2017. augusztus 10., csütörtök

Szebb holnap

 
Unisex: Szebb holnap
 
Hé! Fogysz a holddal el,
Mi a baj, ne add fel!
Mondd el!
Hé! Nem az a bűn, ha fáj,
Hanem a néma száj!
Szólj már!

Hé! Fuss a téren át,
Gyere itt várok Rád,
Csak rád!
Hé! Sok a gond, értem én,
de jut azért nekünk fény!

Mosolyod majd átfűt, elvarázsol,
Elhiszed, hogy szebb holnap lehet a mából!
Gyere velem, át kell lépd a nincset,
Van hitem, hogy átéred egyszer a mindent!

Mosolyod majd átfűt, elvarázsol,
Elhiszed, hogy szebb holnap lehet a mából!
Gyere velem, át kell lépd a nincset,
Érezd, hogy a bánat messzire ment...!

Hé! Kapsz egy új ruhát -
A szeretet húzta rád;
Hordd hát!
Hé! Nézz fel, Nap süt Rád,
Ezt hogy tagadhatnád?!

Mosolyod majd átfűt, elvarázsol,
Elhiszed, hogy szebb holnap lehet a mából!
Gyere velem, át kell lépd a nincset,
Van hitem, hogy átéred egyszer a mindent!

Mosolyod majd átfűt, elvarázsol,
Elhiszed, hogy szebb holnap lehet a mából;
Gyere velem, át kell lépd a nincset,
Érezd, hogy a bánat messzire ment...!

(Átfűt, elvarázsol...
Át kell lépd a nincset...)
 
(Szekeres Adrien)
 
 

Léleksimogató

 
Léleksimogató

Lelkedből szólalsz meg,
Hangok hozzám érnek,
Létembe belépnek,
Szívemben elférnek.

Léleksimogatók,
Nyugtató remények,
Bánat-tisztogatók
Lágy hangon zenélnek.

Kiútkeresésben
Megkönnyítik léptem,
Keserű percekben
Átölelnek csendben.

(Farkas Anna)

Nekem te vagy

 
Nekem te vagy

Nekem te vagy kezdet, a vég,
Mint az életnek Föld, az ég.
Te vagy kedves, tiszta lélek,
Olyan, mint a tiszta élet.
Bennem úgy futnak a vágyak,
Amikor téged meglátlak.
Amikor szemedbe nézek,
Megrezdül bennem a lélek.
Te vagy a csillagom, remény...
Bennem vagy egy szép költemény.
Feszülnek bennem a húrok,
Amikor hozzádbújok.
Te vagy a mosolya a fának,
A végtelen óceánnak.
Te vagy egy vízcsepp az ágon,
Jövőm mégis benned látom.

 
(Dugasz István)

A szívben felejtett szeretet!


..." Mert mi az ami emlékként megmarad az emberben?!... Nem egy elszáradt virág, vagy egy megsárgult könyv... Hanem a szívben felejtett szeretet! Mert amíg élsz, ott dobban benned!..."
 
 
[Nemes Andrea]

A pillanat műve


Büky Anna: A pillanat műve

Ma reggel rájöttem, hogy mi a szabadság: a szabadság az az érzés, hogy együtt vagy valakivel, tehát nem vagy egyedül és mégis mindent megtehetsz, azt, ami jó a te lelkednek, azaz: olyan lehetsz, amilyen te vagy, okos és buta, szelíd és vad, szép és csúnya, öreg és fiatal, szégyenlős és gátlástalan, a szabadság az a legfőbb emberi érzés, hogy léteznek emberek, akikkel ha együtt vagy... önmagad vagy.

"Valami láthatatlan fonál...


"Valami láthatatlan fonál köti egyik-másik embert egybe, ha nem is ismerik egymást. A fonál lehet mérföldekre nyúló, de egy napon, amikor találkoznak, csomót köt rá az égi kéz, s azt a csomót el nem oldhatja többé tán még a halál se."
 
(Gárdonyi Géza)

Aki képes szavakkal is ölelni...


Aki menni akar, engedjük el. Aki nem tudja mit akar, küldjük el. Aki a kezét nyújtja, fogadjuk el. Aki képes szavakkal is ölelni, pedig nem tudja biztosan kap-e valaha viszonzást, mégis önzetlenül képes adni, annak tényleg hatalmas a szíve. Aki nem akar szeretni, az gyáva. Aki meri vállalni a bukást, az bátor. És aki tud néha sírni, az mer szeretni is!" ‎"A szeretet olyan játék, mint a tenisz: te elütöd a labdát, a másik visszapattintja. Néha elhibázod, néha elhibázza. De újra szerválsz, míg egyre jobban játszol. Az a legcsodálatosabb, ha megtalálod azt, akivel egy életen át játszhatod."
 
