Télközelgő

Télközelgő

Télre gondol már a szürke, hideg lomb
vágy nélkül int búcsút a derűs létnek
s édes emlékét őrzi még a vén domb
az ősznek, mely feszült a dús fényben.

Szikrázik még a csoda végső fénye
a kihűlt avar csókolja a földet
végső napokban a táj borul térdre
csak térhessen újra anyai ölbe.

Bolyong még néhány langyos őszi utca
apró tengelice még dalol s remél
de a hajnal már jégverembe bújva
s az ég lassan álom haváról regél.

(Toma Viktor)

"Hamarosan itt van...

"Hamarosan itt van, te mit szeretnél kapni azon az estén a meghitt szent estén? Mire vágysz, mi legyen a fa alatt mit rejtsen a szépen csomagolt kis csomag? Azt kívánom, legyen benne szeretet ami nem költi a pénzedet, öröm és tisztelet, ami manapság már egyre kevesebb. Legyen benne hit és szív, ami a jövődben segít és legyen benne mind az mire vágytál akár egy életen át. Ez egy olyan este amin a csodák arra várnak, hogy egy olyan gazdára találnak aki értékeli őket és a szeretetét ne pénzben mérje. Hamarosan itt van, te mit tudsz adni a családnak olyan ajándékot minek alján nem lapul a számla...?"

 

(Elvis Matthew Urban)

 

Aranyosi Ervin: Karácsonyra várva

 Aranyosi Ervin: Karácsonyra várva

Ugye, várod a karácsonyt, mint a többi ember?
Elképzeled, hogy töltöd meg szívvel, szeretettel?
Rohansz tehát vásárolni – szeretet jeléül?
Befekteted érzéseid, talán majd meg térül?

Pénzt adsz minden ajándékért – megdolgozol érte –
hadd kapja meg a szeretted, ha vágyta, remélte!
A karácsony ettől válik szeretet ünneppé?
Nem gondoltál arra még, hogy hogy tehetnéd szebbé?

Mondjuk adnál kis figyelmet, érző kedvességet,
hadd örüljön: – veled lehet, beszélgethet véled.
Közös program, közös játék, mind javára válna,
a békesség szép madara vállatokra szállna.

Nem gyűjtene kacatokat, mi szemétté válik,
melegségre nem kellene várakozni nyárig.
Az emberség térne vissza az ünnepnapokba,
s nem torkolna a hétköznap szörnyű viharokba.

Az ünnepet megtölthetnéd fénylő szeretettel?
Egész évben erre vágyik minden érző ember.
Azt nem értem valójában, mért kell erre várni,
miért nem tud minden napunk karácsonnyá válni?

A borzasztó rohanásban nincsen időd élni,
ami lenne, azt munkával pénzre kell cserélni!
Szomorúság a szívedben, mert gyötör az élet,
nem álmaid, valaki más rút életét éled.

Összespórolt forintokon veszel ajándékot,
addigra már belefáradsz, unod a játékot.
A tömegben tolakodva utálsz minden embert,
s azt is, aki karácsonnyal az idén is megvert!

Mire eljön a karácsony, nincs is kedved élni,
fáradtságod képtelen vagy örömre cserélni,
nem marad hely ölelésnek, boldog, közös percnek,
az ünnepek a vásárlás árnyékában telnek.

Ugye, várod a karácsonyt, s megpihennél végre!?
Gondjaidtól szabadulnál, s kitennéd a jégre?
Inkább meleget csinálnál otthonban, a lakásban,
nem maradna a szeretet folyton takarásban.

Hozzuk vissza a karácsonyt a mindennapokba,
szeretetet, kedvességet gyúrva csomagokba.
Egy-egy mosoly, pár ölelés, biztos beleférne,
felvidító kedves, jó szó, biztos többet érne.

Legyen minden nap karácsony, telve szeretettel!
Ugyan mire, mire másra, vágyhatna az ember?
Akarjunk hát közös élményt, szép emléket adni,
próbáljunk meg “boldogulni”, embernek maradni!

„Van-e érzés...

„Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma?”

 

(Márai Sándor)

Gyertyafény

 

Gyertyafény

Kandallótűz,
Mézeskalács,
Emberszívbe
Hull a varázs.

Koszorúnkon
Ünnep fénye,
Együtt lelünk
Békességre...

(Kövecses Anna)

Az adventi színek jelentése

Az adventi színek jelentése

 

Az Advent időszaka a keresztény kultúrkörben a karácsony előtti negyedik vasárnaptól karácsonyig tart. Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. között van, utolsó vasárnapja december 18. és 24. közé esik.

 

Adventi koszorú

 

Adventkor a 19-20. század óta készítenek koszorút. A gyertyák színe katolikus vallásban lila, kivéve a harmadik vasárnapon, amikor rózsaszín gyertyát gyújtunk. A lila a bűnbánatot és a megértést jelképezi, a rózsaszín az örvendezést.  A koszorú négy gyertyájának  meggyújtási sorrendje: az első és a második lila, a harmadik  rózsaszín, a negyedik lila. A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden héten eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Az utolsó vasárnapon minden gyertya egyszerre ég.

 

Színek és jelentésük

 

Minden gyertya szimbolikus jelentéssel bír: hit, remény, öröm, szeretet. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak: Ádám és Éva - mint akiknek elsőként ígérte mag Isten a megváltást (hit); zsidó nép - akiknek megígérte, hogy közülük származik a messiás (remény);

Szűz Mária - aki megszülte a Fiút (öröm - rózsaszín gyertya); Keresztelő Szent János - aki hirdette Jézus eljövetelét és készítette az utat az emberek szívéhez (Szeretet).

