Áldott ünnepet

 

Vajay Tiborné: Áldott ünnepet

 

Közeleg az ünnep
békét hoz magával,
telve reménnyel,
örömmel és vággyal,
felölti a világ
hófehér ruháját,
s meggyújtja csendben
a szívek gyertyalángját.
A lélek is csendesül,
átjárja a béke,
reményruhát öltve
vár e csodás éjre,
a szíveknek csendes,
szelíd dobbanása
egy szikrázó csillag
fénysugarát várja,
égi reménységet,
el nem múló békét,
az otthonnak áldott
boldog melegségét,
a szeretet fénylő,
arany glóriáját,
mindent átölelő
tündöklő csodáját.
Öltöztesd fel lelked
tiszta hófehérbe,
boldog békességgel
várj e csodás éjre,
tárd ki lelkednek
bezárt kapuját,
s engedd magadhoz
a szeretet angyalát.
Kívánok mindenkinek
áldott ünnepeket,
szívet melegítő
csodás szeretetet,
békét, örömöt,
megvalósult álmot,
egy reménységgel teli,
sokkal jobb világot!

 

Zene:Silent Night by Hauser cellist - YouTube

A Szeretet Ajándéka Karácsonykor felerősödik

 

A Szeretet Ajándéka Karácsonykor felerősödik

 

Drága gyermekeim, Fiam Szeretete soha nem árad ki olyan széles körben, mint Karácsonykor. Ebben az időben, Születésének megünneplése során, Ő Szeretetével árasztja el a lelkeket. Ez az az időszak, amikor meg kell élnetek, természetesen, mint Isten gyermekei a nektek adott szeretetet. Nektek ápolnotok kell a Szeretet Ajándékát, mely Istentől jön, és meg kell osztanotok azt mindazokkal, akiket ismertek.

 

A Szeretet Ajándéka Karácsonykor felerősödik Isten minden gyermekének a lelkében, és ez az az idő, amikor el kell ismernetek, hogy a szeretet a családban kezdődik. A Fiam egy családban született, és ennek jó oka volt. Isten megjelent, nem, mint egy Küldetésbe küldött egyedülálló személy, akihez senki sem áll közel, hanem a Szentcsaládban.

 

Szeressétek családjaitokat, és bocsássátok meg a múltban elkövetett bűneiket. Szeressetek mindenkit, azokat is, akik utálnak benneteket. A kölcsönös szeretet által le tudjátok győzni a gyűlöletet, és bár ez olykor nehéz lehet, ti ez által erősebbekké váltok és békések lesztek. A gyűlölet egy negatív érzelem, és a boldogtalanság mély érzése által kiüresíti a lelket. Addig eszi a lélek magját, amíg a lélek meg nem hal. Ne engedjétek, hogy a gyűlölet elválasszon benneteket a Szeretet Ajándékától, amely a legnagyobb Kegyelem, mert ez Istentől származik.

 

Szeressétek egymást úgy, ahogy Isten szeret benneteket ezen a Karácsonyon. Imádkozzatok azokért, akik gonosz cselekedetet követtek el ellenetek, és kérjétek Fiamat, hogy szabadítson meg benneteket a gyűlölet terhétől.

 

Isten Szeretete a maga teljes dicsőségében látható abban a családban, ahol virágzik a Szeretet. Az ilyen családoknak, amelyeknek van szerencséjük megtapasztalni az egymás iránti szeretetet, meg kell osztaniuk ezt a szeretetet azokkal, akik a saját életük során nem részesülnek szeretetben. Az a személy, aki egy szerető családban nevelkedett fel, és aki gyöngéd szívvel tud szeretni, megérinti mások szívét. Ilyen módon terjed Isten Szeretete – a család kebeléből.

 

Egy szerető család szívének volt köszönhető, hogy Fiam magára vette az Ő földi Küldetését, hogy megváltsa az embert a bűntől. Így tehát, e Karácsony alkalmával azt kérem tőletek, hogy szeressétek egymást, és kérjétek Fiamat, hogy minden családot kegyelmekkel áldjon meg, hogy jobban szeressétek egymást.

