Egyszer volt egy te meg én
Az évek rohannak egyre, de az emléked nem halványul el.
Szívesen emlékezem azokra a szép, boldog évekre.
Fiatalok voltunk és végtelenül szerelmesek.
És ma már csak az emlékek, amik megmaradtak a szívemben.
Emlékszem az arcodra a szívembe bevésődött örökre.
A hangod mintha ma is hallanám egyre.
A mosolyod volt a legszebb, rá is szívesen emlékszem.
A fiatalság elragadott minket tele szenvedéllyel.
Emlékszem a csillagfényes éjjelekre, ahogy szerettél engem.
Zakatoló szívvel, őszinte szerelemmel.
Akkor minket semmi sem állíthatott meg.
Ifjak voltunk és oly szenvedélyesek.
Egyszer volt egy te meg én és egy szép szerelem.
Átjárta a szívünket, lelkünket a szerelem.
Akkor még nem számítottak a rohanó évek.
Éltünk és habzsoltuk az életet.
Egyszer volt egy te meg én, erre szívesen emlékezem.
Az évek sajnos messzire elűztek tőlem.
De a szívemből nem űzheti senki el a sok szépet.
Elmentél, de nem tűntél el örökre.
Egyszer volt egy te meg én és egy csodaszép szerelem.
Hajam őszbe fordult eljártak felettem az évek.
De amíg élek szívembe hordom azt a képet.
Ahogy felém jöttél a nyári napsütésben.
Egyszer volt egy te meg én, sose feledem el.
Amit tőled kaptam az mindennél többet ér.
Azt, hogy sose adjam fel a reményt.
Mert aki egyszer elmegy az vissza is tér.
