Égben íródott szerelem

Kötődési minta, kémia, kompatibilitás

 

Kötődési minta, kémia, kompatibilitás

 

Mi alapján alakul ki vonzalom két ember között, és hogyan lesz belőle működőképes párkapcsolat? Az első, elengedhetetlen összetevő szerintem a kémia, vagyis az a hormonális-energetikai összerezgés, ami alapján két ember érdekesnek és vonzónak találja egymást, annak ellenére, hogy még nem ismerik a másikat. A kémia nem fogja előre meghatározni a kapcsolat minőségét, de ha hiányzik, akkor bajos vagy erőltetett lesz az ismerkedés és az intimitás kialakulása. Amikor elkezditek jobban megismerni egymást, akkor kezd nagyobb szerepe lenni a sémakémiának, amit a traumák kompatibilitásának is szoktak tekinteni. A valóság az, hogy a legtöbb ember sérült és rendelkezik gyógyulatlan traumákkal. Így ne akarjuk azt elképzelni, hogy csak két, tökéletesen gyógyult embernek van esélye boldog párkapcsolatra. A traumáknak azért valahogy meg kell férniük egymással, és persze az sem árt, ha mindketten dolgoztok magatokon, mert akkor tudtok egymás mellett gyógyulni, és megérkezni a gyógyult kapcsolatba. A kötődési minták esetében is ez a cél. A szorongó, elkerülő vagy ambivalens kötődési minták sokféle módon tudnak összekapcsolódni, de csak akkor van esély arra, hogy mindketten megérkezzetek a biztonságos kötődésbe, ha dolgoztok a traumáitokon és a személyiségeteken. A kompatibilitás pedig egy olyan dolog szerintem, amely mindezeket a szinteket áthatja: a kémiában és a kötődési mintákban is megjelenik, de még két gyógyult, biztonságosan kötődő ember is csak akkor fogja hosszú távon érezni a szerelmet és a vibrációt a kapcsolatban, ha van közöttük pszichológiai, energetikai, lelki kompatibilitás, és ez a kompatibilitás nem feltétlenül lesz meg mindenkivel.

 

(Gauranga) 

Nekünk találkozni kellett

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nekünk találkozni kellett

 

Nézlek téged, amikor olvasol.

Elgondolkodom az elmúltakon.

Amikor megismertelek az olyan jó volt!

Emlékszel, beszélgettünk sokáig ott a padon.

 

Lassan kitártuk egymás előtt a szívünket.

És észrevettük milyen egyformák is vagyunk.

Mint a tengerben a vízcsepp épp olyanok.

Nekünk találkozni kellett akkor.

 

És most nézlek hosszú percek óta.

Betelni veled ma sem tudok.

Olyan könnyű a lelkem mióta ismerlek.

Szeretlek nagyon, nagyon!

 

Nekünk találkozni kellett, ezt jól tudom.

Egymás nélkül már élni se tudnánk.

Szívünk és lelkünk is összefonódott.

A boldogság eljött hozzánk.

 

És most nézlek, hosszú percek óta.

Lelkemben pillangók repkednek.

Megsimogatom a kezed és te rám mosolyogsz.

A szerelem szavak nélkül is élhet.

 

2020. március 17.

Én a lelkemmel szeretek. Ami halhatatlan...

 

"Nem a szívemmel szeretek, és nem is a tudatommal.

A szív megállhat, a tudat felejthet.

Én a lelkemmel szeretek.

Ami halhatatlan, és sohasem felejt."

 

Rumi

Ami össze van kötve, azt sem idő, sem félelem nem szakíthatja el...

 

Amikor a nő meglátja a férfit, nincs benne kétség. Azonnal tudja, hogy ő az. A szemeiben ott a múlt, a jelen és a jövő. Az érzés elementáris, a felismerés villámcsapásként éri – hiszen már ezerszer szerette őt más életekben, más időkben.

 

De a férfi megijed. Valamit ő is érez, mélyen, a szíve legmélyén. De az ismeretlen fájdalmasan ismerős, és ez megrémíti. Nem így tervezi, nem így képzeli el a szerelmet. Egyik pillanatban minden összeáll, a másikban hirtelen túl sok lesz. A fény, ami a nőből árad, vakító – és ő még nem biztos benne, hogy készen áll ekkora igazságra.

 

„Kérlek, ne menekülj! Nem látod, hogy én vagyok az?”– kiáltja a nő némán, a lelkével.

 

De az ikerlángok útja sosem egyenes. A felismerés pillanatában az egyik fut, a másik vár. Az egyik fél kapaszkodik, a másik eltaszítja – mert az igaz szerelem nem csak édes, hanem kihívás is. Meg kell érni rá.

 

De a sors nem hibázik. Ami össze van kötve, azt sem idő, sem félelem nem szakíthatja el. Mert ahogy a lélek felismer, a test is követni fogja. A kérdés nem az, hogy megtörténik-e… hanem hogy mikor.

 

 Mert az igazi szerelem elől nem lehet elmenekülni. 

 

Ági

Az alkotó párok emelik egymást...

 

... A kapcsolatok többsége azért hal meg mert a felek kiégetik, lehúzzák egymást, majd elveszítenek mindent, mert eleve nem is tudtak építeni. Mert nem azt választották, aki az isteni párjuk, mert féltek, mert kételkedtek és a végén a pokolba zuhantak.

 

A kérdésekre nagyon egyszerű a válasz. Az emberek többsége rossz emberrel él, pedig meggyőződésem, hogy mindenkinek odateszik. Megtörténnek ezek a találkozások, de jön az ész, a kombinálás, a mi szolgálná leginkább az érdekeimet és a látszólag könnyebbet választják. Pedig a könnyebb mindig összeomlik. Minden összeomlik, amit nem két olyan lélek alkot közösen, akik értik, érzik egymás lelkét. Az alkotó párok lesznek viszont azok, akik birodalmat teremtenek, jólétet, családi boldogságot és ezt adják tovább.

 

A tétel nagyon egyszerű. Ha amellett vagy, aki a tiéd, mennek a dolgaid, bejönnek a lehetőségek, a nehézségeket is megoldjátok, nem kerestek szeretőt, nem ég ki a szenvedély, nem múlik el. Az alkotó párok emelik egymást és a környezetüket. Összefognak és szárnyalnak. Ott megszűnik mind az, ami addig nehezítette az életed, mert olyan erők szabadulnak fel az összekapcsolódásotoktól, amelyek addig soha sem voltak. Miért? Egyszerűen azért, mert mertél nem a félelmeid szerint dönteni.

 

(Barna Berni)

Gyönyörű dolgok várnak ránk...

 

Mélyen legbelül valami azt súgja, hogy minden rendben lesz. Hogy az utak görbék, de az érkezés biztos.

Gyönyörű dolgok várnak ránk, ha csak hiszünk benne.

És én elhiszem!

Azért élek, hogy elhiggyem.

És hiszem, hogy nem a kövek számítanak, amiket útközben találok, hanem a virágok, amiket magammal viszek. A szívben...

 

(Monalisa Macedó)

A hála által minden nap ajándékká válik...

 

A hála ereje – miként fiatalítja a lelket és a testet 

A hála olyan, mint egy belső elixír: kisimítja a lelket, megnyugtatja a szívet, és a testünk is hálás lesz érte.

A hála az ember egyik legősibb és legtermészetesebb érzése. Amikor kimondjuk, hogy „köszönöm”, valójában sokkal többet teszünk, mint pusztán egy udvarias szót használunk. A hála megnyitja a szívet, megváltoztatja a gondolatokat, és olyan belső erőket mozgat meg, amelyek képesek fiatalítani a lelket és a testet egyaránt. Ez az érzés nem csupán egy átmeneti hangulat, hanem életmód, amely az élet minden területére kihat.

