2024. december 25., szerda

Már mióta

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 
Már mióta
 
Te vagy nekem a nyugalom,
te vagy nekem csend és zaj,
ha nem vagy itt, messze vagy,
minden gondolatom téged akar.
 
Tudod mikor vagyok fáradt,
megérzed ha boldog vagyok,
elfogadsz minden hibámmal,
hisz lelkedben nyomot hagyok.
 
Tanítasz, te meg tanulsz tőlem,
egy nagy társasjátékot játszunk,
örömet okoz, hogy vagy te nekem,
hisz már mióta erre vágytunk.
 
(Dóró Sándor)

A karácsony igazi volt, az érzelmek hitelesek...

 

Annyi a nosztalgia van bennem az elmúlt karácsonyok iránt, amikor mèg gyerek voltam.
A hosszú várakozás. Az apró ajándékok, amelyek nagynak tűntek.
Amikor a kevés is sok volt, minden varázslatosnak tűnt.
Mivel a karácsony igazi volt, az érzelmek hitelesek voltak.
És a házakban remény áradt.
 
(Augustine Degas)

Egyszerűen élni és élni hagyni… "


"Néha az embernek semmi másra nincs szüksége csupán időre.Amikor nem kell mennie sehová, és senki sem vár el tőle semmit. Szükség van a magunkkal töltött órákra jobban mint bármikor. Ülni és nézni egy meleg szoba ablakából amint a decemberi alkonyat ráborul a tájra.Ilyenkor békét lehel magából a világ.Az ágak hegyén szellő csimpaszkodik, fenn az égen hófehér pamacsok vörösre színeződnek a leköszönő nap fényében. Ilyenkor olyan csend telepedik a tájra, hogy bele lehetne harapni, ízlelni, kóstolni az élet örömét, a létezés csodáját.

Egyszerűen élni és élni hagyni… "

(Czernay Hajna)

A szív csendes csodája...

 

Karácsony nem csupán az ünnepi fények és ajándékok ideje, hanem a szív csendes csodája: a szeretet, a hit és a remény újraszületése bennünk és egymásban.
 
Életfestők

Szép, meleg, barátságos kis ünnep...

 

Nemsokára karácsony lesz. Szép, meleg, barátságos kis ünnep, az esztendő legszebb napja, amelyen az emberek, ha még olyan fásulttá és érzéketlenné is tette őket a hétköznapok szürke melankóliája, felengednek a hidegségükből, vidámak lesznek, derűs lelkűek és tréfakedvelők, mert a karácsony hangulata megüli a lelküket s a barátságos szobák melengető mélyén felgyúló pici gyertyák fénye mellett szívesen fognak áldozni az otthon és a családi szeretet szellemének.
 
(Sztrakoniczky Károly)

Karácsonykor minden kicsit más.

 

Karácsonykor minden kicsit más. A levegőben érezni lehet a várakozás melegét, a csillagok fénye mintha közelebb hajolna hozzánk, hogy emlékeztessen: a szeretet mindent áthat. Az ünnepi fények nemcsak a fák ágait, az utcák kanyarulatait díszítik, hanem a szívünket is. Egy pillanatra lelassul az idő, és mindaz, ami igazán fontos, megmutatja magát.
A szeretet ilyenkor gyöngéden tart minket. Nincs benne harsányság, nincs benne sürgetés, csak a jelenlét csendes öröme. Az ölelés, amelybe belesimulhatunk, a mosoly, mely felmelegít, és a pillantás, melyben ott rejlik a kimondhatatlan hála: mind-mind ajándék.
Karácsony a szív ünnepe. Együtt lenni, nevetni, emlékezni, hálát adni – ezek azok a csodák, melyek a fénynél is jobban világítanak. Ilyenkor talán jobban érezzük, hogy nem vagyunk egyedül. A szeretet mindannyiunkat összeköt, láthatatlan, de szilárd fonalakkal.
Ezért, amikor gyertyát gyújtunk, vagy megpihenünk a fa alatt, emlékezzünk arra: a legszebb ajándék, amit adhatunk és kaphatunk, ott van bennünk. Csak engedjük, hogy ünnepi fényben ragyogjon.
 
Vigasz a léleknek

Legyen időd, ma ezt szeretném!"

 

"Nem kívánhatok mára egyebet, csak annyit, legyen időd. Időd megölelni azt, akire annyira vágysz. Legyen időd meghallani a csend titkait. Legyen időd észrevenni a csodát és meglátni a mosolyt. Legyen időd viszonozni a szépet, a jót és a kedvest. Legyen időd beletenni a napba a felejthetetlent. Legyen időd, ma ezt szeretném!"
 
(Todorovits Rea)

2024. december 20., péntek

Kívánom, hogy ismerd meg a jó szó erejét...

 

Kívánom, hogy ismerd meg a jó szó erejét mert melegség van benne és hazavisz a szeretethez. Reményteljes energiát ad, más színben tünteti fel a világot. Kapcsolódást teremt, mosolyra késztet, a jóság irányába mutat. Csoda születik általa. Reményvesztett pillanatokban képes mindent megváltoztatni. Megvigasztal. Egy jó szótól útnak tudunk indulni újra, mert lesz tőle hitünk és reményünk. Kiszellőzik tőle a lélek. Ellát védelemmel és örömmel. Egy jó szó megmutatja, hogyan érdemes élni. Bátorít. Magában hordozza az élet értelmének üzenetét. A jó szó egy értékes kincs, melyet szét kell szórni és tovább kell adni.
 
(Deverdics Éva)

Most kellene igazán megállni ...


Lehet, hogy most is éppen úgy rohansz, mintha az egész életed egy végtelen bevásárlólista lenne. A karácsonyi csillogás, a fények, a zenék ott vannak körülötted, de te mégsem vagy ott, ahol lenned kellene. Bent vagy a saját fejedben, a cikázó gondolataid zakatolásában és labirintusában.
Pedig most kellene igazán megállni és érezni a lágy fenyőillatot, a friss mézeskalács kellemes ízét, a gyertyák pislákoló fényének gyöngédségét, vagy a forralt bor melegét.
 
Ez a pillanat nem arról szól, hogy mit kell megvenni, elintézni, végrehajtani.
Hanem arról, hogy egyszerűen csak vagy. Mint egy apró, törékeny hópehely, ami csak lebeg, csak létezik, míg lassan földet ér.
A szeretet nem rohanás, nem is egy elvárt teljesítmény, hanem egy nagy adag csendesség a lelkedben. Egy apró mozdulat. Egy tekintet, ami átölel. Egy érintés, ami hazakísér.
 
Nézd csak meg azoknak az arcát, akiket szeretsz. Most van itt az ideje, hogy valóban velük légy. Ne csak fizikailag, hanem a lelkeddel is. Mert a karácsony nem csak néhány nap az évben, hanem egy állapot. És te most benne vagy, ebben a varázslatos és törékeny pillanatban.
...szeretettel...
 
Rási András
(test- és lélekgyógyász)

2024. december 19., csütörtök

Csak vele együtt érzed magad teljes egésznek...

 

" Mindenünk, amink van, amit szeretünk és akit szeretünk, minden, ami a "miénk", belénk épül.
A pénzed nem a bankban van, hanem elsősorban a lelkedben. És mindenki, akit ragaszkodva szeretsz, a lelkedben van. Ott él benned, lényed része, hozzád szervült, benned él. Nem kívül van már, hanem benned.
Ha valakibe például szerelmes vagy, már nem egészen te vagy, mert ő is benned van - csak vele együtt érzed magad teljes egésznek. Csak vele együtt éled át, hogy "én vagyok". "
 
(Müller Péter)