(Forrás:Internet)
 

“Soha nincs túl késő!


“Soha nincs túl késő! Sosem túl késő, hogy újrakezdj mindent és elindulj megtalálni a boldogságot.”
 
(Jane Fonda)

“Ha jól akarsz élni...

 
Müller Péter: “Ha jól akarsz élni, ezt az egy dolgot töröld ki az agyadból!”

Müller Péter gondolatai mindig megnyugtatóan hatnak rám. Sokszor nem mond semmi újat, csak emlékeztet valami fontosra, ami felett elnéztem, vagy épp elfelejtettem. És pontosan ezt várom tőle, amikor olvasom. Mondjon ki valamit, ami kristálytisztán cseng újra a fejemben. Az alábbi sorai egy egyszerű igazságra hívják fel a figyelmünket, mégis nagyon kijózanítóan hatnak ránk.
“Ha jól akarsz élni, szépen és értelmesen, egyetlen gondolatot törölj ki az agyadból. Ez így hangzik: Mindennek mások az okai!

Delete! Törlés! Mert ez a gondolat a legveszedelmesebb vírus, ami megfertőzi a lelkedet.

Az egész világ válságban van, de egyetlen (!) embert sem találtam még, aki úgy érezte volna, hogy ő a felelős ezért. Nem nagyon, csak egy kicsit. Soha! Csakis mások! A másik nemzet, a másik hatalom, a másik párt, a másik vallás, a másik faj, és a szomszéd! És a felesége! Ő nem! Sokmilliárd ember közül senki sem vállalja a botrányt.

Olvass el bármilyen könyvet! Ezer közül hányat találsz, amely nem a másik pártot, hitet, eszmét, csoportot és hatalmat leplezi le. Minden szerző úgy érzi, hogy ő a jók, az igazság, a fény oldalán áll, és mások a balgák, gonoszok, aljasok, törtetők és elvetemültek. Mindenki úgy érzi, hogy neki van igaza, és a másiknak nincs!

Nyolc évig hallgattam egy asszony panaszait. Elmondta, hogy pokol az élete. A férje önző, hiú, figyelmetlen, ápolatlan, rendetlen, egész nap a tévét bámulja, vagy internetezik, ezenfelül goromba, hisztérikus, gyáva, hazudik és leeszi az ingét, nem foglalkozik a gyerekével, koszos, ravasz és nem törődik vele… Elváltak.

A férj azóta egy másik nővel él, aki gyereket is szült neki. Kiderült, hogy nem önző, hiú, figyelmetlen és ápolatlan, nem bámulja mindig a tévét, nem goromba, gyáva, hisztérikus, és nem is hazudik. Néha ugyan leeszi az ingét, de azért boldogan élnek egymással.

A régi asszony egyedül maradt. Úgy él ma is. Nehezen talál társat magának. Egy ugyan akadt – több éves keresés után -, de az sajnos önző, hiú, figyelmetlen, ápolatlan, gyáva, hisztérikus, leeszi az ingét, és egész nap bámulja a tévét. Az asszony ötvenhat éves. Egyszer sem fordult meg a fejében, hogy talán ő az önző, hiú, figyelmetlen és hisztérikus. Hogy nem jó feleség, és nem tud bánni a férfiakkal. És hogy az elvált ura azért bámulta mindig a tévét, mert nem akarta az ő kellemetlen morgását hallgatni.

Amíg azt hiszed, hogy a sorsodnak áldozata és nem tettese vagy: menthetetlen vagy. És én is – ha azt hiszem.”  

(life.hu)

"Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem...


"Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak vagy fájdalmat okoznak. Nincs türelmem a cinizmushoz, a szélsőséges kritikához és bármiféle elváráshoz. Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám. Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak, vagy manipulálnak. Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást. Nem érdekelnek a pletykák. Gyűlölöm a konfliktust és a hasonlítgatást. Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket. A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani és dicsérni. Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat. És mindezek felett, nincs többé türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet." – 
Meryl Streep hitvallása, José Micard Teixeira portugál író szavai.