Ha visszagondolunk a régi korokra, amikor az emberek szorosabban éltek együtt a természettel, a hála mindennapos része volt az életnek. Őseink nemcsak a föld terméséért adtak hálát, hanem a nap fényéért, az esőért, a családért, a barátságért is. Nem véletlen, hogy a népi imák és szólások is tele vannak köszönettel: „Hála Istennek a kenyérért az asztalon” – hangzott el nap mint nap. E szokás nemcsak a hit kifejezése volt, hanem egy olyan erőforrás, amely megnyugtatta a lelket és összekapcsolta az embert a világgal.

A hála egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy képes megváltoztatni a szemléletünket. Ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, ami hiányzik, és ami miatt panaszkodhatnánk, a hála segít észrevenni, mi az, ami már jelen van az életünkben. Ez a látásmód önmagában is fiatalító, mert felszabadítja az embert a hiányérzet szorításából. Amikor hálásak vagyunk, szívünkben könnyebbség születik, arcunk kisimul, és a test is oldódik a feszültségekből. Nem véletlen, hogy a hála mosolyt csal az arcra: a mosoly pedig nemcsak lelki, hanem fizikai értelemben is fiatalít.

A modern tudomány is felfedezte már a hála gyógyító erejét. Kutatások igazolták, hogy azok, akik rendszeresen átélnek hálaérzetet, alacsonyabb stressz-szinttel élnek, jobb az alvásuk, erősebb az immunrendszerük, és kevesebb gyulladásos folyamat zajlik a szervezetükben. Ezek mind olyan tényezők, amelyek lassítják az öregedést, hiszen a stressz és a gyulladás az egyik legfőbb oka a testi és lelki hanyatlásnak. A hála tehát nem csupán szép érzelem, hanem valódi gyógyír is.

A hála a lelket is fiatalítja, mert frissen tartja a gondolatokat és a szívet. Aki hálás tud lenni a legapróbb dolgokért is – egy mosolyért, egy jó szóra, a természet szépségéért –, az soha nem öregszik meg igazán belül. A hála ugyanis megtanítja az embert csodálni az életet, és ez a csodálat mindig gyermekien tiszta marad. Gondoljunk csak a nagyszülőkre, akik talán sok mindent megéltek már, de amikor hálás szívvel beszélnek az unokáikról vagy egy egyszerű kertben termett gyümölcsről, az arcuk ragyogni kezd. Ez a ragyogás a hála fiatalsága.

Érdekes módon a hála még az emberi kapcsolatokban is fiatalító erőként működik. Aki hálát tud adni másoknak, az jobban megbecsüli a szeretteit, és ezzel erősebb, szeretetteljesebb kötelékeket alakít ki. Az ilyen kapcsolatokban kevesebb a harag és a sérelem, több a melegség és a megértés. A szeretetteljes légkör pedig, amelyet a hála teremt, a lélek balzsamaként hat – és mi más fiatalítaná jobban az embert, mint az, hogy szeretetben élhet?

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a hála mindig egyszerű dolgokból táplálkozik. Nem a nagy, különleges események adják a legmélyebb köszönet érzését, hanem a mindennapok apró ajándékai. Egy naplemente, egy madárdal, egy szelet friss kenyér vagy egy jó beszélgetés – ezek azok a kincsek, amelyekért hálát érezve az élet gazdagabbnak és szebbnek tűnik. A hála tehát nem kíván mást, csak nyitott szívet, amely észreveszi a világban rejlő szépséget.

Ha a hála erejét rendszeresen megtapasztaljuk, az életünk új színt nyer. A lélek könnyebbé válik, a test pedig rugalmasabbá és egészségesebbé. A hála lassan, csendesen, de biztosan építi fel bennünk azt a belső békét, amely minden fiatalságnál és szépségnél többet ér. Hiszen a fiatalos megjelenés önmagában keveset ér, ha nincs mögötte ragyogó lélek. A hála azonban ezt a ragyogást adja meg: belülről, tisztán és őszintén.

