Ha a lélek él...

Nem csak a zenének, nem csak a hangnak, de mindennek, ami él, van egy bizonyos frekvenciája, amelyen rezeg. Így az emberi lélek is egy bizonyos rezgésszinten van - ezt a rezgésszintet kell egyre feljebb és feljebb hangolnunk magunkban, ez pedig a lelkünket töltő, a lelkünk számára felemelő érzések által lehetséges!
Ha a lélek él, ha nem csak a testnek, de a lelkünknek is megadjuk a számára feltöltődést jelentő élményeket, akkor az életenergia is áramlik, energikusabbak, erősebbek, egészségesebbek, életvidámabbak és kreatívabbak leszünk. A szeretetre való képesség megnövekedik, az életöröm, az életszeretet sugárzó, ragyogó állapotába kerülünk - és maradunk. Ebben a megemelkedett szintű rezgésben (lelkiállapotban) tudunk olyan dolgokat teremteni az életünkben, amelyek valóban a szereteten alapuló, biztonságot és elégedettséget adó, szívet-lelket kiteljesítő minőséget képviselnek.

(Zentai Anna)

"Az ember mindenért felelős, ami vele történik...

"Az ember mindenért felelős, ami vele történik. A bölcs ennek tudatában van, és nem veti el többé a szenvedés magvait. Inkább az öröm magvait veti el. Előbb-utóbb mindent le kell aratnod, amit elvetettél. Ezt jelenti a menny fogalma: a bölcs elveti az üdvösség, a szeretet, a könyörületesség magvait, melyek egy napon kertté fejlődnek. Ha egyre csak az öröm, a szépség, a tánc, a dal, a meditáció, az ima magjait hinted szét, akkor hamarosan létrehozol egy várkertet az igazság virágaiból - létrehozod a Paradicsomot." 

(Osho)

Engedd el, ami nem boldogít...

Eljön majd az idő, amikor már nem akarsz játszmákban részt venni, és elfordulsz mindazoktól, akiket ez éltet. Azok társaságában leszel, akikkel jól érzed magadat. Akikkel örömöket élsz meg. Akik megnevettetnek. Engedd el, ami nem boldogít. Szeresd azokat, akik jól bánnak veled, és mondj egy imát azokért, akik nem. Az élet túl rövid ahhoz, hogy boldogtalanságban élj. A bukás az élet része, az emelkedés maga az Élet... 

(Junior Ferenc Csercsa)

Jeleket kapunk!

Jeleket kapunk! Nemcsak odaátról, innen is. Kis jeleket, amik nagy dolgot jelentenek. És akinek érzékeny a lelke és éles a szeme, az észreveszi. És megérti.

(Müller Péter)

Életed éld szabadon, szánj időt a szépre...

"Álmod úgy valósul meg, ha apránként építesz. Ne tégy sokat, de azt jól, öröm lesz a bére. Életed éld szabadon, szánj időt a szépre, kőre követ nap mint nap, titkod lassan érik. Így növekszel nap mint nap, míg felérsz az égig."


(Napfivér, Holdnővér c. film)

Élj a mában!

“Látod ezeket az embereket a hátam mögött? Épp munkába sietnek és az égvilágon semmire nem figyelnek oda. Néha annyira belefeledkezünk a hétköznapokba, hogy teljesen elfelejtünk időt szakítani arra, hogy élvezzük az élet szépségeit. Mintha zombik lennénk. Nézz fel és kapcsold ki a telefonod! Köszönj valakinek, akit épp meglátsz és esetleg ölelj meg valakit, akiről úgy érzed, nincs jó passzban. Segíts valakin.
Éld úgy az életed, mintha életed utolsó napja volna. Tudod, sokan nem tudják rólam, hogy évekkel ezelőtt súlyos depresszióban szenvedtem. Volt egy ember, aki megakadályozott abban, hogy boldog lehessek. Az az ember én magam voltam.
Pedig minden nap csodás, hát kezeljük is úgy az időnket. A holnapot senki nem garantálja, így élj a mában! Remélem, megosztod ezeket a sorokat és a szeretetet sikerül szétkürtölni a világban!”

(Keanu Reeves)

A mosolynak ereje van...

 

Ezért mosolyogj sokat ma és most, hogy holnap is megtehesd

 

Nem azt mondom, hogy éjjel-nappal, reggeltől estig mosolyogni kell, vagy kellene. De igenis, a mosolynak ereje van. Erről már sokat sokszor írtam, de most kicsit mást mesélek a témáról.

A mosolynak ereje van. Ha egy ember sír, vagy szomorú, és valaki, akár egy tök idegen ember rámosolyog, már pozitív energiákat szabadít fel. Egy mosollyal biztatni lehet a másik embert. Egy gyermeket megnyugtatni.
Egy könyvben olvastam régen, hogy a mosoly szebbé teszi az arcokat, aki mosolyog, annak lágyulnak a vonásai, a szeme is másként csillog, és lassabban öregszik.

 

Akik mosolygósak, azok sokszor pozitívabban képesek felfogni az életet

és könnyebben átlendülnek a nehézségeken és veszteségeken.

Sokat szoktam mosolyogni. A fentieket én magam is megerősítem, és hozzátenném még azt is, hogy a mosoly gyógyító erővel bír.
Amikor nagyon beteg, és a halálomon voltam, akkor tanultam meg igazán mosolyogni. Nem jósoltak semmi jót az orvosok, én mégis rámosolyogtam anyura és apura. Ennek hatására, bár ők nem bíztak már semmiben, könnyáztatta arcukra a remény befészkelte magát egy apró válasz mosolyban. Onnét elkúszott a szívükig, és újra hittek reménykedtek abban, hogy minden rendben lesz.

 

A szomszéd idős bácsi nagyon szomorúan ballagott hazafelé a minap. Mosolyogva köszöntem neki, mire ő is visszamosolygott.
– Olyan ritkán látni igazán szeretettel mosolygó embert. Köszönöm. Tudja receptre kéne felírni az embereknek a mosolyt. Ezt a mosolyt. – mondta nekem.

 

 

Akkor, ott nagyon elcsodálkoztam azon, hogy az, ami nekem természetes, miért volna olyan ritka dolog. Majd figyelni kezdtem a környezetem.

Megdöbbentett a felismerés, hogy valóban milyen kevesen mosolyognak. Merev arccal néznek körbe többnyire az emberek a buszon/villamoson, közömbös arccal mennek át az autó előtt, ami épp átengedte őket. Szinte hallom, hogy „A gyalogosnak van elsőbbsége!”
Parancsolóan szólnak a gyermekeikre a szülők a fárasztó napok hétköznapi sodrásában.

 

Ne legyél ilyen merev „tömegarc”, legyél olyan, akire emlékeznek, aki mosolyog, akire visszamosolyognak. Köszönj jókedvűen, még ha épp nincs is minek örülnöd, mert mindig van minek örülni, akár csak annak, hogy élsz, mert bármilyen furcsa is, de ez nem mindenkinek adatik meg. Ma megteheted, lehet, holnap már nem, mert neked vagy neki már nem lesz holnap.

 

Egy pillanat és vége, ne halogasd a boldog pillanatok megélését, tegyél értük!

Adj mosolyt a szomorúnak, hogy felvidíthasd. A bátortalannak, hogy bátoríthasd. A betegnek, hogy gyógyíthasd. A gyermeknek, hogy megnyugtathasd.
Önmagadnak, hogy belülről ragyoghass.

PinkAnyu

Az őszinte hála elegendő...

Az őszinte hála elegendő. A hála szárnyakon repül, ahová repülnie kell. Az ima jobban tudja útját, mint te, aki imádkozol. Hányan hitték, hogy Jupiterhez könyörögnek, holott Jehovához imádkoztak. Hány amulettben bízó hívőt hallgat meg a végtelen! Hány istentagadó nem veszi észre, hogy ha jó és szomorú, már ezzel a ténnyel Istenhez könyörög.

(Victor Hugo)

A világ közepe

A világ közepe

A világegyetem közepe Isten, a te világod középpontja a lelked

Az igaz embert a lelke irányítja: egyenesen jár, és nem hamis utakon törekszik a magas ég felé, amelyre föltekint – a saját erejét használja, hogy a meredek kaptatókon járni tudjon. Ezt az erőt az istenek ajándékozták bőkezű adakozással az embernek. Élesztgesd hát belül, és tápláld önmagadban az istenektől származó fényt, amelyről idejöveteled hajnalán pontosan tudtad:

az istenek hatalmas ereje világít benned is – hiszen a világ közepe nem az ember, hanem a lélek!

Állhatunk a föld bármely pontján, ugyanaz a csillagos égbolt tekint le ránk, és visszanézve: a menny egyforma távolságra van mindenkinek. Amíg szemem élvezheti e páratlan látványt, amellyel betelni nem bír soha, amíg a Napban, a Holdban és a csillagokban gyönyörködhetek, látva ébredésüket, kémlelve lenyugvásukat, egy vagyok velük, és egy vagyok azokkal, akik ugyanígy részesei e nem mindennapi igézetnek: a természet, a világ, az élet, a lélek folytonosságának.

A világ közepére, a lelkedhez, egy titkos ajtón juthatsz be.
A világegyetem közepe Isten, a te világod középpontja a lelked.
Isten minden világ fölött uralkodik, a lélektől egyetlen világ sorsa függ – az emberé.
A lélek éppoly hatalmas a földön, mint a magas égben az istenek.

(Seneca)

Élvezd az élet minden percét, hiszen gyönyörű a világ!

Élvezd az élet minden percét, hiszen gyönyörű a világ! Minden nap egy új lehetőség arra, hogy újrakezdd! Teljesen mindegy, ki voltál tegnap, ha meg tudod fogalmazni azt, kivé szeretnél válni…
Ha ott van Benned a vágy a változásra, máris félig győztél… Ha az elhatározást pedig tettek követik, akkor csak idő kérdése, és teljesül majd minden álmod.
Ez akkor is így van, ha jelenleg csak az akadályokat látod. Ha azt hiszed, Rajtad már csak a csoda segít. Az a csoda, ami majd megment Téged, ott lakik Benned! Úgy hívják: türelem…
Tudnod kell, hogy végül minden összeáll. Ha tisztában vagy Önmagaddal és azzal, mire is vágysz, a gondviselés melléd áll. Ha kellő türelemmel és alázattal viseltetsz a sorsod iránt, végül a felhők mögül előbújik a nap.
Ha nem állandóan csak panaszkodsz és kihúzod magad a felelősség alól, rá fogsz jönni, hogy a sorsodat nem alakíthatja Rajtad kívül senki más.
Akkor már tudni fogod, hogy a legnagyobb kincs önmagad szeretete, és nem számít, hogy a múltban mit tettél. Megbocsátasz, hisz rájössz, hogy csupán az számít, mit hagysz majd magad után…

(Guzsik-Mohácsi Viktória)

A szeretet célja...

A szeretet célja nem az, hogy az ember megkapjon valamit, amit kíván, hanem az, hogy tegyen valamit azért az emberért, akit szeret.

(Gary Chapman)

Lelki béke

"Néha a belső béke és a csend tör fel belőlem, ami annyira telített boldogsággal, és ilyenkor a lélek úgy érzi, hogy semmi sem hiányzik".

(Teréz anya)

Boldogság megélése...

Boldogság megélése frenetikus állapot. Eltávolodva lábunkkal a talajtól; úszni repülni valahol. Ilyenkor beborít egy olyan felhő , amiben szeretet , béke, harmónia lebeg. Minden más ettől a felhőtől kívül marad. Átélve ezt az állapotot- néha csak pici időre is - maradandó nyomot hagy bennünk. Nehéz helyzetekben vissza tudjuk hozni ezeket emlékeinkből. Tudunk belőle táplálkozni, amikor más időket élünk meg.
Sőt, újra tudjuk idézni bármely pillanatban. Akár egy szép tájat látva, gyönyörű zenét hallgatva, jó társaságban lenni, amikor Önmagunkra találunk.
Kívánom, sokan sokszor éljétek át a boldogság érzést.

Áldás kísérjen utadon
Bodor Emese Gyöngyvér

A hogyan nem szerethet más...

Megtanitlak ugy szeretni
A hogy nem tud szeretni senki,
A hogyan ember nem szerethet itt lenn,
A hogyan nem szerethet más, csak - Isten!
A csókom: tűz - és láva: ölelésem.
Elolvad rablánczod szilaj hevében.
Csak megragadlak, átölellek s meglásd:
Megváltjuk mert - szeretjük egymást!

(Csergő Hugó)

Lope de Vega: A szerelem különféle hatásai

                                                          
“És Tőle távol nem találni csöndre,
mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
s riadtan bújni sértődött közönybe.” 

Lope de Vega: A szerelem különféle hatásai

Elájulni, s mindent merni, dühöngve,
mint nyers, szelíd, forró és holtra sápadt,
merész, halott és új életre támadt,
csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge.

És Tőle távol nem találni csöndre,
mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
s riadtan bújni sértődött közönybe.

Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni,
édes borként mérget szívni magunkba,
a kárt szeretni, a hasznot feledni,

hinni, hogy a pokol visz égi útra,
létünket egy csalódásba temetni:
ez a szerelem. Ki próbálta tudja.

Őriz egy pillanatot

Őriz egy pillanatot
 

Amikor egy érzés ottmarad két ember között,
akkor is, ha már minden más továbbköltözött,
őriz egy pillanatot.
Ami ott rejtőzik az ősi fák mögött,
amit az idő múltként erősen egymáshoz kötözött,
és hiába szakítanád,
az élet zsinórja nem engedi.
Nem gyengén szövődött.
Erős zsinór az emlék, amit megszőtt a pillanat,
hogy tudj miből élni,
ha már semmi másod nem maradt.

(Léria Dipán)

Nyugodtabbak lehetnénk...

"Minden ember számára mindennapi feladat, hogy harmóniát teremtsen maga körül, ...hogy rendet tartson a dolgaiban és önmagában. A széthúzás, szétesés számtalan jelével találkozik mindenki minden nap. Ugyanakkor észre kellene venni a néha csak pillanatokra megvalósuló békét, örömöt, barátságot, összhangot. Nyugodtabbak lehetnénk mindannyian, ha jobban meg tudnánk becsülni egymást, akik részei vagyunk ugyanannak a világnak."

(Korzenszky Richárd)

Kosztolányi Dezső: Pünkösd

                                                                                  

Kosztolányi Dezső: Pünkösd

Lángszárnyakon röpül felénk a nyár,
az éj meleg s már perzselő a reggel,
bolygunk az éjbe álmodó szemekkel,
s ritkán találunk hűvös árnyra már.

Az ég fakó, az éjjel is rövid,
alig bujik el a nap egy bokorba,
aztán ragyogva, új erőbe forrva
kiszáll s az égre lánguszályt röpít.

A róna várja a hűsfényü holdat,
leng a kalász, vérszínü rózsa lángol,
leszáll a boldogság a másvilágból.

A néma csillagok reánk hajolnak,
és álmodó, fáradt fejünk körül
szines, aranyló lepkeraj röpül.