 

Változó trendek

 

Manapság már nem feltétlenül ragaszkodunk a hagyományos lila - rózsaszín adventi koszorúhoz. Mindenkinél más és más a színválasztási szempont. Van aki a lakása színeihez, van aki a karácsonyfához és egyesek az év divatszíneihez igazítják az adventi koszorú színét. A legfontosabb azonban, hogy a változó divatirányzatok közepette se feledkezzünk meg az Advent lényegéről, az örömteli várakozásról, a szeretetteljes készülődésről.

 

 

forrás: www.teunneped.hu

Várakozó szeretet

Várakozó szeretet

Remény a szívekben, egy csillag közeleg,
lelkek összebújva az égre tekintenek,
a Föld sóhajt, várakoznak az emberek.

Kis fenyőkoszorún Advent-gyertyák gyúlnak,
a szívek ajtajai szélesre tárulnak,
helyet készítenek a kis Jézusnak.

Ujjong a szív kegyelmet keresvén,
Isten gyermek születik karácsony estén,
az éltető szeretet leszáll közénk.

(Della Maria)

Téli csendben

Téli csendben

Hópaplan alatt a föld tavaszt álmodik.
Éji vándor a Hold, csöndesen elköszön.
Hajnalra megpihennek az ölelések.
Szobákba reggelre nyugalom költözik.

Fák ágai, mint kócos hajamon a dér,
ezüstösen csillog a kelő Nap-fényben.
Fáznak a távolban a hófödte hegyek.
Eresz alatt eltévedt cinke didereg.

Míg a természet kint a fagyban elenyész,
bent Advent gyertyája áraszt meleget.
Megváltó születik, s vele jő a remény.
Szeretet gyújt fákon, szívekben fényeket.

(Della Maria)

Decemberi hangulat

Decemberi hangulat

Ismét eljöttek az emberek.
Bár még nem havas, csak hideg,
de melengető a gondolat, mely
átjárja a lelkeket decemberben.
Mert hangulata van e hónapnak,
egymást érik az ünnepek, Mikulás,
Luca, az adventi vasárnapok, és
közben megéljük létünk sugarait,
melyek szikráznak, mint napfény
a havon, s készíthetünk hóembert,
havas éjek csillagai alatt, odakint.
Várakozás eme hónap, múltunk
s jövőnk bennünk él, s reménykedik,
miként boldog karácsonyt kívánva
másoknak és magunknak, túlélve
mindazt, mit megadatott ez az év is.

(Makovics János)

Adventben…

 

Adventben…

 

Várakozás, készülődés valamire, az ünnepre. Egy napra, talán csak egyetlen pillanatra, amit máskor nem élhetünk meg.
Karácsony csak egyszer van egy évben…mondják, s ez így is van. De azok a pillanatok, azok az érzések elérhetőek számunkra egész évben. Rajtunk múlik, hogy megengedjük-e ezt.

Karácsony a Szeretet ünnepe, és az az energia, a szeretet minden nap ott van bennünk, a szívünkben, benne van a levegőben a Létezésben. Nekünk kell ehhez az energiához és ezáltal az ünnephez közelebb kerülni, nekünk kell ahhoz változni és változtatni, hogy egy éven belül ne csak pár napra legyen jelen.

Tekinthetsz úgy az egész eddigi életedre, mintha az az egész egy Advent lenne ami most teljesülhet be végre és innentől kezdve neked minden napod ünnep lehet! Nyisd meg magadat erre a lehetőségre és most, ebben az évben tekints így az Adventre és az utána következő ünnepre.

Légy mostantól más, tekints másként a mindennapokra a világra, engedd meg ezt a változást önmagadnak és ezáltal a világnak.
Készülj a Fény születésére, hogy egy új minőségű Fény gyúlhasson a szívedben, a lelkedben!

Tegyél meg mindent azért, hogy ez megtörténhessen, és az idei évben ne engedd el az ünnepet csak azért, mert a naptár és az idő szerint vége lett. Tartsd meg a Fényedet, az érzéseket, a pillanatokat az ünnepet betöltő szeretet, lényeget.

Vidd ezeket magaddal minden egyes napodba, hogy ott is Fényt áraszthasson belőled, hogy a Fényed beragyoghasson, betölthessen minden pillanatot, percet.
A Lelkünk reszketve várja, hogy felkészültnek érezzük magunkat végre, hogy úgy gondoljuk végre, hogy megérettünk az ünnepre, saját Fényünk megszületésére.

Állj meg egy pillanatra és nézz a dolgok mögé, lásd meg a lényeget! Lásd a Fényeket, színeket, az illatokat, engedd, hogy az érzetek, érzések átjárjanak. Engedd be ezeket magadba, hagyd, hogy áramoljanak benned, őrizd meg őket. Válj eggyé velük, integráld mélyen magadba őket. Legyen a Lényed, személyiséged része mindez. Akard megtartani, akarj vele eggyé válni, ne akard elengedni!

Elengedni nem ezeket a dolgokat kell!

 

Engedd el mindazt, ami ezt a megélést akadályozhatja, korlátozhatja és tarts meg mindent ami ezt megtámogatja!

Indulj el előre, hogy most ebben az évben végre megfordíts mindent és meglásd, megtaláld a lényeget: Önmagadat az Életedben!

 

Ilyen az én Adventem, ha tetszik, gyere és tarts velem az Ünnepek valódi Fényébe!


(Váradi Andrea Talentumok)