Dobay Ferenc: A lélek csendje

Dobay Ferenc:

A lélek csendje

A lélek csendje az,
ha lelked kibomlik,
mint nyíló virág,
és vakító fény leszel,
s minden lény téged keres,
hozzád bújnak
a törött szárnyú emberek,
és nevetésed lesik.
A lélek csendje az,
ha élvezed,
hogy te vagy magad,
magadba bújva átadod
mindazt, mi benned oly csodás,
s csak te tudtál róla eddig.
A lélek csendje az,
mi benned is
virágoskertet ültet,
s mint jó kertész, hát gondozod,
mit néked a teremtő
s e világ átadott.
Legyen hát lelked nyugodt,
kedves és kívánatos,
a lélek csendje az,
mit neked az élet adott.

A szerelemébredés...

A szerelemébredés nem volt viharos, lassan érett be, mint a késői vetés, de már az első pillanatban éreztem, ismeretségünk nem amolyan futó kaland, hanem valami mélyebb kapcsolat kezdete.
 

(Berkesi András)

Ő volt...

Ő volt az első igaz szerelmem. Az első szerelem pedig belemarja magát a lélekbe. Aztán időnként a felszínre tör.


(Berkesi András)

Az igazi...

Az igazi szerelem nemcsak ölelkezés, hanem lemondás is, áldozatvállalás is, kitartás is.


(Berkesi András)

Mindig...

Mindig igazi szerelemre vágytam. Halálos, nagy, tiszta szerelemre. Emlékszem, amikor egyszer kislány koromban megkérdeztem apámtól, mi a szerelem, azt mondta: "Tudod, Ágnes, vannak dolgok, amelyeket nem lehet megmagyarázni, csak érezni lehet. Nos, hát ez olyan dolog. " Hiszen érzem én, nagyon is érzem...

 
(Berkesi András)

Vannak nagy egymásra találások...

Vannak nagy egymásra találások, amelyekben már az is mámorító kéjt okoz, ha a másik a szobában matat, mert a jelenléte maga a gyönyör. Mert olyan klímateremtő ereje van, hogy vele a völgyben is érdemes elheveredni a szerelmi csúcsokra való felkapaszkodás lihegése után. És csupán ezek a nagy találkozások érnek valamit. Csak ezekben tartósítható a pillanat műfaja: a boldogság.

 
(Kun Erzsébet)

Szerelmük...

Szerelmük, mint az acél, fehér izzásig hevült, és olyankor nem gondoltak a holnapra. Egymás karjában és az ölelésben kerestek védelmet a világ ellen.


(Berkesi András)

Mi is hát az első szerelem...

Mi is hát az első szerelem, ha nem az a "lelki aktus", amellyel az ember a szerveiben, képzeletében fölzsongó vágyakat egy élő személyre rávetíti?


(Németh László)

A szerelem boldogsága...

A szerelem boldogsága: annak örülni, ami előttünk van; ha csak egy pillantás is az.


(Németh László)

Moretti Gemma: Mese egy rózsáról

 


Moretti Gemma: Mese egy rózsáról


Egy vastag könyvben, két lap között,
találtam egy lepréselt rózsát.
Ki tette oda, s vajon miért?
Jó lenne ismerni sorsát.
Gondolkodom, és megálmodom
a virághoz méltó kis mesét;
lehet, hogy így volt, lehet hogy nem,
de én valahogy így képzelem,
a rózsa édes-bús történetét.
Valaki adta – valakinek,
szeretettel, szerelemmel,
s emléknek, emlékeztetőnek
rejtették gondosan ide.
És megbújt a lapok között,
talán már hosszú ideje.
Égő szirmai megsápadtak,
már nem dédelget álmokat,
de őrzi mindazt, ami rég volt,
illata bűvölőn simogat.
Érzem, ez a rózsa üzenet volt;
valaki adta – valakinek
tudatni, hogy még összetartoznak,
és ezen semmi nem változtat.
Hiába múltak el az évek,
az idő nem játszik szerepet,
a távolság sem jelent akadályt.
Mert határtalan a szeretet.