Meg kell találd a lelki békédet...

 

"Azt mondod nehéz az élet, tele küzdelemmel, keserűséggel és fájdalommal. Azt mondod nincs semmi szépség a világban, mindenhol csak irigység, rosszindulat, betegség és halál. Ha szépet akarsz látni, akkor más szemmel kell nézned a világra. A keserű ember sok keserűséget lát, az irigy sok irigykedőt, a gonosz sok gonoszságot...

Aki vidám, mindenhol vidámságot talál... Aki szeret, folyton meglátja a szeretni valót. Aki békés, a legnagyobb viharban is békességre lel.

Mindenki azt látja ami belül van. Meg kell találd a lelki békédet, hogy meglásd a világban a szépséget, jóságot, tisztaságot és békességet. Amíg benned háború van, kívül sem fogsz békét látni. Csitítsd le a lelked és tisztán látsz."

 

(Katona Zsuzsa - Zsu Gondolataim)

Fogd meg társad kezét

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fogd meg társad kezét

 

Fogd meg társad kezét, jól nézz a szemébe,

és köszönd, hogy, Isten, téged rendelt melléje,

hisz benned találta meg mindazt, amit keresett,

amiről álmodott egykor, amit elképzelhetett.

 

Ez a kézfogás legyen néktek a biztos menedék,

ha netán elveszíti egyikőtök az élet erejét,

és kétségek közt gondol arra, vajon bírja-e a másik,

ha, Ő, majd végérvényesen elesetté válik.

 

Előbb-utóbb, egyikőtök, úgy is el fog menni,

akármilyen fájdalmas is, nem tudtok mit tenni,

de, mindaddig, míg mód van rá, míg ez lehetséges,

egymásba font kezeitek, el ne engedjétek.

 

Kezeitek szorítván majd gondoljatok, arra,

hogy hány évet leéltetek, jóban, rosszban, bajba,

és hány év lehet még olyan mit együtt éltek meg,

ha nem engeditek el a kezeiteket.

 

Magdolna Kun

Jessica Simpson - I Wanna Love You Forever

Katona Bálint: Jövőkép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Katona Bálint: Jövőkép

 

Lesz-e, ami nincs,

mert elmúlt, ami volt,

a jövőkép megkopott,

megmaradt a folt.

 

Fogd hát a kezem,

légy fénye a holdnak,

érezd, ha elengeded,

nem jön el a holnap...

 

Tudod arra gondoltam..

 

Tudod arra gondoltam..

 

..mi lenne ha véletlenül összefutnánk? Úgy ahogy megismerkedésünk előtt számtalan példa volt rá..Elmennél mellettem, engem megcsapna az illatod..a lábam földbe gyökerezne-mint annak idején- aztán utánad fordulnék..és Te is pont akkor néznél hátra..szemünk összevillanna..és elindulnánk egymás felé..Te szorosan átölelnél..és abban az ölelésben minden benne lenne...Nem kellenének a szavak..csak a két ölelő karod..szavak helyett beszélne a szemed..az a gyönyörű smaragd színű szemed...

 

(Angyal Kata)

A végzet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Papp Ádám

A végzet

 

Csak engem figyelj: a szememet.

Azt lásd, ki tényleg én vagyok.

Hazug szókkal, buta álarcokkal

szívedbe én úgyse hatolok.

 

Nem is szólok, ha nem muszáj,

épp elég, mit egy mozdulatom üzen.

Ne hagyd, hogy a szürkület betakarjon,

s ne hagyd, hogy elsodródjunk

a kettőnkből születő tengeren.

 

Kezeid után kapnék, de várom,

míg te azt az enyémbe temeted,

s várom, hogy szívemben

halljam dobbanni a szíved.

 

Ha el is fordulsz, látom,

hogy titkon lelkem kutatod.

Nem tudom miért jó e játék,

de hagyom, hogy csináld,

hogy kiismerd, mint a sok-

sok el nem mondott titkot.

 

Még mindig nem szólok.

Egymást járjuk át a csendben.

Ha csak ennyi jut nekünk,

nem bánom. Én hagyom rámenni

a részem.

 

Hagyom, hogy tovább menj,

ha így te jónak látod,

s hogy még jobban kiéld

ezt a tébolyult világot.

 

Hagyom, hisz magamhoz

sosem köthetlek téged,

csak folyton szerethetlek,

mint visszajáró felét

az az egyetlen végzet.

 

Igen, egyszer találkozunk...