 

A családban jelenlévő szeretet le tud győzni minden akadályt, amelyet a Sátán eléje helyez. A család Isten Szeretetének az alapja, amelyet a Sátán megvet. A család az, amelyet a gonosz megcéloz, és ő mindent meg fog tenni, hogy elpusztítsa a családi egységet.

 

A Szeretet és az egység a családban a Mennynek egy nagy Ajándéka és nektek állandóan törekednetek kell arra, hogy mindig egységben maradjatok.

 

Szeretett Édesanyátok,

Az Üdvösség Anyja

Aranyosi Ervin: Mi lenne, ha a Karácsony…

 

 Aranyosi Ervin: Mi lenne, ha a Karácsony…

 

Mi lenne, ha a Karácsony, a szeretetről szólna?

Ha minden ember szívében egy apró gyertya volna?

Mi lenne, ha meggyújtanánk, s fénye mást elérne?

Mi lenne, ha a fény körül mindenki elférne?

 

Mi lenne, ha így, közösen, őriznénk a lángot,

szeretettel beragyognánk az egész világot?

Az ajándék, a szeretet, s a kedvesség lenne,

ha világunk Karácsonykor, újjá is születne.

 

Mi lenne, ha a Karácsony sosem érne véget?

Szeretetben és békében kezdenénk új évet?

Mi lenne, ha megváltoznánk, s emberibbé válnánk?

Mi lenne, ha meg is tennénk, nem csak megpróbálnánk?

 

Mi lenne, ha nem vennénk el, s megpróbálnánk adni,

s mindenkit, ki emberré lett, el tudnánk fogadni?

Mi lenne, ha megélhetnénk, mind a boldogságot,

s szeretettel jobbá tennénk az egész világot?

 

 

Várakozunk

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Várakozunk

Lázasan készülünk az ünnepekre , azt
remélve hogy kissé felszabadulhatunk
a monoton hétköznapok béklyói alól .
Telve vagyunk feszültségekkel , a jövő
kilátástalanságával , de egy belső hang
mindezek ellenére ünnepelni hív bennünket .
Bárhogy is . . . , így , vagy úgy : a Kisded
születése , meghittségre , szeretetre
késztet mindnyájunkat . Ezekért a szép
gesztusokért , még a boltban sem kell
sorban állni , mindenkor átadhatjuk , annak
akit szeretünk , akár egy mosollyal , vagy
egy lágy öleléssel , kifejezhetjük szívünk
őszinte szeretetét . Sok ember kénytelen
- e szép ünnepet a beteg ágyában tölteni ,
de még a fájdalom is enyhül , ha valakihez
bekopogtat a szeretet . Egy kérdés , egy
vigasztaló szó , már maga a gyógyulás
útjához vezethet . Fogjuk meg egymás kezét ,
figyeljünk egymásra , és csendesedjék el a
lelkünk bármekkora vihar is tombol benne .
Hallgassuk a harangok zúgását , az angyal -
szárnyak suhogását , hogy érezhessük a
békét sugárzó üzeneteket . . . , a Kisded megszületett .

 

(Bédné Marika)

 

Zene:EdgarsChristmas-You Tube

Van a karácsonyban valami...

 

Van a karácsonyban valami, ami újra meg újra visszaröpít magunkhoz, az emlékeinkhez, vágyainkhoz, egész gyermeki lényünkhöz, amellyel még mindig tágra nyílt szemmel, ámuldozva várjuk a csodát a titokzatos ajtó mögött. 

A karácsony, akár akarjuk, akár nem, felébreszti vágyunkat a csodák után, melyek nem vehetők birtokba, nem kaparinthatók meg; nem mondhatjuk őket magunkéinak, és mégis jelen vannak, mint megannyi ajándék. 

 

(Nicolas Barreau)

Gyermekkoromra gondolok...

