
Neked vagyok.

 

Pogány Géza: Te voltál...



Pogány Géza:
Te voltál...


Te voltál...

Ha soraim csak egyetlen ember olvasta,
ha csak egyetlen szív dobbant meg értem,
ha műveim csak egyetlen ember életére hatva,
okozott örömet akkor már nem hiába éltem.

Ha csak egyetlen ember értette lényegét,
ha csak egyetlen lélek halk dallama szól már,
ha megváltoztatni csak egyetlen ember életét,
tudtam műveimmel örülök, hogy az te voltál. 
 
 

Pogány Géza: Ragaszkodás



Pogány Géza:
Ragaszkodás


 
Ragaszkodás

Ragaszkodni sok mindenhez lehet például vágyakhoz,
emberekhez, állatokhoz, álmokhoz, helyhez, tárgyakhoz...
Ragaszkodnunk kell valamihez, hogy boldogok legyünk,
örömet sokszor a legapróbb dolgokban lelünk.

Nagyon szép emberi érzelem,
szívből jön tiszta önzetlen.
Sajnálom azt ki nem képes erre,
e nélkül örömet hiába is keresne. 


Máté László: Szerelem



Máté László: Szerelem
 

Szemed tükrében,
szikrázó varázslattal,
látom magamat.


Pogány Géza: Örökké megmarad



Pogány Géza:
Örökké megmarad


 
Örökké megmarad

Homokba rajzoltam egy szót,
egy érzést mi szívemből szólt.
De vihar támadt, elfújta a szél,
az érzés azonban örökké él.

Fa törzsébe véstem a neved,
hogy tudd ki az ki igazán szeret.
Ám egy vihar kidöntötte a fánk,
így már csak én emlékszem miránk.

Szobrot állíttattam, köbe vésettem a neved,
alá az enyém s azt örökké szeret.
De az idő múlása elmossa a szavakat,
ám az érzés örökké megmarad. 


A szerelmi boldogság...


A szerelmi boldogság nem abból áll, hogy minden érzelmi energiánkat egy személyre sugározzuk: az embernek egyszerre egy egész csomó dolgot kell szeretnie, s ezeknek az összessége ölt testet a szeretett lényben, aki - ha igazán szeretik - szerelmese szemében a bimbózó orgonák virága, egy hajó lámpásai, az iskolai csengő, egy táj, felejthetetlen beszélgetések, jó barátok, gyermekkorunk egy vasárnapja, egy kedves hang, mely megszűnt beszélni, a legkedvesebb ruhánk, az ősz, a tavasz, a nyár, a tél, s az emlékeink, mert az emlékezés az élet veleje, a kenyér és a víz. Ezenkívül: teljes leltára minden vágyunknak és álmunknak, ami érthető, mert benne igazán minden vágy és álom egyesül.
 
(Truman Capote)

Csak meg akartam osztani veled...


"Olyan sok dolog létezik, ami érzelmeket elevenít fel: a föld lágysága tavasszal, felhők a nyári égbolton, az őszi szellő illata, az esőcseppek hangja egy selyem esernyőn, a hűvös levegő az iskolából hazafelé tartva, a táblatörlő illata, a távoli teherautók elsuhanó hangja az éjszakában, vagy a biztonság és megnyugtató érzése egy kisboltnak késő éjjel. Csak meg akartam osztani veled ezeket az érzéseket. Életem végéig."
 
(Hoshi no Koe c. film)

2012. november 25., vasárnap

Kormányos Sándor: Mesék gurulnak...


Kormányos Sándor: 
 
Mesék gurulnak...

 
Ha csukott szemmel is
látlak s elfogódva
kinyílsz majd bennem
mint gondolat-virág,
a vágyból gyökérző
növő pillanatra
rárémül újra
a megdöbbent világ.
És nem értem én sem:
Csodák pitvarából
mesék gurulnak a
hallgatás alól,
míg tűnődve állok
egy elképzelt tavaszban:
Érezlek, itt vagy,
és mégsem vagy sehol...



Szakál Magdolna: Csak addig szeretlek



Szakál Magdolna: 
 
Csak addig szeretlek

 
Csak addig...
míg tavaszt nyár követ,
míg visz a szél fátyolfelleget,
míg egyszer ébreszt a hajnal kék eget,
míg madár száll zöld erdők, magas hegyek felett,
míg szivárvány színe feszül eső után a tűnő horizontra fel,
míg folyók vize a hatalmas óceánban lassan megnyugvásra lel,
míg zuhatagok dübörgő dalára párafelhő lágy nesze felel,
míg viharba cikkcakkos, vad tüzet villám fénye rejt,
míg a hold sarlója hízik, s lesz jó kerek,
míg rét virága kever színeket,
míg őszi fagy jelzi a telet,
CSAK AMÍG... amíg
megengeded.



Tóth Anita: Szebb világ



Tóth Anita:
 
Szebb világ
 

Jöjj velem egy szebb világba,
Repüljünk az álmok országába.
Hol felhőn szállhatsz, szivárványt láthatsz,
Ahol a pipacsos réten lépteid pillangók követik,
És csodaszép ruhádat angyalok virágból szőhetik.

Micsoda földi kincs az élet,
Nem adhat más nekem ennyi szépet.
Pedig támasza magamnak önmagam vagyok,
Mert hittel indultam elébe, s evvel vértezve vagyok.

Szeress, hogy viszont szeressenek,
Tégy jót és segítsd a gyengébbeket.
De ha nem akarod, akkor ezt ne tedd,
Csak úgy éld életed, hogy magad boldoggá tegyed.

Ne bánts és ne gyűlölj senkit, mert más,
Önmagáért még senki nem hibás.
Fogadd el, hogy a világ sokszínű,
Csak nyisd ki a szemed és nézz körül.

Jöjj velem egy utazásra, jer fogd meg kezem,
Nem mese ez, bár az is lehet,
Hol a boldogságod megleled.
Ne légy olyan keserű, az élet gyönyörű.
Minden szebb, ha más szemmel nézel körül.