Van egy mondat... "Szükségem van rád." De hogyan? És miért? Egyszerűen azért, mert vagy, létezel, élsz. Mert megnyugtató
érzés
számomra a létezésed. Nem lehet megmagyarázni, hogy miért. De nem is
kell. Önzés ez? Egy picit, talán. (...) Ám ha te is ugyanezt éled meg,
akkor már nem önzés, akkor valóban igazzá, tisztává, önzetlenné válik a
mondat. (Csitáry-Hock Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése