A szív útja

A szív útja

 

„Kövesd a szívedet, bárhová vezet. Igen, olykor veszélybe sodorhat, de ne feledd, éppen ezekre a veszélyekre van szükséged ahhoz, hogy éretté válj. Néha tévútra vezet majd, de ne feledd, azok a tévutak is a fejlődés részei. Sokszor elbuksz majd, de állj talpra, mert úgy gyűjthetsz erőt, ha elbuksz, majd ismét talpra állsz. Ezáltal válhatsz teljessé.”
 

(Osho)

A szavak ereje

A szavak ereje

Arcomra simítom a hangfoszlányokat.
Tenyerembe rejtem a gondolatodat,
Hogyha álomváram földig lerombolják,
Szép szavakkal építsem a romos falakat.

Tükröt ragyog írásod legbelsőbb énemben,
Gyöngyfényétől csillog könnyező szemem.
Mosolyodtól újra szép lesz képzeletvilágom,
Melyben érző vallomásod belerejthetem.

Zárt világ csendjét halk dallamra váltom,
Ritmusától megáll majd a végtelen idő.
S megfáradt jövőmben erős lesz a holnap;
Mert élénkülő tudat lesz a lassuló erő.

(Kun Magdolna)

Megyesi Margit :Mi az élet?

Megyesi Margit :Mi az élet?

Semmi és minden! Múló pillanat a végtelen időben. Öröklét a végtelen folyamatban. Az ember küzd, dolgozik, harcol: házat, hazát, világot épít, aztán egyszerre csak megáll a szív, a test felbukik és nincs tovább. ennyi az élet. De a pillanat - míg ellobban az élet lángja - az "élet pillanata" az csodálatos, a természet minden szépsége: a zöldellő füvek, a sok tarka virág, a sebesen száguldó patakok, a lomhán hömpölygő folyók, a kék tengerek és minden szépség, gyönyörűség, amit az embernek adni tud a Föld. Benne van a szeretet, a szerelem, a csók, ölelés, a küzdelem, a szenvedés, az öröm, a bánat, a boldogság, a szomorúság: minden, ami jó és rossz, amit hinni, remélni és érezni lehet. Benne van minden emberségünk.

Az élet a mindenség láttató tükre. Az élet az ember legdrágább kincse, a legnagyobb boldogsága. Élet nélkül nincs semmi. Aki elpusztítja az életet, az elpusztít mindent. Élet nélkül nincs ébredés, nincs lelket emelő gyönyör és nincs szívtépő fájdalom - semmi nincs!
Az élet néha kegyetlen, elkeserítő, de néha csodálatos és gyönyörű. Minden rossz az élőt sújtja és minden jó az élőt boldogítja. az élet TE vagy és ÉN vagyok és Ő a harmadik, akit mi ketten létrehoztunk. Az élet, amely képes önmagát újrateremteni és a pillanatok sokaságából képes létrehozni az örökkévalóságot.

Az élet a világmindenség legnagyobb csodája és a természet legtökéletesebb alkotása. És minden életek legnagyobbika, legtökéletesebbike az ember, aki az évmilliók alkotóműhelyében azért született, hogy ura és védője legyen az életnek.

HA EMBER VAGY, FELELŐS VAGY ÖNMAGADÉRT ÉS FELELŐS VAGY MINDEN ÉLETÉRT! Ha ember vagy, felelős vagy az egész természetért. Tőled függ, hogy meddig lesz tavasz, nyár, ősz, tél. Tőled függ, hogy meddig lesz napfény, levegő, víz, virág és zöld lomb. Tőled függ, hogy meddig lesz születés, játék, munka, szerelem, boldogság, szépség. Tőled függ, hogy meddig lesz élet a Földön.

A legszebb, legtöbb, legnagyobb - amit az ember tehet - az élet megmentése. Kezünkben a hatalom az élet megmentésére és megsemmisítésére. A kérdés az: hogyan él az ember a hatalmával, mit tesz, mit cselekszik az életért vagy az élet ellen? Elkövetett bűneink máris megbocsáthatatlanok. Mentjük az életet és osztjuk a halált.

