“Egy nap rájössz....

 
“Egy nap rájössz, hogy a legfontosabb dolog érezni. A lélek lélek iránti érzékenysége a szeretet. Felismeri a benned lévő dalt. Találd meg azt, akinek így vagy tökéletes. Jelentsen ez bármit. És igen. Létezik az a férfi és létezik az a nő, kinek szíve a te szíveddel dobban. A szerelemhez bátorság kell! A jó párkapcsolathoz bátorság kell! Te kellesz! Mezítelenül, kíváncsian, gyermeki ártatlansággal vágyakozva, pont úgy, ahogy jöttél. A szívedhez illő másik szív annál van, aki hallja a zenéd. Engedd, hogy táncod megtalálja. Vigyázz rá! Nem minden dallam hamis…

Úgy hiszem, hogy a legfontosabb szó, amit mondhatunk valakinek nem az, hogy szeretlek, hanem az, hogy hallak.

(Oprah)

Ha lehetséges, élvezned kell az életet...

Az interneten találtam meg a 83 éves nagymama levelét, amelyet barátnőjének címzett. Muszáj megosztanom, hogy minél előbb megtapasztald te is azt a pozitív felfogást, amivel rendelkezik a hölgy, mielőtt még késő lenne…

”Kedves Bertha!

Egyre többet olvasok és egyre kevesebbet takarítok. Az időt csendes szemlélődéssel töltöm és már nem aggaszt a gaz a kertben. Több időt töltök a családommal és a barátaimmal, kevesebbet dolgozom.

Ha lehetséges, élvezned kell az életet, nem csak megtűrnöd. Én most próbálok erre rájönni és végre elkezdeni értékelni.

Már nem spórolok magamon. A különleges alkalmakra tartogatott porcelán csészéimet akkor is előveszem, ha mondjuk leadok fél kilót vagy kitakarítom a fürdőszobát.

A legszebb ruhámat veszem fel, amikor a piacra megyek. Úgy gondolom, hogy ha sikeresnek látom magamat, könnyebb lesz elköltenem a pénzt.

Nem várok fontos eseményre, hogy feltegyem a kedvenc parfümömet. Akkor is magamra fújom, ha a bankba vagy a kórházba megyek.

Már nem használom a “majd valamikor” és a “majd egyszer” kezdetű mondatokat. Ha valamit megéri látni, hallgatni vagy megcsinálni, én most azonnal akarom.

Nem tudom, mit tennének mások az én helyemben, hisz ők már nem lesznek itt holnap. Azt hisszük, hogy az élet csak úgy jár nekünk. Azt hiszem, hogy ők, akik elmentek, még meghívták volna magukhoz az összes családtagjukat és néhány barátjukat. Talán felhívtak volna valakit, ha lett volna rá lehetőségük, hogy bocsánatot kérjenek múltbéli szavaikért és tetteikért. Szeretem azt is gondolni, hogy elmentek volna egy jó étterembe, ahol a legjobb ételt kérték volna. Csak tippelni tudok, de már sosem fogom megtudni.

Én nem csinálok efféléket. Azt viszont nagyon megbánnám, ha nem írnám le minden hozzám közel állónak a fontos szavakat, amiket mondani szeretnék nekik. Az pedig nagyon fáj, hogy olyan kevés alkalommal mondtam a szüleimnek és a férjemnek, mennyire szeretem őket.

Próbálok nem spórolni és nem halogatni azt, ami nevetést és boldogságot hozhat az életembe.

Minden reggel, amikor kinyitom a szememet, azt mondom magamnak, hogy ez a nap különleges lesz. 

Minden nap, minden perc, minden lélegzetvétel valóban ajándék!

Az élet talán nem olyan meccset hozott, amiben szívesen játszottunk. De amíg itt vagyunk, táncolhatunk. ”

Forrás: motiwwoman.com

"Remény. ..

"Remény. Olyan, mint egy csepp tiszta méz, tavasszal virágzó tulipánmező. Friss eső, suttogott ígéret, felhőtlen ég, a tökéletes írásjel a mondat végén."

L

Tudni és látni akarom...

"Tudod, ez számomra nagyon érdekes. Ahogy korábban ismeretlen emberek párolognak be az életünkbe. Apránként teszik, mégis egy szemvillanásnak tűnik csak. Valaki, akinek a létezéséről sem tudtál évtizedekig, elkezdi kitölteni a perceidet, a gondolataid, fokozatosan az érzelmeid. Egyszer csak azt veszed észre, hogy hiányzik. Hogy a csendje frusztrál, aggaszt téged. Egy perccel sem jött később vagy korábban a tervezettnél, mégis érdekel, hogy hol volt eddig? Ha csendben van: mit csinálhat? Mire emeli most sokat mondó tekintetét? S mire gondol aztán, amit talán ki sem mond? És ha megszólal majd vajon, mit fog mondani? Tengert tudnék rekeszteni kérdéseimből, úgyhogy csak nézem őt a szemeimmel távolról, s közelről, a legapróbb részlettől a teljes egészig. Tudni és látni akarom, hogy ki lakik Ő benne, mire vágyik, mitől fél, határai hol húzódnak, keze meddig ér el? Engedi-e majd, hogy fényem fényét érje majd el?"
 
/Molnár Anikó/

"Vigyázz a párodra...

"Vigyázz a párodra... mert ha nem az igaz másik feled, akkor csak ajándék időre kaptad őt és tudnod kell akkor, nemes kiváltság, hogy más kincsét őrzöd. Azt pedig, hogy nem a tied, onnan tudhatod, hogy bármekkora is a szerelem és az elfogadás köztetek, ő mindig megtart a lelkéből egy darabot, ami csak az övé és senki másé. Ahhoz a legmélyebb, legszentebb darabhoz senki más nem férhet hozzá, csak az, akinek lelke az ő lelkével összeillik.
Abba a mélységbe senki más nem képes leereszkedni, mert senki másnak nincs kulcsa oda - csak annak az egynek, akinek lelke Egy vele. Mint a szigetek talapzata az óceán mélyén, mely ősidőktől egyről fakad és a láthatatlan mélységekben örökre összeér."

(Zentai Anna)

„Győzd le a félelmedet"

Minden igazi mester, tanító, művész egyetlen feladata, hogy megtanítson nem félni. De erre csak akkor képes, ha ő maga sem fél.
A félelem sosincs hasznunkra.
Az ember félve, sőt, rémülten születik a földre, végig félelemben él, ha próbálja is elnyomni, végül félelemben hal meg. Mitől félünk? A haláltól, és ezt a félelmet nem lehet legyőzni, legfeljebb elfojtani – de akkor ez betegségeket okoz, s igazolja önmagát. Nem félni azt jelenti, hogy ráébredsz arra, hogy nincs halál. Van benned valaki, aki ezt tudja, és nem fél. Elmúlni minden elmúlik, megváltozik, örökösen búcsúzunk, de nem szűnünk meg örökre. Erre rá kell ébredni. Jézus sem azt mondta, hogy „Győzd le a félelmedet" – hanem azt, hogy „Ne félj!". Keleten ezt úgy mondták: ébredj fel! Mert most alszol, s rosszat álmodsz. 

(Müller Péter)

Találkozás...

Összefutunk, de nem találkozunk össze, mert csak magunk javát keressük.
Nézünk, de nem látunk, mert nekünk fontosabb, hogy minket meglássanak.
Hallunk, mégis süketek maradunk, mert mi inkább beszélni akarunk, mint meghallgatni.
Szerelembe esünk, de nem vagyunk képesek szeretni, mert azt inkább keressük, hogy minket szeressenek.

Pedig minden meglehetősen egyszerű: te légy az aki meglát, aki meghallgat, és aki megszeret.
És akkor megtörténik a legeslegnagyobb csoda: feltárul az előtted álló ember, szívének teljes pompájában.
És a te szíved is átalakul.
És pontosan ekkor fog megtörténni a TALÁLKOZÁS.

Metropolitan Antonij Surozsszkij (1914-2003)

Minden, amit kèpes vagy elengedni...

" Minden, amihez ragaszkodsz, egy idő utàn fogva tart, rabbà tesz, függősèget okoz, majd elpusztìt.
Minden, amit kèpes vagy elengedni, megtisztìt, felszabadìt, könnyebbè, boldogabbà ès teljesebbè tesz.

Ne azon gondolkodj, hogy mit vagy kit kellene mèg magadhoz kötnöd, hanem azon, hogy mit vagy kit tudsz mèg elengedni, hogy boldogabb, tehermentesebb, felszabadultabb èletet èlhess. " 

(Szántó Brigitta)

“Kedves múlt!

“Kedves múlt!

Köszönöm a leckéket, amiket kaptam tőled. Köszönöm, hogy ezek által felnőhettem, megtanulhattam, megtapasztalhattam mindent, ami jobbá tett. Köszönöm mindazt a szenvedést, amit kiszabtál nekem, és nem engedted, hogy elsodródjak. Köszönöm, hogy erőt adtál folytatni, és meglátni mindazt, ami fontos nekem. Köszönöm, hogy minden rosszat megmutattál, a szomorú, keserű embereket, az aljas világot, és nem hagytad, hogy én is részévé váljak. Köszönöm, hogy most esélyt adsz továbblépni. Megyek előre, sosem adom fel!
Kedves jövő... készen állok!”

Csak egy délután

 

 

 

 

 

 

 

Csak egy délután

Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.
Nem kérdezek, és most te se beszélj,
Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.
 
A hétköznapok kínjai után,
Legyen szép ünnep ez a délután.
Nem kell ígéret, nagy fogadkozás,
Csak ez a csendes, néma kézfogás.
 
Úgy menj el majd, hogy észre ne vegyem,
Milyen gyorsan múlt az én ünnepem.
Valóság volt? Lehet, álom csupán,
Hogy a miénk volt egy egész délután.

(Farkas Éva)