 

Majd egyszer találkozunk. Talán nem fog megállni a világ, és az sem biztos, hogy meglátva magad szememben elakad a lélegzeted. Talán nem lesz hatáskeltő eső, sem romantikus háttérzene, naplemente pedig főleg csak akkor, ha rajzolok.

De egyszer találkozunk és rebbenő pillangó-simítással a kezem véletlenül a kezedhez ér, és majd nem tudsz betelni velem. És csókban mondod el, amit hinni sem remélek. És félni kezdünk mindketten, hogy innentől már csak elronthatjuk. És mégis... meztelen tested testemhez ér, s már az sem számít, ha mindössze egy napig tart a mi örökünk, a lényeg az, hogy megtörténik.

Igen, egyszer találkozunk és utána minden reggel ott fekszel mellettem, este pedig ölelésed melegében hagyom magam mögött a múltat, s látom fények nélkül is ragyogónak a következő napot.

Mert egyszer már csak egyetlen szívverésnyire leszel tőlem, és nem lesz eső, naplemente, romantikus háttérzene, sőt a világ sem áll meg, egyedül csak én. Előtted.

 

(Hegyi László)

A karmák össze vannak szőve...

 

"...A várakozásban tanulod meg, hogy Pál apostol miért tartja a "hosszan tűrés"-t a szeretet egyik legfontosabb tulajdonságának.(...)

 

Egyéni sorsod a kollektív sors része.

 

Amíg ezt nem tudod, abban a tévhitben élsz, hogy "a harang csak neked szól", holott "a harang mindenkinek szól".(.....)

 

A várakozás gyakran azt jelenti, hogy másokra kell várnunk. Mi már beértünk - ők még nem. S a dolog csak akkor teljesedhetik be, ha mindannyian megértünk rá.

 

A nagy társasjátékban, melyet Életnek nevezünk, mi csak a saját szerepünket játsszuk. Ritkán éljük át, hogy ami velünk történik, az a többiek története is.

 

A karmák össze vannak szőve.

 

Ahhoz, hogy valami beteljesedjen, minden szereplőnek meg kell érnie rá. Néha mi maradunk le, néha a többiek.

 

És késik a pillanat, amit úgy hívunk: egybeesés.

Ez fontos szó: tulajdonképpen minden beteljesedés rejtett oka.

 

Hogy ez mikor jön el, emberi szemmel nem látható. Csakis a Gondviselő, a "Nagy Rendező" szemével, aki átlátja az egészet, akinek mindenki fontos, az összes szereplő, s mindenkiben külön-külön is látja az érlelődő folyamatokat.(....)

 

A várakozás legnehezebb része, amikor én már készen vagyok, de a másik lemaradásban van. S ezért az én sorsom se tud beteljesedni.

 

Családban, főleg párkapcsolatokban gyakran éljük át ezt a helyzetet. Az egyik már készen áll, a másik lemaradásban van...

 

Meg kell várni, amíg a másik is "megérik". Ez nem műveltségi kérdés. Az emberi léleknek sokkal hosszabb története van, mint ahogy sejtjük. Mindannyian az érlelődés más-más színvonalán tartunk. Erre szoktuk mondani, hogy vannak "fiatalabb" és "öregebb" lelkek. De ezt csak jelképesen értsd.

 

Az, hogy valakiben mennyi tapintat, illem, megértés, lelki finomság, önuralom, bölcsesség, tisztaság, alázat, önérzet, tisztánlátás, jóság, netán egy bölcs derűje van, az nem az egyetemi végzettségen és a műveltségen múlik. Az sem, hogy mennyire foglya valaki a saját önzésének vagy szenvedélyének.

 

Ez tapasztaltság, megéltség - végső soron érettség kérdése. Azt pedig, hogy hol tart valaki az életével, csakis egy "Mindenlátó szem"-mel lehet megpillantani!"

 

(Müller Péter: Sorsról és életről)

Egy nap majd megérted...

Egy nap majd megérted, hogy amit üldözöl, annak nincs értelme. A szépség elhalványul. A pénz nem minden. A karriernek vége lesz egyszer. A ruhák is elkopnak, és ki fognak menni a divatból..

Egy nap majd megérted, hogy a közös séta a legfontosabb, a közös kávé.. közös emlékek, az együtt eltöltött percek! Szép helyek.. egy hűvös őszi időben.. Biztonság és melegség érzése, amit csak a másik szeretete adhat neked. 

 

Ott, ahol a bizalom és a szeretet találkozik...

