Boda János: Nem tudom megmondani
Nem tudom megmondani azt,
hogy mikor szerettem beléd.
Csak azt tudom, hogy egy nap
felébredtem, és benne voltál
minden lélegzetvételben,
minden szempillantásban,
minden néma pillanatban.
Nem tudom felidézni azt,
hogy mikor szerettem beléd.
Újra szépült szépséged
a meztelen tekintetemben.
Itt laksz már bennem.
Itt él minden mozdulatod.
Nem tudom elmondani azt,
hogy hogyan szeretlek.
Csak azt tudom,
hogy karjaid nevelnek,
mikor a nehéz napok végén átölelsz.
Megszerettem a lelked - a világod -
ahogy gondolataid kitárod,
minden porcikád, ami a tested része,
vonalakat, amiket más nem vesz észre.
Már nem tudom megmondani azt,
hogy mikor szerettem beléd.
Csak azt tudom,
hogy általad én is más lettem,
és felfedeztem saját csillagrendszerem.
Bárhogy is próbálom,
már nem tudom felidézni azt,
hogy mikor szerettem beléd.
Csak azt tudom, hogy szeretlek!
És ez éppen elég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése