Összefogással minden sikerülhet...

Kinyitotta a szemét. Még mindig élt. Kiment a konyhába és közben a vírusra gondolt. Hogy valóságos. Nem egy film. Ez az élet, az igazi nagy betűs ÉLET.
 
Nem a múltban, nem a középkorban és még csak nem is 100 éve. Ez most a saját élete, a saját 2020-as éve. Nem másról szól, hanem az Ő világáról. Nem kívülálló nézelődő, hanem ő a főszereplő.
És itt van, itt és most és fél. Fél a holnaptól és a holnaputántól. Pedig csak a mai napra, a jelen pillanatra szabad koncentrálnia, mert csak az a biztos.

Le kell csendesednie. Meg kell keresnie Istent és a lelki békét belül. Isten a szeretet maga. A szeretetet pedig a szívéhez közelállókban találja meg.
Azokban, akikkel a nehéz időkben is lenni szeretne. A szeretetet a tettekben találja meg. A tettekben, melyeket vagy ő tesz másokért vagy mások tesznek őérte.
A szeretet nem fél, nyugodt és mindenkié. Csak hinni kell benne.
És ez most a legnehezebb a hit. Hinni Istenben, hinni az ima erejében. Hinni abban, hogy minden rendben lesz.
Mert a figyelem energia. Ahová az energiát tesszük ott lesz változás. Ha a hitünket tápláljuk, akkor meg lesz az eredménye.
Így ő reménykedik, próbál hinni. És tudja, hogy nincsen egyedül. Összefogással minden sikerülhet. De csakis akkor.

(Kókai Viktória)