Vigyáznunk kell. mert ha a jó és a rossz szellem harcában Lucifer győzedelmeskedik, akkor örökre megsemmisül a legszebb pillanat - az ÉLET -, amiért érdemes volt megszületni.

Az álmodás...

 

 

 

 

 

 



 


 

Az álmodás... mindig kell... Ha boldogok vagyunk, azért, hogy boldogságunk még színesebb, szebb, gazdagabb legyen, s ha boldogtalanok: azért, hogy legalább addig, amíg álmodunk, ne gondoljunk a boldogtalanságra. (...) Az álom a szárny, amellyel átrepülünk a lét szakadékai felett.

(Bozzay Margit)

Tornay András: Jelenlét

 

Tornay András:

Jelenlét

a sikolyban mosdat meg csended
a tömegben szólít meg árva jelenléted
minden fentről érkező fénysugár elér
a legapróbb pórusokig
hajléktalan valóságom hazavisz hozzád
forró könnyeim karcolják közelséged
mérhetetlen békességed megsimogatta lelkem
köszönöm

A vágy varázsa...

A vágy varázsa...

Érzés,
mely jön a
semmiből,
hatalma mindent elsöpör.
Feléled, mit kívánni vágysz,
a pillanat fogva tart,
akkor is,
ha viszonzást
nem találsz.

Szereted, félted
mindenáron,
ha a lábad alatt süpped a
bánat mocsara,
mégis a szenvedés
olyan, mint
az orgona illata.
Fáj, de ölelése harmatos,
van és még sincs,
engedni kell, hogy
szépséges gyöngysora
ne legyen bilincs.

Megfoghatatlan fuvallat,
illanó mozzanat,
életem tengerének
villanásnyi cseppje,
tovatűnő,
láthatatlan érzés,
mely oly csodás,
megigéz, egy varázs,
lassan izzik,
mikor a csendenbe nyúló kéz
öleli lelkem szirmait.

Hallhatatlan a pillanat,
melyben cseppenként csurran
a vágynak varázsa,
bűvös csókodtól izzon
szerelmed mécsesének
parázsa.

Bárhogy is fáj,
érzem, a szívem
távoli vágyak rabja,
lelkem partját
érinti, s a
szeretet lágy
hulláma simogatja .

Kijózanodva a képzelt
világból,
boldogságom vászna,
sebzetten,
mint égi mező ragyogása,
könnyeim káprázatában,
elvész a perc örök
homályába.

Életem tükre
szilánkokra hullott,
szeretetem minden cseppje,
hiába ragyogott.
Könny párnámon
nyugszik a múlt árnya,
holdfényes hajnal,
lehelj életet
magányom tavába.

Innám szavaid,
hallgatnám szíved
dobbanását,
az időm zuhataga
eléd terítené lelkem
vallomását.
Találj meg engem,
ébreszd fel a lángot,
szórjon szikrát
éledő ösvényem.

Megfagyott életem olvaszd fel
könnyeim had peregjenek,
mosolyod, mint takaró,
hintse rám melegét,
törd meg az egyedüllét
varázsát,
s ragyogd be életem
reményét.

Éjjel érintésem a Hold
fénye lenne.
s, mint hajnali fény
harmata,
öledben megpihenne.

Tengernyi csillag
őrizze álmom,
távol, s közel,
simogató legyen
ez a mélység,
melyben a szerelem
melege ölel. 

(Taygeta)

Hozzád...

Hozzád...

