Mindennapi haiku

 

Mindennapi haiku

Mert még tehetem,
ma is elmondom neked:
Nagyon szeretlek!

 

 

(I. P. Steve)

 

Szeretnünk kéne egymást...

“Sírok… Nem azért mert sajnálom. És nem is azért mert nem látom többet és szomorú vagyok. Nem tudom miért. Mert újra és újra belém hasít az elmúlás. Mint egy csengő. Egy tanítás. Egy hang. Felébredtem megint az álomból. A valóságra. Mert rájövök újra hogy elmegyünk. Hogy egyszer eljön a változás. Hogy egyszer minden forma elmegy és megváltozik. És hogy addig még hogyan használjuk a dolgokat, hogyan bánunk egymással és hogy hogyan bánhatnánk.. Szeretnünk kéne egymást addig is. Összejárni. Nevetni. Örülni. Köszönni. Alkotni. Szeretni. Főzni, enni, szeretni. Szeretkezni. Átölelni. Nevetni. Sírni a nevetéstől. Megpihenni. Simogatni. Mosolyogni csendben.. Hallgatni nagyokat.. Ehelyett teljesen más teszünk. Aggódunk, félünk, manipulálunk, kepesztünk, szorongunk, félünk, nyomulunk, kompenzálunk, akarunk, sértődünk, haragszunk, stb.. Mennyi elpocsékolt perc és óra.. Mennyi elpocsékolt és kárba veszett nap és év..

És egyszer elmegyünk.. Haraggal, el nem intézett dolgokkal..”

(Fenyő Iván)

Ne légy szomorú

 

Ne légy szomorú

Légy vidám, örülj!
Hiszen itt vagy a földön, élsz!
Jóllehet, sokszor nagyon nehéz!
Figyeld a naplementét, utána
lásd fenn az égen a sok-sok csillagot!
Érezd, mikor arcodat lágyan fújja az esti szél.
Vedd észre, hogy vannak körülötted emberek,
akiknek még ha az élet nehéz is,
mosolyognak rád és szeretnek!
Nézd a harmatcsepptől csillogó füvet,
lásd meg, és figyeld az életet.
Menj tovább, örülj, hogy élsz!
Nem jó dolog, ha állandóan félsz!
Az élet nem játék, egy nagy csoda,
melyben te vagy a varázsló!
Légy vidám, örülj, hiszen élsz,
az sem baj, ha néha kicsit félsz.
Nyisd ki két szemedet, láss,
köszöntsd e zűrzavaros világot!
Ha néha úgy érzed, nem bírod,
felőrli lelkedet a bánat,
tudd, az élet nem csak ennyi...
Te vagy benne a varázslat!

 

 

(Tordai Mihályné)

 

Velem vagy...

 

Velem vagy...

Minden pillanatban látlak "Téged!"
Szeretlek, örökké bennem élsz...
Nem vakít el sem tűző nap, sem sötétség!
Lelkem béklyója vagy, éltető erőm,
párom, egyetlenem, szívem királya,
mindenem, erős támaszom, boldogságom,
életem forrása, örök szerelmem.
Már nem volnék, ha "TE" nem lennél velem!

(Tordai Mihályné)

Vágyam tengerén

 

Vágyam tengerén

Utam hozzád vezet

Élj bennem, mint sóhaj,
hogy vigasztaljalak,
riadt lelkedet majd
érintésem megnyugtat.
Találj szívemben helyet,
engedd meg nekem, hogy
kiolthatatlan vágyammal
szeresselek!

(Tordai Mihályné)

Ölelj át

 

Ölelj át

Ne engedj el soha

Szoríts magadhoz... ha jön az éjszaka,
ölelj akkor is, ha felkel a nap.
Hadd nézhessem szemeid ragyogását,
hadd hallgassam hangod lágy dallamát.
Hadd bújjak hozzád, ölelj szorosan magadhoz,
veled biztonságban érzem magam...
Szeress... mert melletted önmagam vagyok!

(Tordai Mihályné) 

Lennék

 

Lennék

Hűs vizű forrás lennék,
szomjad oltanám.
Lángoló tűz lennék,
melegíteném kis szobád.
Fénylő nap lennék,
sugaraim arcod simítanák.
Fa lennék, sűrű lombú fa,
árnyékot adnék neked.
Rét lennék, selyemfű,
puha ágyad lehetnék.
Kismadár lennék,
hozzád repülnék.
Csicsergő hangon
csak neked énekelnék.
Lennék gondolat a lelkedben,
dobbanás a szívedben.

(Tordai Mihályné)

Berzsenyi Dániel: A szerelem

Berzsenyi Dániel: A szerelem

Mi a földi élet s minden ragyogványa

Nélküled, oh boldog Szerelem érzése?
Tenger, melyet ezer szélvész mérge hánya,
Melynek meg nem szűnik háborgó küzdése.

India kincsével légyen tömve tárod,
S Caesar dicsősége ragyogjon fejeden:
Mit ér? vágyásidnak végét nem találod,
S nem lel szíved tárgyat, hol megelégedjen.

De te, édes érzés, egek szent magzatja!
Az emberi lelket bétöltöd egészen,
Bájodnak ereje az égbe ragadja:
S a halandó porból egy félisten lészen.

Te a szerencsének játékát neveted,
Mert hatalma néked semmit nem ád s nem árt;
A nagyság álképét mint bábot elveted,
S nem szab semmi földi erő néked határt.

Mosolyogva rohansz te habnak és lángnak:
Meg nem rémít ég, föld reád rohanása.
Te a bús koporsót menyasszonyi ágynak
Nézed, s elenyészik rettenetes váza.

Te a szegénységnek mohos kalyibáját
Márványpalotává tudod változtatni,
S mezei gyümölccsel rakott asztalkáját
A mennyei nektárillatban usztatni.

Tegyen mást boldoggá a sors csalfa kénye:
Nékem te légy dajkám s ápolóm, Szerelem!
Zöld myrtuskoszorúd pályám szép reménye,
S könnyel ázott kendőd légyen szemfödelem.

Hívtál szeretni

 

Hívtál szeretni

Megérintett lelked...
Fényt gyújtott szívemben,
látom magamat benned.
Érintés nélkül is
érzem ölelésed,
hozzád érkeztem!

(Tordai Mihályné)

Érted

 

Érted

Hűség vezeti utamat
csillagtengereken át.
Fény villan szívemben,
vezet egy életen át,
megnyitja lelkem kapuját!

(Tordai Mihályné)