Legyél a megfelelő pár, és megkapod azt, aki ezt megérdemli...

"Ne hidd azt, hogy nincs, mert úgy lesz. Megfelelő párt csak megfelelő pár kaphat – előbb neked kell azzá válnod. Olyanná, aki tud szeretni, adni, leginkább szabadságot, na meg persze szárnyakat a másiknak. Nem lehúzni, összetörni, visszafogni, hanem még magasabbra emelni, mert az élet nem arról szól, hogy egymást kevesebbé tesszük. Sőt. Erősítjük, bátorítjuk a másikat, bebizonyítva, hogy együtt mindenre képesek vagyunk. Megtehetnénk egyedül is bármit – de az nem lenne olyan. Szomorúan végződne minden, az életnek meg mindig happy end az utolsó pillanata. Ha hiszed, ha nem. Szóval csak merj magadba nézni, és felépíteni valami olyat, amire vágysz, mert hasonló bizony hasonlót vonz. Legyél a megfelelő pár, és megkapod azt, aki ezt megérdemli – se jobbat, se rosszabbat. Csak pont azt."

 

(Oravecz Nóra)

Kovács Áron - LENNÉL

Halkulj szép zenévé

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Halkulj szép zenévé

 

Ne skatulyázd be a léted!

Döngess néma csöndességet!

Seperd fel a port előttem!

Tudd, hogy csakis érted jöttem!

Zúgd viharod velem még el

hidd, hogy mással többé nem kell!

Kacagd ki a nagyvilágot!

Kapd magadra a sok álmot!

 

Aztán csendesítsd a szívem!

Halkulj szép zenévé bennem!

Állíts lelked melegébe!

Érezzem, hogy jöttél végre…

 

(Körmendi László)

Az az igazi szerető...

 

Az az igazi szerető, aki akkor is megdobogtatja a szíved, amikor homlokon csókol, vagy rád mosolyog, vagy csak bámul a semmibe.

 

/Marilyn Monroe/

Tokaji Márton : Tűnődés

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tokaji Márton : Tűnődés

Elmerengve ülök a szép ősznek alkonyán.
Vitorlás levelek tarka kis hajóján.
Körém festette a természet e-képet.
Elém varázsolva sok régi emléket.
Fiatal éveim, hogy futottak tova?
Életem derűjét elvesztettem sorra.
Vállamra ült a kor, dér szállt már a tájra.
Úgy csillog az ezüst az aranynapsugárba.
Az idő elrepült, megvénült az ember,
Nem kel már versenyre a nagy természettel.
A bíbor alkonynak eltűnődő árnyán.
Álmodozni oly jó az őszi szelek szárnyán.

 

Figyeld a körülötted lévő világot...

 

 "Figyeld a körülötted lévő világot csillogó szemekkel, mert a legnagyobb titkok mindig a legvalószínűtlenebb helyeken vannak elrejtve. Azok, akik nem hisznek a csodákban, soha nem is találnak rá."

(Roald Dahl)

A szív szemével nézni azt jelenti, hogy fölfelé látunk; magasabbra és eszményítve.(...)

 

"Ha szerelmes vagy valakibe, olyasmit látsz benne, amit mások nem látnak. És te sem fogod majd, attól a másodperctől kezdve, amikor megszűnik a szerelmed. Visszaszürkül, visszacsúnyul, jelentéktelenné válik.

 

A szív szemével nézni azt jelenti, hogy fölfelé látunk; magasabbra és eszményítve.(...)

 

Tudom mire gondolsz. Hogy ilyenkor áltatjuk magunkat. "Idealizáljuk" a valóságot. Rávetítjük valakire az eszményünket, ami valójában nincs is benne.

 

De én azt kérdezem tőled: honnan tudod, hogy valójában mi van benne?

 

Azt mondod: valójában sokkal szürkébb, sivárabb, jelentéktelenebb. Valójában sokkal több rossz tulajdonság van benne!

 

Biztos vagy benne, hogy olyanok vagyunk, ahogy szívtelenül látjuk látjuk egymást? Nem tapasztaltál még olyat, hogy egy nő, akit nagyon szeretnek, kifejezetten megszépül? Nem láttad néha az arcán, a bőrén, hogy megszépül? Megnemesedik. Ragyogóbb lesz. Nem tapasztaltad még, hogy egy arcon látni lehet, ha valaki szereti? És persze azt is, ha ő szeret. És egy férfi, aki gyenge volt, erősebbé válik, pusztán attól, hogy valaki a szív szemével nézi őt?

 

Én például gyáva kisgyerek voltam, de mivel anyám és minden nő, aki szeretett, nem annak látott, sokkal bátrabb lettem! Nem mondom, hogy oroszlán, de bátrabb, mint ahogy az életben valamikor elindultam.

Megerősödtem, mert elhittem nekik, hogy jobban ismernek, mint én magamat."

 

(Müller Péter: Szeretetkönyv)

Teljes az, akinek vannak érzései...

 

Teljes az, akinek vannak érzései. Aki mer hibázni, és nem sírni felette, hogy Úristen, most mi lesz. Mi lenne, megy tovább, és harcol, addig, amíg el nem éri a célját. Kimutatja, ha szeret, és nem fél összetörni. Miért is félne? Hiszen tudja magát adni, hogy is ne tudná. Ismeri a saját lelkét, minden egyes gondolatával tisztában van, így nincs miért félnie. Nem a pillanatban találja ki magát. Ő már ismeri a lelkét. Nem gagyog butaságokat össze-vissza, tudatos. Tudja, hogy mit akar az élettől, és hogy mennyit várhat el magától. Nem a festék, vagy a ruha teszi vonzóvá, hanem a fellépése: ragyog, tündököl, képtelenség elmenni mellette. Tisztában van azzal, hogy butaság a tökéletest keresni, mert olyan nincs. Olyan viszont van, amikor találsz valakit, aki elfogad úgy, ahogy vagy. Hiszen legbelül valójában mindannyian arra vágyunk, hogy azért szeressenek, amilyenek vagyunk. Érezni, hogy „elég az, ami vagyok".

 

(Oravecz Nóra)

Összetartozás

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Összetartozás

 

Vigyázz rám,

hogy Én is vigyázhassak rád,

mert mindketten tudjuk,

életünk sem más

csak egy úti-állomás,

ahonnan majd egyszer

egymás nélkül indulunk

tovább.

 

De addig vigyázz rám,

kitartón vigyázz.

Ne úgy kelljen elválnunk,

hogy megtagadjuk egymástól

az összetartozást.

 

Akik évtizedekig

szerették egymást,

azok a mennyországot is

egy párban járják,

hisz összekötötte őket

életre-halálra,

az a téphetetlen kötelék,

mely a hűséget

szolgálja.

 

(Kun Magdolna)

Az ember csak a hasonlóra, a vele "egy húron pendülőre" rezeg...

" A rezgés számít! --

 

Az ember csak a hasonlóra, a vele "egy húron pendülőre" rezeg.

Ha nem tudod áthangolni magad, az öröm, a derű, a gondoktól való szabadság rezgéseit sohasem veszed, s benne maradsz abban a boldogtalan rezgéskörben, ahol az emberek egymást fertőzik a gyűlölettel, a borúlátással és a reménytelen keserűséggel.

Hangold át magad! A húrok feszültségén múlik a jó "muzsika"! "

 

(Müller Péter)