Az élet mély erdejéből,
bújt elő az édes szomorúság,
reszketek tekintetedtől,
s bódító illattól virulnak
lelked kertjében,
az áhított rózsák.
Forrásod csendjében
tiszta a szeretet,
kellemes érzés,
mely puha selyemként
ölel, s nem hiteget.
A pillanat most égig ér,
kísérj el, fogd kezem,
a legszentebb örömöket
ízlelem.
A kételyek mocsarában
is szikra éled,
mit soha nem értem el,
most valós, nem igézet.
A varázslat mezején,
boldogság szökött
be ajtómon,
örök lámpás ragyog nekem,
a szenvedély
mámoros cseppje
fűszerezi életem.
A szélbe kiáltanám,
de csak suttogok,
erdőd rejteke,
szívem szenthelye.
Oda tartok,
hol nesztelen léptekkel
találkoznak a
vágytól remegő sóhajok. 

(Taygeta)

Mészáros Ferenc: ,,Geil" dalocska

Mészáros Ferenc:

,,Geil" dalocska

Néha üvöltve sír a csend,
mégsem hallja senki?
Ugye, te hallod?
Ugye, te tudsz még a csend hangján szeretni?
Valami végképp elveszett?
Eltemették a csendet?
Árvák a hangok,
sehol sem lelik az elhantolt szerelmet...
Pedig itt van, itt könnyezik,
itt rázkódik a válla!
Itt térdel a mélység
sötétjén börtönébe zárva.
Bennem, benned, ahol áradnak
titkai a fénynek,
ahol lángol pisla fohásza
az utolsó reménynek!
Ugye te hallod, hozzád elér
hallgatag imája?
Ugye te is arról álmodsz,
hogy lehulljon lánca?
Néha üvöltve sír a csend,
mégsem hallja senki?
Ugye te hallod
Ugye, te tudsz még a csend hangján szeretni?

Ha valaki igazán érett...

Ha valaki igazán érett és kiteljesedett személyiség, az gyermeki, ártatlan, áhítattal és ámulattal teli, és annyira fogékony a lét szépsége iránt, hogy egész élete túláradó szeretetté válik. A téged körülvevő lét kimondhatatlanul csodálatos, és ha szíved nem táncol együtt vele, akkor nem is élsz.

(Osho)

A test érez, a lélek lát...

,,Az emberek alig tudják, mit jelentenek ezek a szavak: test, lélek, értelem. A test érez, a lélek lát, az értelem gondolkodik. De a jó embernek van meg néhány roppant tulajdona: a szelíd nyugalom, az illendő alázat, a derű és az igazságos cselekedet. Érez, ha érezni, és lát, ha látni kell, gondolkodik, ha értelmét teszi próbára az élet, de bölcs megnyugvással fogadja, ami a sors rendeléséből neki jutott. Semmi nem nyugtalanítja, beszédében igazmondó, cselekedeteiben igazságos. Mikor a világ félreérti, ő akkor is derűsen él, nem neheztel senkire, és nem tér le arról az ösvényről, amely az élet céljához, az igazi boldogsághoz vezet... Mint ahogy az orvosok kéznél tartják a műtéthez szükséges eszközeiket, úgy te is mindig tartsd kezed ügyében isteni és emberi tulajdonságaidat. Mindenben - még a legcsekélyebb dologban is - úgy járj el, hogy ne feledd: a kettő kapcsolatban áll egymással. Mert semmi emberi dolgot nem intézhetsz el jól, hogy ne hivatkoznál az istenire. Ugyanez áll meg - fordítva is... Szeretnéd megtalálni a boldogságot? Ha követed a józan ész szabályait, ha buzgón, határozottan, békés lélekkel azt teszed, amit a pillanat kíván, ha sem jobbra, sem balra nem téved el tekinteted, ha nem nézel maszkok után, és cselekedeteid összhangban állnak a természettel, ha minden szavad a hősi időket felidéző igazság jegyében születik, ha semmit sem vársz, és semmitől nem remegsz, ha megőrzöd lelked és szellemed tisztaságát - akkor biztos lehetsz benne, megtalálod, amire annyira áhítottál: a boldogságot. Ebben senki meg nem akadályozhat."
 

(Marcus Aurelius )