Ne szólj...

 




Ne szólj...

Ne szólj, ne ígérj, kérlek, csak ölelj egyre,
ne mondj rosszat most, s ne mondj jót se!
Csak hallgassuk a percek néma dallamát,
őrizzük meg vágyunk heves ritmusát...

Örüljön a lelkünk, szívünk meg daloljon,
pillantásod most engem karoljon..
S meglátom sorsunkat benne... talán,
mi örömet, jót ígérhet ezek után.

Engedjük az érzést, hogy bennünk szóljon,
minden, ami nyomaszt, összeomoljon!
Mert az idő rohan, hogy "sokat mondjon",
oly sok szépet, s jót elsodorjon...


(Kovács Gabriella)

Néha csak...

 








Néha csak...

Néha egy mosoly,
néha egy kedves szó!
Néha egy gondolat,
mi kimondva lenne jó!

Néha egy dobbanás,
néha egy szív,
Néha csak ez a kettő,
ami boldogságra hív!

Néha egy vágy,
néha egy álom,
Néha csak kevés kell,
hogy valóra váljon!

Néha egy megérzés,
néha egy kép,
Néha csak a szeretet az,
amin múlik a lét...


(Kovács Gabriella)

Vágyom

Vágyom

Vágyom a csendre,
a szíved csendjére.

Vágyom az estre,
a csend melegére.

Vágyom, hogy este
a pillanat is égjen.

Vágyom, hogy rám nézz,
kék égbolt tükrében.

Vágyom, hogy altass,
mint két karod foglya.

Vágyom, hogy éltess,
mint kerted bozótja.

Vágyom, hogy etess
puha tenyeredből.

Vágyom, hogy itass
ölelő kezedből.

Vágyom, hogy ölelj,
mint almafa ága.

Vágyom, takarjon
hófehér virága.


(Mukli Ágnes)

Egy illatban...

 









 
Egy illatban...

Egy illatban megelevenedhet a tovatűnt idő,
ami visszatérhet hozzád akarva, akaratlan!
Ilyenkor a múlt él... és elveszett emléket idéz
hisz minden, mi régen volt, percekre újra a tiéd...

Bizony felelevenedik olykor, sok szép emlék,
és eszedbe juttat mindent, mit elfeledtél rég!
Mindez igaz, s talán több, mint egy pillanat,
mert nem illan el, hanem magával ragad...

(Kovács Gabriella)

Szeretnék egyszer...

Szeretnék egyszer...

Szeretnék az életemben
egyszer még boldog lenni
Valakinek az őszinteséget
sugárzó szemébe
nyugodt szívvel nézni, s
a tekintetében a holnapot meglátni!
Szeretném érezni a másiknak
védelmező, ölelő két karját,
hallani nyugtató szavát!
S mindezt úgy átélni,
hogy igaz valóság
nem csak egy délibáb...


(Kovács Gabriella)

Milyen mások vagyunk...

Milyen mások vagyunk...

Milyen különbözőek is vagyunk
mi emberek!
Van aki mindig kedves,
és szívéből szeret,
de van aki folyton haraggal él,
legyen bármilyen lelke is
nem gyúl benne szenvedély...
Csak annak örül ha a
másiknak fájdalmat okoz,
s mindig oly kegyetlen, és gonosz...
Milyen különbözőek vagyunk
mi emberek!
Hisz az életben csak
egy van ami fontos, és
ami összetartana minket,
az a szeretet...


(Kovács Gabriella)

Létezni. Egyszerű, és egyben nagyszerű...

Létezni. Egyszerű, és egyben nagyszerű szó. Élni. Meglenni. Itt lenni a földön. Érezni mindazt, ami körülvesz, ami jó érzéssel tölt el, ami simogat, ami bármi módon, kellemesen vagy elementáris erővel hat rám. Gondold meg, kicsikém, főleg akkor gondold át, amikor szomorkodásra vagy panaszra van, vagy lenne okod: bármekkora fájdalmad is van, bármennyire szenvedsz is, bármily rettenetes kínokat élsz is át, mégis csak élsz, létezel. Amíg nem tetted kockára az életed, oly nehéz ezt megérteni. Észre sem veszed, hogy létezel, hogy élsz, hogy meg vagy. Eszedbe sem jut, hogy itt vagy, hogy élőlény, hogy ember vagy, mert minden egyszerű és természetes, pontosabban minden egyszerűnek és természetesnek tűnik, annak gondolod, vagy talán nem is gondolod, meg sem fordul a fejedben, hogy ajándékul kapott, félteni való kincset őrzöl: az életedet.

(Nagy Bandó András)

Merengek

Merengek

Ülök képzeletbeli tengerem partján.
Szépségét és az illatát szívom magamba.

Merengek életem tengerében.
Lelkem dallamát éneklem magamban.

Gondolataim fürdenek a nagy kékségben.
Csak vagyok, mint csillanás a kék kékségben.
Jól érzem magam.


(Puter Rózsa)

Szeretlek

Szeretlek

Mikor felkelek, Te vagy első gondolatom,
Egész nap Te jársz a fejemben.
Éjjel rólad álmodozom,
Szeretlek, szerelmem.


(M. József)

Szerelem

 

Szerelem

Megérintetted lelkemet.
Elnyerted szívemet.
Szabadon repül lelkem
lelkedhez, s megpihen.

Szívem nagyot dobban,
mikor látlak. Amit én
érzek, az több mint imádat.

Amikor nincs már szó,
mivel elmondhatnám,
mit érzek... Akkor kap
szárnyakat a lélek...

S te ezt érzed.


(Balogh Timi)