Moretti Gemma:
Elköszön a nyár
A felgyulladó, bíbor hajnalok,
százszinű, harmatos kertek, madárfütty,
villanó fecskék a víz felett;
még elhitetik velem a nyarat.
Ám az elhalkuló erdő,
a fák szélkócolt kontyában
az aranysárga levéltincsek,
alkonyatkor már az őszről vallanak.
Egy délután majd elköszön a nyár
búcsúzva int a borzas dáliáknak.
Még idézzük a régi dallamot,
és illatát bolondos éjszakáknak,
de az emlékszirmok lassan hullanak.
Könnyszitáló ködök, lombottépő szelek,
ott leselkednek már a kertünk alatt.
százszinű, harmatos kertek, madárfütty,
villanó fecskék a víz felett;
még elhitetik velem a nyarat.
Ám az elhalkuló erdő,
a fák szélkócolt kontyában
az aranysárga levéltincsek,
alkonyatkor már az őszről vallanak.
Egy délután majd elköszön a nyár
búcsúzva int a borzas dáliáknak.
Még idézzük a régi dallamot,
és illatát bolondos éjszakáknak,
de az emlékszirmok lassan hullanak.
Könnyszitáló ködök, lombottépő szelek,
ott leselkednek már a kertünk alatt.
"Még idézzük a régi dallamot,
VálaszTörlés...
de az emlékszirmok lassan hullanak.
Könnyszitáló ködök...",
s elmúlás leselkedik ránk,
szomorú, szürke napok.
"A lelkedben legyen örök nyár, ne az évszaktól várd a boldogságot!" Lehet, hogy hivatalosan vége a nyárnak, de nem szabad engedned, hogy ez gátat szabjon a boldogságodnak. A saját cselekedeteid, tetteid azok, amelyek jobb kedvre deríthetnek, ez nem időjáráshoz kötött. Minden évszaknak megvan a maga szépsége, de a boldogságod egész évre ki kell, hogy terjedjen. Ne hagyd el magad... :-))
VálaszTörlés