2020. június 18., csütörtök

A világ közepe


A világ közepe

A világegyetem közepe Isten, a te világod középpontja a lelked

Az igaz embert a lelke irányítja: egyenesen jár, és nem hamis utakon törekszik a magas ég felé, amelyre föltekint – a saját erejét használja, hogy a meredek kaptatókon járni tudjon. Ezt az erőt az istenek ajándékozták bőkezű adakozással az embernek. Élesztgesd hát belül, és tápláld önmagadban az istenektől származó fényt, amelyről idejöveteled hajnalán pontosan tudtad:

az istenek hatalmas ereje világít benned is – hiszen a világ közepe nem az ember, hanem a lélek!

Állhatunk a föld bármely pontján, ugyanaz a csillagos égbolt tekint le ránk, és visszanézve: a menny egyforma távolságra van mindenkinek. Amíg szemem élvezheti e páratlan látványt, amellyel betelni nem bír soha, amíg a Napban, a Holdban és a csillagokban gyönyörködhetek, látva ébredésüket, kémlelve lenyugvásukat, egy vagyok velük, és egy vagyok azokkal, akik ugyanígy részesei e nem mindennapi igézetnek: a természet, a világ, az élet, a lélek folytonosságának.

A világ közepére, a lelkedhez, egy titkos ajtón juthatsz be.
A világegyetem közepe Isten, a te világod középpontja a lelked.
Isten minden világ fölött uralkodik, a lélektől egyetlen világ sorsa függ – az emberé.
A lélek éppoly hatalmas a földön, mint a magas égben az istenek.


(Seneca)

Élvezd az élet minden percét, hiszen gyönyörű a világ!


Élvezd az élet minden percét, hiszen gyönyörű a világ! Minden nap egy új lehetőség arra, hogy újrakezdd! Teljesen mindegy, ki voltál tegnap, ha meg tudod fogalmazni azt, kivé szeretnél válni…
Ha ott van Benned a vágy a változásra, máris félig győztél… Ha az elhatározást pedig tettek követik, akkor csak idő kérdése, és teljesül majd minden álmod.
Ez akkor is így van, ha jelenleg csak az akadályokat látod. Ha azt hiszed, Rajtad már csak a csoda segít. Az a csoda, ami majd megment Téged, ott lakik Benned! Úgy hívják: türelem…
Tudnod kell, hogy végül minden összeáll. Ha tisztában vagy Önmagaddal és azzal, mire is vágysz, a gondviselés melléd áll. Ha kellő türelemmel és alázattal viseltetsz a sorsod iránt, végül a felhők mögül előbújik a nap.
Ha nem állandóan csak panaszkodsz és kihúzod magad a felelősség alól, rá fogsz jönni, hogy a sorsodat nem alakíthatja Rajtad kívül senki más.
Akkor már tudni fogod, hogy a legnagyobb kincs önmagad szeretete, és nem számít, hogy a múltban mit tettél. Megbocsátasz, hisz rájössz, hogy csupán az számít, mit hagysz majd magad után…


(Guzsik-Mohácsi Viktória)

A szeretet célja...


A szeretet célja nem az, hogy az ember megkapjon valamit, amit kíván, hanem az, hogy tegyen valamit azért az emberért, akit szeret.

(Gary Chapman)

Lelki béke


"Néha a belső béke és a csend tör fel belőlem, ami annyira telített boldogsággal, és ilyenkor a lélek úgy érzi, hogy semmi sem hiányzik".

(Teréz anya)

Boldogság megélése...


Boldogság megélése frenetikus állapot. Eltávolodva lábunkkal a talajtól; úszni repülni valahol. Ilyenkor beborít egy olyan felhő , amiben szeretet , béke, harmónia lebeg. Minden más ettől a felhőtől kívül marad. Átélve ezt az állapotot- néha csak pici időre is - maradandó nyomot hagy bennünk. Nehéz helyzetekben vissza tudjuk hozni ezeket emlékeinkből. Tudunk belőle táplálkozni, amikor más időket élünk meg.
Sőt, újra tudjuk idézni bármely pillanatban. Akár egy szép tájat látva, gyönyörű zenét hallgatva, jó társaságban lenni, amikor Önmagunkra találunk.
Kívánom, sokan sokszor éljétek át a boldogság érzést.


Áldás kísérjen utadon
Bodor Emese Gyöngyvér

A hogyan nem szerethet más...


Megtanitlak ugy szeretni
A hogy nem tud szeretni senki,
A hogyan ember nem szerethet itt lenn,
A hogyan nem szerethet más, csak - Isten!
A csókom: tűz - és láva: ölelésem.
Elolvad rablánczod szilaj hevében.
Csak megragadlak, átölellek s meglásd:
Megváltjuk mert - szeretjük egymást!


(Csergő Hugó)

2020. június 11., csütörtök

Lope de Vega: A szerelem különféle hatásai

                                                          
“És Tőle távol nem találni csöndre,
mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
s riadtan bújni sértődött közönybe.” 

Lope de Vega: A szerelem különféle hatásai

Elájulni, s mindent merni, dühöngve,
mint nyers, szelíd, forró és holtra sápadt,
merész, halott és új életre támadt,
csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge.

És Tőle távol nem találni csöndre,
mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
s riadtan bújni sértődött közönybe.
Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni,
édes borként mérget szívni magunkba,
a kárt szeretni, a hasznot feledni,

hinni, hogy a pokol visz égi útra,
létünket egy csalódásba temetni:
ez a szerelem. Ki próbálta tudja.

2020. június 3., szerda

Őriz egy pillanatot


Őriz egy pillanatot
 
Amikor egy érzés ottmarad két ember között,
akkor is, ha már minden más továbbköltözött,
őriz egy pillanatot.
Ami ott rejtőzik az ősi fák mögött,
amit az idő múltként erősen egymáshoz kötözött,
és hiába szakítanád,
az élet zsinórja nem engedi.
Nem gyengén szövődött.
Erős zsinór az emlék, amit megszőtt a pillanat,
hogy tudj miből élni,
ha már semmi másod nem maradt.

(Léria Dipán)

2020. június 2., kedd

Nyugodtabbak lehetnénk...


"Minden ember számára mindennapi feladat, hogy harmóniát teremtsen maga körül, ...hogy rendet tartson a dolgaiban és önmagában. A széthúzás, szétesés számtalan jelével találkozik mindenki minden nap. Ugyanakkor észre kellene venni a néha csak pillanatokra megvalósuló békét, örömöt, barátságot, összhangot. Nyugodtabbak lehetnénk mindannyian, ha jobban meg tudnánk becsülni egymást, akik részei vagyunk ugyanannak a világnak."

(Korzenszky Richárd)

2020. június 1., hétfő

Kosztolányi Dezső: Pünkösd

                                                                                  
Kosztolányi Dezső: Pünkösd

Lángszárnyakon röpül felénk a nyár,
az éj meleg s már perzselő a reggel,
bolygunk az éjbe álmodó szemekkel,
s ritkán találunk hűvös árnyra már.

Az ég fakó, az éjjel is rövid,
alig bujik el a nap egy bokorba,
aztán ragyogva, új erőbe forrva
kiszáll s az égre lánguszályt röpít.

A róna várja a hűsfényü holdat,
leng a kalász, vérszínü rózsa lángol,
leszáll a boldogság a másvilágból.

A néma csillagok reánk hajolnak,
és álmodó, fáradt fejünk körül
szines, aranyló lepkeraj röpül.