 

A szenteste! Karácsony! Micsoda édes zengésű szavak! Hogy megtelik a szív a rájuk való visszaemlékezésben!
Gyermekkoromra gondolok s arra a sok szép karácsonyestre, amit családom körében eltöltöttem, a viaszgyertyák fényére, a kis csilingelő csengőre, a fenyő pompás illatára, boldog, gyermeki örömömre.
De más karácsonyesték emléke sem mosódhatik el emlékeimben, olyanoké, melyekből hiányzott minden vígság, boldogság, de amelyek mégis - mindennek dacára is, megtartották varázslatos szépségüket.

 

(Karl May)

Márai Sándor: Ajándék

 

Márai Sándor: Ajándék

 

"Kedves Jézuska, ezen a karácsonyon hadd mondjak én is egy vágyat. Nyakkendő nem kell. Meleg nyakbavaló kendő sem kell. S akármilyen különösen hangzik, könyv sem kell, mert annyi van már, hogy öt élet is kevés lenne, míg elolvasom valamennyit. Nem kell semmiféle emberi megoldás, mert valamennyit ismerem már, s még csak azt sem mondom, hogy teljesen reménytelenek az emberi megoldások: éppen csak olyan emberiek. És nem kell pénztárca, sem ezüst cigarettaszipka, nem kell semmi, ami hasznos, sem ami tündöklő és fölösleges. Megvizsgáltam magam, mielőtt ezt a cédulát írni kezdtem. Nem kérek ajándékba semmit, kedves Jézuska, semmit, amit föl lehet venni vagy nyakba lehet kötni, vagy az asztalra lehet állítani. Állólámpa színes ernyővel, egészen különlegesen nem kell, s még sokkal kevésbé mindaz, ami márványból van vagy kristályból, vagy ezüstből. Nem kell nekem semmi hasonló, lemondok az összes krisztkindliről.
De ahogy elmentem az utcán, a fényes kirakatok között, egyszerre mégis eszembe jutott néhány vágy ezen a karácsonyon. Hát ezt most felírom. Szeretném még egyszer látni a tengert. Már nem is kérem, mint régen szerettem volna, a vad félelmes Csendes- óceánt, már beérem azzal is, ha még egyszer végigmehetek azon a banális sétaúton Lovrana és Medea között. Szeretnék még egyszer fürödni a tengerben, este hatkor, a medeai öbölben. De ha ez sok és szerénytelen kérés, beérem azzal is, kedves Jézuska, ha még egyszer megállhatok Raguzában a virágzó mimózafa alatt, amely az Argentína-panzió kertjében illatozik. De ha ez is teljesíthetetlen vágy, akkor segíts meg, kedves Jézuska, hogy még egyszer fekete kávét ihassak Vicenzában, abban a kis cukrászdában, a téren, melyet Palladio épített tele házakkal. S nagyon hálás lennék, ha még egyszer az életben a párizsi eső áztatná arcomat, délután négykor, télen mikor az esőtől síkos utcák sejtelmesen kezdenek Párizsban világítani, az üzletek ablakai mögött fények égnek, s még egyszer beléphessek a Nemzeti Könyvtár nagy olvasótermébe, ahol már ismert az altiszt. Lehetetlen ez?... Ha lehetetlen, természetesen lemondok róla. Csak felírtam, mert ilyenkor karácsony előestéjén, általános szokás kívánni valamit.
Akkor talán mást kívánok, Jézuska: add, hogy még egyszer az életben bűntudat nélkül tudjam élvezni a nagy, tiszta zenét, a nagy művészek alkotásait, s ne keljen közben arra gondolnom, hogy emberek milliói és milliói szenvednek. Add vissza a művészetet: a zenét, a tiszta irodalmat, a nemes gondolatokat, a tökéletes képeket és szobrokat, add vissza, bűntudat nélkül, az embereknek mindazt, ami emelkedettebb és tisztább, mint az élet. Nagyon sok ez?... Azt hiszem, nagyon sok. De látod, a tenger, az utazás, a nagy művek, ez volt a legszebb az életben, s titokban minden ember erre vágyott, akkor is, ha élete oly szomorú és reménytelen volt, hogy nem merte és tudta szavakba foglalni a vágyakat. Most még egyszer elmondom ezt, mert karácsony van. S mert mindez, a tenger, a remekművek, a városok, mindez messze van, reménytelenül messze. Mit kívánjak?... Ezüst cigarettatárcát? Kell a fenének. Add vissza nekem az Uffizit, egy délelőttre s azt a kis szállodát Berchtesgadenben, ahol egy hétig olyan nyugodt és jókedvű voltam, hogy az már több, mint amit a moziban boldogságnak neveznek. De ha ez is egészen lehetetlen – ne haragudj, hogy alkuszom, karácsony van-, akkor szerénytelen leszek, és többet kérek. Add, kedves Jézuska, városok, utazás, művészet és tenger helyett, hogy ne szenvedjenek fölöslegesen az emberek: mindazok, akikhez közöm van, akik azt a nyelvet beszélik, melyen ez óhajokat elmondom s mind a többiek, akik az érthetetlen és vad nyelveket beszélik, izgatottan. Nem kell semmi más, kedves Jézuska, csak kevesebb legyen a szenvedés. Lehetetlen ez? Azt mondják, Neked csak egy szavadba kerül. Nagy baj, ha lehetetlen, mert akkor értelmetlen minden más, amit adhatsz, a meleg harisnya éppen olyan fölösleges, mint Vicenza vagy az utazás. Mert az emberélet legnagyobb ajándéka és legfőbb értelme mégiscsak az, hogy ártatlan emberek ne szenvedjenek fölöslegesen. Nézz körül a földön, száz- és százmillióan kérik, némán, ezen a karácsonyon: add a békét.
 

Ezt kéri, nagyon szerényen, minden más helyett, s mert karácsony van: Márai Sándor."

A lélek gyógyulása

 

Szergej N. Lazarev - A lélek gyógyulása (részlet a könyvből)

Mivel a lelkünk egy a Teremtővel, ezért a magunk iránt érzett szeretet hiánya egyike az első lépéseknek az Istenhit, és az Isten iránti szeretet elvesztésében. Az elégedetlenség, a megvetés magunk és sorsunk iránt, észrevétlenül felerősítheti a gőgösséget, elveszíthetjük a felsőbb "énnel" való egységet, és ez komoly gondokat okoz. Az Isten képét nem csak más emberekben kell meglátnunk, hanem önmagunkban is. Egyidejűleg tudatában kell lennünk a fizikai „énünk” tökéletlenségének és semmisségének, ez segíteni fog minket abban, hogy megváltoztassuk a karakterünket és fejlődjünk.

Kérdeztem az angyalt...

 

"A világ legnagyobb titkát írhatnám most le, ha tudnám: hogyan születik meg a szeretet? De nem tudom. Kérdeztem az angyalt - de nem súg.Addig maradjon, mint minden csoda az életben, érthetetlen."

 

(Müller Péter)

A jóságos csöndben...

 

KALIMONASZ – A jóságos csöndben

Az ember maga választja sorsát: lehetünk gazdagok, és lehetünk szegények. A kérdés csupán az, hogy ki figyel a lelkére.

Olyanokká leszünk, amilyenek az álmaink. És miért ne álmodnánk magunkat gazdaggá – emberségben?

Mit tettem, amikor már tudtam, hogy emberi mivoltom kicsi és kevés? – Hallgattam. Ebben a csöndben némán szólt a lelkem. És Isten tudta, csak Ő segíthet. És segített.

A jóságos csöndben valaki a fülembe súgta: egyetlen embert sem ismerhetünk valóságosan, amíg nem szeretjük őt.

A szeretetben lelkünk egy darabját megosztjuk egymással. Mégsem lesz kisebb a lelkünk, inkább más lesz: tiszta, és szép.

 

TATIOSZ A szeretet nyelvén