Nap végén

 

Nap végén

Este van, alszik a város,
hangját nem hallom, csak fényeit látom,
s a távoli lámpák hunyorognak
mint álmos szemek, mielőtt becsukódnak.

Pihen a küzdés, a tett, a vágy és remény
a fáradt napnak párna-csendjén.
Ásít a reggel, mely korán kelt,
már csak az óra ketyeg, s az idő továbbmegy.

Betakar az éj
paplanként,
álmot ad pergő képekben,
s ha másnap emlékszem rá, az csak véletlen.

 

 

(I. P. Steve)