Végső soron elmondhatjuk, hogy a hála nemcsak a szívünket és gondolatainkat teszi fiatalabbá, hanem magát az életérzést is átalakítja. A hála által minden nap ajándékká válik, minden pillanatban ott rejlik valami szépség, amit megőrizhetünk. És aki így él, az örök fiatalság forrását hordozza magában – nem a külső látszatban, hanem a belső békében és ragyogásban.

Minden történés a lélek útját szolgálja...

 

Az élet örök mozgásban van... Ahogy mondani szoktuk: "az élet megy tovább"...Minden nap tovább gördül, akár akarjuk, akár nem... függetlenül attól, hogy szeretetben vagy magányban, megértésben vagy félreértésben, társaságban vagy egyedül járjuk az utat. A világ senkiért sem áll meg. Minden pillanat tovább sodor. Tanuljunk meg együtt mozdulni ezzel az áramlással. Fókuszáljunk önmagunkra, de ne elszigetelődve, hanem találjunk harmóniát a Létezés rendjében, illeszkedjünk bele a mindenség ritmusába. Minden történés a lélek útját szolgálja, ezért engedjük, hogy az élet hullámai vezessenek.

 

©Sz.Lilla

Vedd körül magad kizárólag szerető emberekkel...

 

Élj félelem nélkül. Ne félj a kortól, a jellemedtől; eljön az a pillanat, amikor az ember egyszerűen megszűnik félni.

Ne siess. A bölcs kínaiak egyszer azt mondták: ha hosszabb életre vágysz, élj lassan.

Vedd körül magad kizárólag szerető emberekkel. Jutalmazd meg önmagad minden alkalommal, amikor legyőzöl valami kellemetlent.

 

Ne szégyelld a könnyeidet — fakadjanak akár fájdalomból, akár boldogságból.

Ne ragadj le a diétáknál: nem az számít, hogyan nézel ki, hanem az, milyen a lelked.

 

Mára már megértetted, hogy nem a cigaretta és nem a bor öl, hanem a rossz dolgok — a harag, az irigység, a féltékenység és még annyi más. Ha ezek mélyen beléd ivódnak, úgy tekintsd: a vég már ott ólálkodik.

 

Írj szép szavakat. Olvasd fel őket hangosan. Jegyezd meg, gyarapítsd újabbakkal és újabbakkal, mert sajátos módon valóra válnak. És a hab a tortán: minden jó, tiszta gondolatra vagy kimondott szólamra egy beteg sejt elhal a testedben, és helyébe egy új, egészséges születik. Ez pedig már maga a csoda…

 

(Alain Delon)

A szerelem első hullámának önmagadnak kell szólnia.

 

Ha még önmagadat sem tudod szeretni, ki mást érdekelne?

A szerelem első hullámának önmagadnak kell szólnia.
Az egészséges önszeretet nagy vallási érték. Az az ember, aki nem szereti önmagát, soha nem lesz képes mást szeretni.
A szeretet első hullámának a szívedben kell kialakulnia. Ha nem alakult ki magadban, akkor másban sem alakulhat ki, mert mindenki más távolabb van tőled.
Olyan ez, mint egy követ dobni egy csendes tóba. Az első hullámok a kő körül alakulnak ki, majd folyamatosan terjednek a legtávolabbi partokig. A szeretet első hullámának önmagad körül kell lennie.
Szeretni kell a testedet, szeretni kell a lelkedet, szeretni kell a teljességedet. És ez természetes, különben egyáltalán nem lennél képes túlélni. És gyönyörű, mert széppé tesz.
Az az ember, aki szereti önmagát, tele van kecsességgel és eleganciával. Az az ember, aki szereti önmagát, csendesebbé, meditatívabbá, imádkozóbbá válik, mint az, aki nem szereti önmagát.
Ha nem szereted a házadat, nem takarítod. Ha nem szereted a házadat, nem fested ki, nem veszed körül egy gyönyörű kerttel lótusztavával. Ha szereted magad, kertet teremtesz magad körül. Megpróbálod kibontakoztatni a benned rejlő lehetőségeket. Megpróbálod kihozni mindazt, ami benned van, hogy kifejezd. Ha szeretsz, folyamatosan adsz magadnak, mint az esőt, folyamatosan táplálod magad.
És ha szereted magad, meglepődsz majd. Mások is szeretni fognak. Senki sem szereti azt az embert, aki nem szereti önmagát. Ha te még magadat sem tudod szeretni, ki más törődne vele? És az az ember, aki nem szereti önmagát, nem maradhat semleges. Ne feledd, az életben nincs semlegesség.

Osho: A titok

Egy nap találkozni fogsz egy lélekkel, aki szintén a tiédet kereste.

 

Egy nap találkozni fogsz egy lélekkel, aki szintén a tiédet kereste.

 

Valakivel, aki az élet útjain járva ugyanúgy hiányolt valakit, akinek még nem ismerte sem a nevét, sem az arcát — de akinek a lelkét már régóta ismerte.

 

Mert a legnagyobb találkozások valahogy már korábban megtörténnek az életben.

 

Ám önmagában a találkozás nem elég, ha nincs meg az a belső érettség, amely képes megtartani.

 

Mindkét félnek szüksége van egy kiadós adag lelki növekedésre ahhoz, hogy egy találkozásból közös utazás szülessen. Mert a találkozás csupán a kezdet — az út kihívásai fogják megmutatni egy kapcsolat célját, és azt, meddig képes két ember együtt haladni.

 

Ahogyan vannak, akik csak azért érkeznek az életünkbe, hogy tanítsanak, majd továbbmenjenek, úgy vannak olyanok is, akik azért jönnek, hogy maradjanak és együtt növekedjenek velünk.

 

Azok az emberek, akik hozzád kapcsolódnak, mindig megtalálnak majd az úton. Addig is gondoskodj magadról, a fejlődésedről, a lelkedről, a szívedről.

 

Tanulj meg örülni a saját társaságodnak, értékelni önmagadat, szeretni magad — függetlenül mások szeretetétől. Ne csak várj, és ne tedd az életedet várakozássá.

 

Ne add át önmagad valaki kezébe abban a hitben, hogy majd ő vigyáz rád.

 

Csodálatos emberek fognak érkezni az életedbe, de a boldogságodért való felelősség akkor is a tiéd marad.

 

Mert senki sem azért jön, hogy kiegészítsen — az emberek azért érkeznek, hogy kitágítsanak.

 

Senki nem fogja helyetted végigjárni az utadat, de elkísérhet rajta.

 

És ha mindketten készen vagytok, eljuttok egy közös célhoz.

 

Minél jobban gondoskodsz önmagadról, annál inkább olyan embereket vonzol,

akik összhangban vannak azzal, amit kisugárzol — és annál mélyebbek és szebbek lesznek a találkozásaid, és maga az utad is.

 

(Alexandro Gruber)

Te gyújtottad újra

A legfontosabb leckék, amelyeken a lélek keresztülmegy a Földön

 

A legfontosabb leckék, amelyeken a lélek keresztülmegy a Földön

Íme egy rövid lista azokról a leckékről, amelyeken a Lelkek keresztülmennek a Földön.

 

Valójában minden Léleknek megvan a saját útja és a leckék egyensúlya, a legegyszerűbbtől a legösszetettebbig.

 

Minden Lélek a saját élettapasztalatát választja, mivel mindegyiknek megvan a saját fejlődési útja és a Forrás felé való törekvése.

 

Tehát a leckék, amelyeken általában minden lélek kivétel nélkül keresztülmegy:

 

1. Az elengedés leckéje , vagyis a képesség a különválás, az elválás és a veszteség tudatos elfogadására, mind az anyagi javak, mind a szeretteink tekintetében.

Ezek a tanulságok szeretteink elvesztése, válások, vagyonvesztés, költözés és hirtelen szakítások révén származhatnak.

Így a nullázás révén a Lélek megtanul mindent elengedni a térbe vetett bizalommal és hálával, mivel ezek a saját növekedési pontjai.

 

2. A megbocsátás leckéje. Ezt a leckét azok a Lelkek választják, akik számos sérelmet, bosszút vagy gyűlöletet hordoztak magukban előző életeikben, ahol megfosztották őket az elfogadástól, és képtelenek voltak elengedni a fájdalmukat. Ebben az életben az ilyen Lelkek újraélhetik a szülőkkel szembeni korai sérelmeket és a szeretteik elárulását. A Lélek számára a megbocsátás és a sérelmek elengedésének képessége, az a képesség, hogy mindenkit olyannak fogadjon el, a szabadsághoz vezető út. Amíg a Lelkek a sérelmeiknél időznek, a forgatókönyvek megállíthatatlanul ismétlődnek.

 

3. Személyes határok, vagyis a képesség, hogy kiálljunk önmagunkért és az érdekeinkért. A lelkek akkor választják ezeket a leckéket, amikor az előző életeikben folyamatosan másoknak engedelmeskedtek, másokba olvadtak, tolerálták őket, majd elhagyták a személyes életüket. Ebben az életben ezeket a leckéket az ember irányító szülőkön, bántalmazó kapcsolatokon és mások elutasítására való képtelenségen keresztül tanulja meg az elutasítás állandó bűntudata miatt.

 

4. Belső erő, mag vagy belső támasz megtalálása . A múltbeli inkarnációkban az ebben az esetben szereplő lelkek gyengék, védtelenek és áldozattá váltak – vagyis félelmek, korlátok és egyéb akadályok miatt önként feladták belső erejüket. Ebben az életben az ilyen lelkeknek számos megpróbáltatást kell elviselniük, ahol magukra maradnak, minden látható támasz nélkül, még akkor is, ha ez illúzió.

Olyan körülményekből is nyomást gyakorolhatnak rájuk, amelyekből úgy tűnik, nincs menekvés, mert ez a lényeg - megtanulni fenntartani a belső támaszt, másoktól függetlenül.

 

5. Önszeretet . Minden Lélek, kivétel nélkül, átesik ezen a leckén. Ha az előző inkarnációkban valaki másokért élt, ha nem értékelte önmagát, akkor most a Lelke azért jött el ebbe az inkarnációba, hogy emlékezzen és felismerje saját értékét. Saját értékük felismeréséhez a Lelkek a szülői ellenszenv, a külvilágban való szeretet keresése és kiérdemlése, mások érdekében való önmegtagadás és más illúziók révén tanulhatnak.

 

A legfontosabb lecke az, hogy megtanuljuk, ne áruljuk el magunkat valaki más szerelméért.

 

6. A mások szolgálatának leckéje. Ez a lecke feltárja a tér célját, amely minden dolog egységében rejlik. Ha például a múltbeli inkarnációkban valaki csak önmagának élt, önző életmódot folytatva, akkor a jelenlegi inkarnációban nemcsak a megosztásra, hanem a másoknak való adakozásra is megtanítják, nagylelkűség, nem pedig önérdek alapján.

Ebben az életben folyamatosan szembesülhet rászorulókkal, és olyan szakmákban dolgozhat, amelyek segítséget és támogatást igényelnek. Fontos azonban, hogy megtanuljon szolgálni anélkül, hogy másokba merülne, vagy a saját szerepével foglalkozna. Meg kell tanulnia, hogy ne áldozattá váljon, hanem erőből szolgáljon, ne bűntudatból.