 

Ott, ahol a bizalom és a szeretet találkozik, még a legkülönbözőbb világok is összhangra lelnek.

 

(Lupás Adrienn)

Isten szeretete...

 

Isten szeretete olyan, mint a hajnal első fénye: csendesen, mégis végtelen erővel tölti meg a szívet reménnyel.

Ő soha nem hagy magadra, minden terhedet ismeri, és minden könnyedet látja.

Minden próbatétel egy rejtett ajándék, amely a lelkedet formálja és közelebb visz az Ő békéjéhez. Amikor a félelem kopogtat, emlékezz: az Ő kezében minden akadály híd lesz, minden fájdalom tanítás, és minden kétség válaszra talál.

 

Csak bízz benne, mert az Ő szeretete az, ami soha nem fogy el, és soha nem hagy el téged.

 

(Lupás Adrienn)

Wass Albert- Van e még?

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Wass Albert- Van e még?

Van-e még szeretet a földön,

mely önzetlen, tiszta és nemes,

van-e még oly érzés a földön

mit önző érdek ne mérgezne meg?

A gazdag fillérekért reszket,

miközben kincseket rabol,

szegények gyűjtenek beteg gyermekeknek,

s a gazdag vállat von némán és vakon.

Istenem! Adj erőt, boldogságot annak,

ki emberségből többre érdemes!

Miért bűnhődjön egy ártatlan gyermek?

Hisz ő mindenkinél többre érdemes!

Now we are free - Alexis Carlier

"Minden új nap rejthet csodát...

"Minden új nap rejthet csodát. Akkor is, ha úgy ébredünk, hogy esélytelen. Aztán napközben ébredünk rá, hogy előttünk a lehetőség, s úgy hajtjuk nyugovóra a fejünket, hogy érezzük, valaki fogta a kezünk."

 

(Bíró Márta)

Hogy mit kívánok magamnak a következő évre?

 

TALENTUM

 

Hogy mit kívánok magamnak a következő évre?

Azt, hogy a helyzeteket könnyedebben élhessem meg, hogy ne gondoljam azt, hogy mások rám adott reakciói rólam szólnak. Ne vegyem véresen komolyan azt, amin nem tudok változtatni, mert nincs ráhatásom.

Azt, hogy a fontossági sorrendemben én magam is helyet kapjak. Hogy felmerüljön egy-egy helyzetben az, hogy nekem mi esne jól.

Azt, hogy az élet összerendezzen olyan emberekkel, akiknek csillog a szemük, és helyén van a szívük. Akiknek a társaságában biztonságban érezhetem magam.

Azt, hogy nyugalom legyen bennem és körülöttem. Hogy ne vegyek magamra olyan terheket, melyeket nem rám szabtak.

Azt, hogy meg tudjam élni azt az önmagamat, aki be tudja teljesíteni a sorsát, a küldetését, a hivatását.

Azt, hogy legyen bennem hit, amikor a kétség beköltözik az életembe, és legyen bennem erő, amivel a kétséget legyőzhetem. Mert a hit képes beragyogni a legsötétebb helyeket. Képes átírni az elme borúlátását és a szív fájdalmát.

Azt kívánom, hogy legyünk mi emberek mentesek a haragtól, a rosszindulattól, a féltékenységtől, a fizikai szenvedéstől, és a lelki szenvedéstől.

Legyünk békések, legyünk boldogok, legyünk egészségesek.

 

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta és Váradi Andrea

És jöjjön bárhogy, legyen bárhogy, hidd el, készen állunk! Mindannyian!

 

"Egy év... Kimondva mennyire kevés, de mennyi gyötrelem, mennyi könny, és akarat kellett hozzá. Istenem. Ha belegondolok hányszor éreztük azt mindannyian, hogy hagyjuk az egészet a fenébe. Nem küzdünk és nem görcsölünk, legyintettünk, nem ér annyit az egész, majd ugyanezzel a lendülettel tért vissza az erő. És mentünk tovább. Mert hittük, hogy menthető, az élet, a kapcsolat, a jövő. Hittük és tudom, ma is ezt tesszük. Díszítünk, vagy csak csendesedünk, várunk, és tudjuk, hogy van tovább. Mert egy éve más volt, és jövőre ismét újba öltözik majd a világ. De várjuk, vagy akarjuk, tudjuk, oly mindegy, mert érkezik. És jöjjön bárhogy, legyen bárhogy, hidd el, készen állunk! Mindannyian!

 

(Todorovits Rea)