A mosolynak ereje van...

 

Ezért mosolyogj sokat ma és most, hogy holnap is megtehesd

 

Nem azt mondom, hogy éjjel-nappal, reggeltől estig mosolyogni kell, vagy kellene. De igenis, a mosolynak ereje van. Erről már sokat sokszor írtam, de most kicsit mást mesélek a témáról.

A mosolynak ereje van. Ha egy ember sír, vagy szomorú, és valaki, akár egy tök idegen ember rámosolyog, már pozitív energiákat szabadít fel. Egy mosollyal biztatni lehet a másik embert. Egy gyermeket megnyugtatni.
Egy könyvben olvastam régen, hogy a mosoly szebbé teszi az arcokat, aki mosolyog, annak lágyulnak a vonásai, a szeme is másként csillog, és lassabban öregszik.

 

Akik mosolygósak, azok sokszor pozitívabban képesek felfogni az életet

és könnyebben átlendülnek a nehézségeken és veszteségeken.

Sokat szoktam mosolyogni. A fentieket én magam is megerősítem, és hozzátenném még azt is, hogy a mosoly gyógyító erővel bír.
Amikor nagyon beteg, és a halálomon voltam, akkor tanultam meg igazán mosolyogni. Nem jósoltak semmi jót az orvosok, én mégis rámosolyogtam anyura és apura. Ennek hatására, bár ők nem bíztak már semmiben, könnyáztatta arcukra a remény befészkelte magát egy apró válasz mosolyban. Onnét elkúszott a szívükig, és újra hittek reménykedtek abban, hogy minden rendben lesz.

 

A szomszéd idős bácsi nagyon szomorúan ballagott hazafelé a minap. Mosolyogva köszöntem neki, mire ő is visszamosolygott.
– Olyan ritkán látni igazán szeretettel mosolygó embert. Köszönöm. Tudja receptre kéne felírni az embereknek a mosolyt. Ezt a mosolyt. – mondta nekem.

 

 

Akkor, ott nagyon elcsodálkoztam azon, hogy az, ami nekem természetes, miért volna olyan ritka dolog. Majd figyelni kezdtem a környezetem.

Megdöbbentett a felismerés, hogy valóban milyen kevesen mosolyognak. Merev arccal néznek körbe többnyire az emberek a buszon/villamoson, közömbös arccal mennek át az autó előtt, ami épp átengedte őket. Szinte hallom, hogy „A gyalogosnak van elsőbbsége!”
Parancsolóan szólnak a gyermekeikre a szülők a fárasztó napok hétköznapi sodrásában.

 

Ne legyél ilyen merev „tömegarc”, legyél olyan, akire emlékeznek, aki mosolyog, akire visszamosolyognak. Köszönj jókedvűen, még ha épp nincs is minek örülnöd, mert mindig van minek örülni, akár csak annak, hogy élsz, mert bármilyen furcsa is, de ez nem mindenkinek adatik meg. Ma megteheted, lehet, holnap már nem, mert neked vagy neki már nem lesz holnap.

 

Egy pillanat és vége, ne halogasd a boldog pillanatok megélését, tegyél értük!

Adj mosolyt a szomorúnak, hogy felvidíthasd. A bátortalannak, hogy bátoríthasd. A betegnek, hogy gyógyíthasd. A gyermeknek, hogy megnyugtathasd.
Önmagadnak, hogy belülről ragyoghass.

PinkAnyu