EGYség

EGYség

Megtanulod legyőzni a távolságot,
a hiányt, a félelmet és a haragot.
Megtanulod elengedni a büszkeséget,
nem követelni a választ.
Megtanulod elengedni az intrikát
és a befolyást a füled mellett.
Megtanulod áthidalni a mélységet
és méltósággal viselni a magasságot.

Legyőzöd a fájdalmat, tűröd az időt.
Legyőzöd a kétséget, visszaveszed a hitet.
Legyőzöd az irigységet, az önzést.
Legyőzöd önmagad, mélységes nyugalomba
ringatva a lelked, és tűrsz még egy kicsit.

Emelkedsz egyre feljebb, a sötétből a fénybe,
nap mint nap csak egy pici győzelmet aratva.
Tanulva, hogyan kell igaznak lenni,
hogyan kell szeretni, hogyan kell élni.
Tanulva a másikat, aki a te fél-elmed.

Elengedsz és kimondasz, zokogsz és
elfogadsz. Megtanulod szeretni magadat,
és magadban őt. Nem vársz el, nem kérsz,
nem akarsz, nem rohansz előre.
Stabil vára vagy a szerelemnek és az időnek.

Amikor már nem várod, nem hiszed,
amikor már minden szakadt rongyát ledobta
a lelked,
amikor már tudod, hogy nélküle is egész vagy,
amikor már hiszed, hogy EGY vagy,
akkor lép ki az óceán a medréből,
akkor remeg meg a föld,
akkor suhan végig a szél,
akkor perzsel meg a tűz.

Van helye, van ideje, van oka.
Van otthona a lelkedben a lelkének.
Ő akkor adja a kezét a kezedbe,
mert megtanultad őt és ő megtanult téged.
Legyőzted őt és ő legyőzött téged.
Emelkedtél és ő emelkedett veled,
elengedted és ő könnyen tudott feléd szállni.
Kimondtad és ő értette.
Egész lett és egész lettél úgy is.

Most jött el az idő,
itt a hely. A hit hidalta át az időt és
a teret.
Most van itt az a perc, amit vártál és
én vártam.
Legyen a KÉTségből EGYség.
Legyen úgy, ahogy megírtuk MAGunknak.

(Eszter)