 

7. Az elfogadás leckéje különösen fontos azoknak a Lelkeknek, akik a múltbeli inkarnációikban folyamatosan lázadtak és ellenálltak a valóságnak, vagyis harcoltak a sorsukkal, és lényegében önmagukkal.

Ebben az életben az ilyen Lelkek elfogadási leckéken fognak részt venni. Megtanulják elfogadni azt, amin nem lehet változtatni, amit nem tudnak befolyásolni, például a gyógyíthatatlan betegségeket, mind a sajátjukat, mind szeretteikét, a speciális igényű gyermekek születését, és az életük feletti kontroll elvesztését különféle körülmények miatt. Meg kell tanulniuk elfogadni mindent, amit az élet ad nekik, és tudatosan véget vetni a küzdelemnek önmagukkal és az életükkel.

 

8. Lecke az önválasztásról . Ez egy nagyon erőteljes és mély lecke azoknak a Lelkeknek, akik előző életeikben másokért éltek, elárulták magukat, alkalmazkodtak és feláldozták magukat a szeretetért vagy az elismerésért. Ebben az inkarnációban a Lélek ismét olyan helyzetekbe kerülhet, ahol nem hallgatják meg, nem értékelik, vagy másodlagos szerepre korlátozzák.

Az életben egy ilyen Lélek folyamatosan szembesül azzal a kényszerrel, hogy válasszon önmaga és mások elvárásai között, ami állandó próbát jelent az őszinteségével kapcsolatban, valamint fájdalmat is, ha ismét önmaga ellen dönt. Itt a Lélek leckét tanul az önmaga és vágyai, érzései és állapotai, értékei és prioritásai iránti hűségről. Ha valaki megtanulja önmagát választani, akkor a tér többé nem pusztítja el őt.

 

9. Az alázat leckéje . Ezt a leckét azok a Lelkek választják, akik korábbi inkarnációikban hatalommal, státusszal és befolyással rendelkeztek – vagyis hozzászoktak mások kormányzásához, leigázásához, irányításához, kitüntetések elfogadásához és sorsuk alakításához. De most ezek a Lelkek válsághelyzeteket élnek át, amikor minden rosszul megy, elveszítik az állásukat, a pénzüket és a státuszukat, másoktól függenek, és betegséggel, a szabadság hiányával, veszteségekkel és egyéb korlátozásokkal néznek szembe.

Ez a tapasztalat megtanít minket arra, hogy a körülményeket adottnak fogadjuk el, elengedjük az irányítást, és ne mások feletti hatalomban, hanem az életbe vetett bizalomban találjunk erőt.

 

10. A Nyitott Szív Leckéjét azok a Lelkek választják, akik a feltétel nélküli szeretet elsajátításának fontos feladatával néznek szembe, először a fájdalom, a szeretetlenség és a ragaszkodások megtapasztalása által, majd ezek végső soron elfogadássá, őszinteséggé, bizalommá és hálává alakításával. A lecke magában foglalja a szív megnyitását a szeretet és a tágabb világ felé, a teljes szépségében való átélés megtanulását, a félelem illúziójától való megszabadulást, és a feltétel nélküli szeretet megtanulását, még akkor is, ha elárulnak.

 

Amikor valaki először engedi meg magának, hogy a szerelemtől sírva fakadjon, hogy magához öleljen egy gyermeket, elfogadva őt olyannak, amilyen, hogy hálával ölelje át szüleit azért, hogy egyszerűen léteznek, hogy sebezhető legyen egy partner mellett, vagyis hogy megengedje magának az érzéseket, akkor a szív megnyílik, megszabadul a belső és külső konvencióktól.

 

A nyitott szív leckéje az egyik legfényesebb és egyben legnehezebb lecke a Lélek számára, tehát ennek a választása azt jelenti, hogy a Lélek nemcsak a túlélésért jött ebbe a világba, hanem a feltétel nélküli szeretet elsajátításáért is.

