Hidd el, szeret...

Az élet nem attól szép, mert egyszerű. Tőled válik széppé, egységgé. Te teszed azzá, ami. Tőled, a mosolyodtól válik csodává, a megélt nehézségeid által lesz kikövezve, és a felszáradt könnyeid varázsolják az életedbe a szivárványt. Te vagy a saját életed legnagyobb csodája. A benned élő varázslat, az önzetlen szeretet, hit, és remény ad erőt másoknak túlélni mindazt, amit egyedül talán nem lehetne. Hidd el, szeret az élet! Szeresd viszont!

 

 
(Theodorovits Andrea)

NEM adod fel!

NEM adod fel!

Amikor NEM engedsz!
Amikor NEM alkuszol!
Amikor NEM hazudsz!
Amikor NEM hallgatsz!
Amikor NEM halogatsz!
Amikor NEM tűrsz!
Amikor NEM csak létezel!
Amikor élsz!

(Theodorovits Andrea)

Bármit hoz a jövő...

Szüntelen változásban élünk, Testünk minden sejtje hétévenként teljesen kicserélődik. A lelkünk is, ha jól élünk, a szüntelen változás állapotában van. Nevezhetjük ezt érésnek is. Aki jól él, az úgy tud bánni a lelkével, mint a jó hajós a vitorlájával: tudja, hogy milyen hullámok között és milyen szélirányba hajózik. A gyenge és riadt lelkű ember fél a változástól. A bölcs megtalálja benne a nyugalmát. És van ennek még egy nagy titka: a szíved, lelked közepe nem változik. A HAJÓS ugyanaz. Bármit hoz a jövő, bármerre fúj a szél. A HAJÓS ugyanaz! Csak kalandja a nagy vízen a szüntelen változás. 

(Müller Péter)

Soha nem késő...

Soha nem késő álmodni egy új világot, megtalálni a boldogságot, vagy elhatározni, mostantól minden másként lesz! Soha nem késő az égre nézni, hálát adni a múlt könnyeiért, és a holnapnak mosolyt kérni. Soha nem késő szeretni, ölelni, megbocsátani, és megbocsátást kérni! Amíg a szíved dobban, amíg csak lélegzel, álmodsz, vágysz, akarsz, szeretsz, soha nem késő! 


(Theodorovits Andrea)
 

Különös...

Különös áramkörök vannak a mély, igaz szeretetben. És igen, messziről is működnek. Nem is kell, hogy egy szobában légy vele, hogy a hátad mögé álljon, még az sem, hogy egy házban, kerületben, országban légy vele… a szeretet olyan, mint egy rádió adó-vevő, hatalmas távolságokból is működik, ha össze vagytok hangolódva. Nemcsak veszi az adásodat, te is érzed, hogy veszi, visszajelez és válaszol.

(Müller Péter)

A szeretet nem látszik, érzed!

A szeretet nem látszik, érzed! Attól, hogy nincs színe, nincs illata, tudod, hogy létezik! Létezik, hiszen éltet, ha szeretsz, és a létezésed minden pillanatában szeretnek. Becsüld meg ezt az érzést! Ölelj, csókolj, üvöltsd ezerszer szerte a világba! Nem hagyhatsz ki egyetlen pillanatot sem, egyetlen esélyt sem! Ma még megteheted, a holnapot, de még a következő pillanatot sem ismered.

 

 
(Theodorovits Andrea)

A gondolat

A gondolat

Csak egy mosoly, egy érintés
S még fáj
Egy gondolat…
Úgy elmondanám!
Még várj!
Lassan elmúlik minden,
Felkel újra a nap -
Kimondhatatlan és félig kimondott szavak -
Lelkemben sürgető érzés fakad,
Hogy tán nem lesz idő,
Nem lesz pillanat,
És örökké itt marad,
Pedig neked szól: a gondolat.

 

 

(Hegyi Anna)

 

Neked

Neked

"Hiszek a tűzben, s az álmainkban,
Hiszek a szemedben, s a vágyainkban,
Az életben, a sorsban, a végzetben,
A bőröd illatában, a csókod ízében.
Hiszek a kimondhatatlanban, a némaságban …

 "Hiszek a tűzben, s az álmainkban,
  Hiszek a szemedben, s a vágyainkban,
  Az életben, a sorsban, a végzetben,
  A bőröd illatában, a csókod ízében.
  Hiszek a kimondhatatlanban, a némaságban,
  S a szavakká formált gondolatokban.
  Hiszek az átmulatott lázas éjszakákban,
  S az álmot nyújtó forró pillanatban.
  Hiszek a jövőben, hiszek a mában,
  Hiszek a könnyeink igazában.
  Hiszem, hogy bűneink megbocsáthatók,
  S hogy fájó sebeink meggyógyíthatók.
  Hiszek az érzésben, mit nálad megtaláltam,
  S hiszem, megtarthatlak lelkem kolostorában.
  Hiszem, hogy van érték, mi örökkévaló,
  Hiszem, hogy létezhet az is, mi nem látható.
  És hiszek abban, hogy időm lesz elég,
  Elmondani mindazt, mit nem mondtam el még.
  Hiszem azt, hogy hiszünk egymásban, s te is elhiszed,
  Hogy együtt, egymással élünk le egy életet.
  És hiszem, hogy hited virága virágommal összeforr,
  S szerelmünk előtt a mindenség meghajol."

(Hegyi Anna)

Életpillanat

Életpillanat

Fények, nyugalom, csend.
És látom a szemed,
Ugyanezt érzed.
A zenében cseppnyi erotika…


Fények, nyugalom, csend.
És látom a szemed,
Ugyanezt érzed.
A zenében cseppnyi erotika,
Képek gyors egymásutánban,
És a végén, a harmónia.
Úgy mondanám!
Érzed? Tudod?
Összemosódnak a gondolatok.
Közel vagy, itt vagy. Közel a világ.
Apró bizsergés, aztán mozdulok feléd;
Mintha lebegnék.
Egy csók. Forró, kellemes.
És elindulok veled.
Egyszerű és boldog pillanat.
Élet. Érzem, hogy élek.
És az érintésed a testemen;
Lebegés és izzás.
Ne félj! Mi vagyunk. Egymásnak.
Az érzékek összefonódnak.

Hajnal. Eltűnnek a fények.
Maradj!

(Hegyi Anna)

Az a világ, ahol haza várnak...

Van valamitek, ami igazán különleges. Túl a stresszen, a dühön, a meg nem értettségen, a fájdalmon, a múlt árnyain, a jövő félelmein, túl a szorongáson és a rettegésen, mindenen túl, ami miatt szorítást érzel a gyomrodban ott van a Ti világotok. Az a világ, ahol haza várnak, ahol az ölelés ezredjére sem ugyanolyan, és mindig jól esik. Ahol a csók nem rutinos, hanem édesen megnyugtató, és amiben nem csak a szenvedély van benne, hanem a csak feléd irányuló szeretet. Ahol a szeretkezés nem felszínes, időszerű kielégülés, hanem maga a törődő, kölcsönös kényeztetés. Ahol nincsenek álarcok, és nincs képmutatás, ahol nincs közöny. Jól vigyázz erre a világra, és ne vidd bele a világ szennyét, és bánatát. Őrizd ezt a világot, mint legféltettebb kincsedet, építgesd benne a házat, mely a közös otthonotok, és ne feledd, minden nap kell hozzátenned egy téglát, hogy épülhessen, és minden nap kell törődnöd vele, szépítgetned kell. Sose vedd természetesnek, hogy van. Az ember túl keveset kap különleges dolgokból.

(Agárdi Zsóka)