Honnan fogod tudni, hogy az utadon jársz?
Hétköznapi
kérdések, üres léggömbök. Milyen az idő, mit vegyek fel, láttad, hogy
hogy nézett ki, hallottad, hogy mi történt vele a múltkor? És még
sorolhatnám. A beszélgetések átlagosan úgy zajlanak le, mintha egy lufit
töltenénk meg levegővel. A „semmivel”. Valóban ez a fontos? Hogy
milyen az időjárás és hogy kinek mi a nyomora? Nem is nevezném ezeket
beszélgetésnek. Inkább valamiféle erőltetésnek. Nem tudsz semmi
értelmeset mondani, ezért feldobsz egy olyan témát, aminek igazából
semmi értelme. Valójában nem is vagy kíváncsi a válaszra sem. Ahhoz,
hogy beszélgetni tudj a másikkal, sokkal mélyebbre kell nézned. Az is
lehet, hogy csak én gondolom így. Nálam azonban az érték önmagamban rejlik.
Hogy képes vagyok magamba nézni és az érzéseimmel szembenézni.
Felvállalni a fájdalmamat, a bánatomat, az örömömet, mindent, ami
megjelenik bennem. És számomra a beszélgetés ott kezdődik, amikor a
másik fél is ezt meg tudja tenni. Legalábbis megpróbálja. Lehet, hogy
nem megy azonnal, van, hogy csak többszöri nekifutásra. De nem adja fel,
és még ha borzasztóan fáj is neki az, amit lát, akkor is szembenéz
önmagával. S hogy mi kell ehhez? Hatalmas bátorság és alázat.
Szeretet és türelem. Megértés és figyelem. Senki sem tökéletes. Ne
gondold azt, még csak egy pillanatra sem, hogy Te kevés lennél.
Mindannyian mindennap tanulunk.
Újabbnál újabb dolgokat, vagy ha valamiről azt gondoljuk, hogy tudjuk,
az élet bebizonyítja, hogy talán az már mégsem úgy van. Talán azóta már
változott. Van, aki még csak a sötétben tapogatózik, s van, aki azonban
már rálépett az útjára. Hogy mi számít az utadnak? Érezni fogod! Bizseregni fog mindened, amikor csak rá gondolsz. S ha rálépsz, már nem fog érdekelni, hogy kinek mi a nyomora. Nem fog érdekelni, hogy hogyan töltsd meg az üres léggömböd. Magadat fogod látni mindenben és mindenkiben.
A dolgok mögé nézel és képes leszel mélyen belenézni a tükörbe. Ekkor
már tudatosan fogsz arra törekedni, hogy minél többet megtudj magadról
és a világ működéséről - hogy összhangba kerülj vele. Nem fognak lekötni
a hétköznapi témák, hanem inkább olyan embereket fogsz keresni, akik
értik azt, hogy miről beszélsz nekik. S ha csak egy pillanatra is
lépsz rá erre az útra, ha csak egy másodpercre is, de sikerül megélned,
hogy milyen rajta lenni, na onnan már nem fogsz vissza lépni. Ha még is
megtennéd, újra és újra azt fogod keresni.
(Boros Bea)