 

11. A mértékletesség leckéje azt jelenti, hogy a Lélek elsajátította a nyugodt várakozás és az élet ritmusának áramlásának képességeit; elsajátította az isteni tervbe vetett bizalommal való életet, nem sietteti az eseményeket és nem nyafog, hanem belső békében és hittel él, hogy az események mindig a lehető legjobb alakulása történik.

 

A Földön ezek a tanulságok olyan helyzeteken keresztül fejezhetők ki, amelyek nem a tervek szerint alakulnak, ahol hosszú a várakozás és a bizonytalanság – például amikor valaki sokáig nem találja meg a szenvedélyét vagy a szerelmét. Az élet ilyen esetekben feszültségben lóg, várva a változást, például amikor egy régóta várt terhesség nem következik be, a jövedelem nem nő, a partner nem jelenik meg, vagy ami még rosszabb, folyamatos késések vagy lemondások vannak, mintha valami közbeszólna.

 

Így az ember megtanulja irritáció nélkül megélni a pillanatokat, hitet nyer a vágyaiban és a belső erősségeiben, amelyek stabilitást adnak neki. Gyakran egy ilyen leckét párosít a bizalom, az alázat és a belső ellenálló képesség leckéje, mert mindez arról szól, hogy a pillanatban legyünk, és megértsük, hogy minden, ami történik, mindig a legalkalmasabb pillanatban nyilvánul meg.

 

Mindezek a Lélekleckék más Lelkekkel való kapcsolatokban zajlanak, tanulnak egymásról, megérintik és elválnak, egyesülnek és újra megteremtik egymást.

 

https://www.liveinternet.ru/users/4061666/post513227581/

A szeretet áramlása ...

Szeretetért, szerelemért sóvárgunk, de be tudjuk egyáltalán fogadni? 

Elsőre talán könnyedén rámondanánk, hogy persze, igen. Azonban jobban megvizsgálva, jelenleg nem ez a jellemző, nem ez az igazság.

A legtöbb lélek számára váratlan, nehéz befogadni a szeretetet. Kellemetlen érzések, diszharmónia, bizonytalanság és bizalmatlanság ébred ilyenkor bennünk, mintha a szeretet nem a természetes közegünk lenne, hanem valami gyanús, szokatlan rezgés.

 

Sokunk élettörténetében a szeretetlenség lett az alapélmény, ami lassan felülírta a létezés eredeti ritmusát. A szeretet áramlása megakadt, és nem az vált valóságunkká, hogy az emberek szépen bánnak egymással, elfogadnak, látnak, támogatnak.

 

A szeretetért dolgozni kezdtünk.

Azt hittük, ha többet adunk, majd kaphatunk is. Ha sokat teszünk, talán nem hagynak el.

Ez a túlélési működés azonban mindig kibillenti a szeretet rendjét: az egyik serpenyő túl nehéz lesz, míg a másik kiürül.

 

Fel kell ismernünk az adás és a befogadás közötti egyensúlyt. Természetessé kell tennünk a szeretet jelenlétét akkor is, ha valaha ennek az ellenkezőjét tanultuk.

 

El kell hinnünk, hogy megérdemeljük a feltétel nélküli jelenlétet, törődést, rajongást, azt, hogy valaki energiát tegyen belénk.

 

Újra kell írnunk a szeretet mintáinkat.

 

Újra kell tanulnunk olyan kapcsolódásokat teremteni, ahol a szeretet már nem félelmet kelt, hanem otthont ad.

 

Minden velünk kezdődik: a felismeréssel, hogy méltók vagyunk a szeretetre, és jogunk van jobb sorshoz, mint amit valaha láttunk.

 

Tiszta szívvel szükséges elindulnunk onnan, ahol nincs szeretet, és hálával befogadni minden helyet, embert és teret, ahol a szeretet természetesen áramlik felénk.

 

Héderváry Kovács Anna / Lélekutadat járva

A szeretet az a fény, amely minden árnyékot átölel és felold.