Tavasz
Arra sétálok, ahol sokszor Veled.
Nem keresem a lépteid nyomát,
érzem, hogy itt vagy.
Látod, hogy kéklik a sok ibolya?
Szél borzolja a még csupasz
fákat, de
érzed, milyen melengető a nap?
A föld édes illatát,
a tavasz illatát
beszívom mélyen, le, a szívembe.
Könnyű lesz tőle minden.
Kicsit átkarolsz, hogy könnyebben
lépjek,
kövek, árnyak között
utat találjak,
ne riadjak meg a Titok mélyétől,
ne borzadjak meg
semmitől, mi vár még.
Egy ritmusra lépünk. Hazatalálsz bennem.
Örök kérdés helyett vagy
örök bizonyosság.
Fájdalmak helyett
megbocsátó béke.
Könnyek mögött is
örökös derű.
Velem maradsz örökkön örökké.
(Majsányi Kata)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése