Dallam neked

Csak szavakat írok neked,
és messziről küldök hozzád
életjeleket,
oly távolra nem röpíti a szél
néma gondolataimmal az
érintésemet…
Pedig
jó lenne puhán megsimítani
mindennapoktól törődött
kedves arcodat,
jó lenne, ha hallanád
lelkemből neked kottázott
őszinte dallamaimat

(Jószay Magdolna)

Kovács Erika-Jó lenne...

Kovács Erika- jó lenne...

valahol melletted lenni
csak úgy
és csak annyira
hogy gyengéd simogatásod alá
szerethessem magam

olyan jó lenne
néha
megszökni magunktól
csak úgy ...egymáshoz

Kovács Erika-Ma

Kovács Erika- Ma
-részlet-

Ma végigvezette
arcodon
ujjaimat képzeletem,
de előtte,
mert szégyelltem gyengeségem,
téged suttogtalak
sete mozdulataimnak
és minden szentnek,
hogy hadd érinthesselek
...csak egy percre

- vajon érzed, ha megérintelek?

Bács Ferenc-Nem kellenek

Szavak...

"Vannak szavak, amiket csak mi ketten érthetünk, olyan simogatóak, mikor hiszem, hogy ez most Tőled van hozzám, kettőnkről szól, más nem ismerheti, nem értheti, téli fagyban egy köteg napsugár, nyári melegben szikrázó hideg hó, egy maréknyi élet."

.kaktusz

Dal a tűzpiros virágról

Johannes Linnankoski –Dal a tűzpiros virágról
Bolyongunk , mint levegőben a szelek, mint égen a csillagok, anélkül , hogy tudomást szereznénk egymásról. Száz meg száz mellett elmegyünk, egy pillantást sem vetve reájuk, míg a sors egyszer csak elénk veti választottját. S mint a villám villanása, a szem a szembe néz. És érezzük abban a pillanatban, hogy egymáshoz tartozunk, és vonzzuk egymást , mint mágnes a vasat .Jöjjön most már a boldogság vagy boldogtalanság. Már azt hittem , hogy megkaptam mindent és odaadtam mindent, s hogy szegény vagyok , mint a koldus. Majd megjelentél előttem te….Egészen más voltál , mint a többiek , és olyan rejtett kincsekkel megáldott, amilyeneket még senki nem adott nekem. És én ismét gazdagnak, ifjúnak és ártatlannak érzem magam, mintha csak most lépnék az élet küszöbére Olyan voltam , mint a mesebeli vár , amelynek nagyterméhez senkinek sem volt kulcsa .Nálad volt a kulcs, mások a folyosóhoz jártak: te csak te léphettél be a terembe …Te értetted meg velem, hogy milyen rejtelmes mély és csodálatos a férfinak és a nőnek a viszonya, hogy nem véletlenül akadnak egymásra . Hogy a szerelem nemcsak ölelés és csók és az érzések tavaszi mámora , hanem a léleknek csendes boldogsága, láthatatlan és mégis ott van mindenütt , mindenben

Néma és mégis sokatmondó, még ha az ajkak meg sem rebbennek.

When I dream at night

Az érintés szava

Álmod az álmom, fényed a fényem,
Szíved rezdüléseit most is érzem.
Jövőm a jövőd, erőm az erőd,
Szép tekintetedet most is nézem.


Az érintés szava, a boldog igen,
Mi annyiszor az ajkaidon pihen,
Mikor kezedet szótlanul fogom,
Mikor fejed a vállamon pihen.


Mint kiszáradt föld a vizet, úgy iszom,
Gondolatod, már az én gondolatom,
Testünk összefonódik, a néma igen,
Lelkünkben már borostyán-szív énekel.

(Scheffer János)

Válasz a válaszok helyett

Szavak varázsa
körbefon. Írsz, olvasom.
Lelkem válaszol.

Néha csak ennyi,
megérteni, őrizni,
őszintén égni.

Hosszú út során
vinni magunkkal tovább
őt, a másikat.

(Vékony Andor)

Nemere István:TE...

Életem szürke volt, homályos. Gondolataim esőfelhők. Egész énemmel a sivár földet markoltam, lapulva. Az ellenségek tengerén nem volt barátság-part. Magamban küszködtem a széllel.
Aztán jöttél TE, fény. Felkelt a nap, a hideg fájó emlékké zsugorodott. Beléd néztem, ember. Növekszik a zátony a folyó sodrában, rárakódnak újabb és újabb hordalékok. Végül kizöldül, sziget születik. Így nőtt bennem az érzés.
Ha messze vagy, elsorvad a szivárvány, elhalványul a fák zöldje. Nézem a levegőt, fáj. Mindegy ki szól, mit mond. A virágok örömöt nem adnak, állatok szeretnek, de belül üres vagyok.
De aztán itt vagy, velem. Szárba szökkenő rózsa, nevető felhő. Surranó patak, szentély-fa, orvosság. Szavad kevés, halk. Súlya van. Gondolatod enyémmel találkozik, mielőtt kimondanád. Rám nézel, rád nézek. Látsz engem. Olyannak, amilyen vagyok. És ezt, rajtad kívül senki sem látja. Látlak. Tudom, ki vagy. Érezlek.
Semmink sincs. Annyi sem, mint másoknak. Kevés a tárgy, mely minket szolgál. De nekem adtad a zenét, a színeket, a formákat, A Szépet. Hálás vagyok, és követelődző. Akarom, hogy velem légy. Varázsló vagy, ki foglyul ejtettél: csak Veled hallom a dalt, csak Veled látom a színt. Bátor vagyok, kitartó, jó. Veled.
Éjjelente itt alszol mellettem. Érzem tested melegét, már nem félek ébredni. Itt vagy. A nap, mely arcoddal kezdődik, nem lehet szomorú.
Néha úgy érzem: leéltem egy életet, előtted. A másikat Veled kezdtem. Ne legyen több, elég már. Hegyek mosolya, erdők sóhaja, tenger ölelése. Enyém vagy.
Nem üvöltöm világgá, nem harsogom hegyeken állva. Csak magamhoz vonlak este, feltoluló melegség hullámában, s halkan mondom: szeretlek!
Maradj velem. Végig, az utolsó napig.