Amikor szétvet a vágy...

A mai rohanó világban egyre kevesebb a valódi vágyakozás. Az az érzés, amikor igazán akarsz valamit. Amikor szétvet a vágy, az álom, a megvalósítás kényszere. Légy büszke, ha álmodni mersz, és hidd, hogy az igaz álmok beteljesítése megér egy életet!

 

(Theodorovits Andrea)

Ha közönnyel élsz...

A közöny a legnagyobb árulás önmagunkkal szemben. Ha közönnyel élsz, a boldog pillanataidat irtod ki az életedből, hiszen a két érzés sosem férhet meg egymás mellett. Vagy szeretsz, és küzdesz mindazért, amit igaznak hiszel, vagy közömbös maradsz, falat építesz az érzéseid köré. Falat, melyen a boldogság teljessége sosem juthat át!

 

 
(Theodorovits Andrea)

Engedd el azt, ki rabságban tartja lelked!

 

Engedd el azt, ki rabságban tartja lelked!

 

Vannak az életben olyan szívet érintő találkozások, melyben 1-1 pillanatra igazán közel kerülünk önmagunkhoz.

Azt érezzük, hogy a másik emberrel összeadódó energiáink miatt végre egy egészet alkotunk, nem hiányzik semmi. Megtapasztaljuk a valódi harmóniát, szeretetet. A lélek emlékezni kezd, végre otthon érzi magát. Hiszen mióta a földre jöttünk, erre az érzésre vágyunk. Születésünk óta keresünk valamit, amiről úgy érezzük, valamikor, valahol elveszítettük.

Ha lélektárssal találkozunk, megleljük néhány pillanatra ezt a csodát, és innentől kezdve rabjai leszünk a másiknak. Akkor is, ha az idő nem alkalmas arra, hogy egymáséi legyünk. Akkor is, ha elválaszt bennünket fél világ. Ábrándokba menekülünk, és semmi más nem éltet, minthogy életünk örökre összeforrjon.

El sem gondolkodunk azon, hogyan láthatunk ennyire tökéletesnek valakit, hogyan is hiányozhat egy ember, akit alig ismerünk.

Hidd el, nem a másik ember hiányzik, hanem maga az érzés. Hiányzik itt a földi létben az egység, amit odahaza (a születésed előtt) megtapasztaltál. Az az önmagad hiányzik, aki boldog volt a másik mellett néhány pillanatra. Boldog önmagad hiányzik, aki telve volt reménnyel, aki hitt a csodákban. S ahogy a másik embert elveszítettük, elveszett a remény.

A lélektársak tanítanak meg az élet egyik legnagyobb leckéjére, az elengedésre. Hiszen csak akkor van tétje, ha lélekben közel áll hozzánk valaki. Ekkor tudom bebizonyítani, hogy nem az önzőségem vezérel, hanem a szeretet. Elfogadom azt, ha menni akar. Elfogadom azt, ha nem engem választ. Hiszen nem birtokolni akarom, hanem szeretem. A szeretet pedig nem köthető feltételekhez.

Mindig lesz egy kis helye a szívemben, hiszen ő a részem. De nem állítom meg az életem miatta, nem várok, nem erőszakolom rá magam. Nem zsarolom, és nem hiszem, hogy jobban tudom, mi kell neki, mint ő maga. A lelke tudja, milyen megtapasztalásokra van szüksége.

Szeretettel a szívemben elengedem, de attól még ugyanúgy szerethetem tovább. Becsülöm magam annyira, hogy nem szenvedek, nem kínlódok, hanem hiszem, ha itt az ideje, történetünk folytatódik. Hálás vagyok, hogy Isten keresztezte utunkat, és megmutatta, mivé válhatunk, ha elengedjük a múlt fájdalmait, félelmeit. Hiszen a tiszta szereteten alapuló kapcsolatok már nem tűrik a játszmákat, a féltékenységet, a gyűlöletet, a zsarnokságot.

Az én feladatom az, hogy tökéletesítve lényem méltóvá váljak egy lélektársi kapcsolat megélésére. S hogy eljutok-e addig ebben az életben? Ez senki máson nem múlik, mint rajtam…

 

(Mohácsi Viktória)

 

Holnap ismét

 

Holnap ismét

Hegyek karolta völgyek ölében
remeg a felszálló meleg ködében
a tegnapok apróka gyöngye,
úgy csillog, mint tündér könnye.
Ékszere a tündöklő mának,
a ragyogó Nap sugarának,
sötétben is izzó parázs,
reményt ébresztő, színes varázs.
Most feketén néma a csillagos ég,
távoli, komor, s nem fénylő kék.
a csend vonja be fátylával a milliónyi ékességet,
a sok apró fényességet.
Mosolyt szül a hajnal,
ápolja, félti a nappal,
Halvánnyá változtatja az alkonyat
megfáradt arcodat,
könnyet temet az éj,
de nem adod fel még.

 

 

(I. P. Steve)

 

 

A szó mindig a lélekhez jut...

A szó a leghatalmasabb fegyver a kezünkben, lelkeket gyilkolunk vele! Egyetlen át nem gondolt szó, vagy mondat képes egy életet hazavágni, olyan fájdalmat okozva, mely végig bennünk marad. A szó mindig a lélekhez jut, tehetsz bármit, odaér, beköltözik, és tőled függ, hogy rombol, vagy csodát teremt! A szó nem száll el, megmarad. Sebet ejtve az elesetten, aki vigaszt remél, könnyet ejtve a szemben, mely a léleknek tükre. A hallgatás a szív legrejtettebb adománya, használd jó időben, jó helyen! Ne ölj!

 

(Theodorovits Andrea)

Ébredő fények

Ébredő fények

Morgan Freeman üzenete a világnak

“A még több sosem volt elegendő számomra. 86 éves vagyok, és haldoklom. Dollárok milliói gazdagítják a számlám, de egészséget mégsem tudok vásárolni magamnak. Családom van, és több millió rajongóm a világban, de most mégis egyedül vagyok. Az utolsó pillanatokban senki sem ül mellettem. Nem szeretném, ha veled is ez történne.

Ha hallod ezt az üzenetet, ígérd meg, hogy mindent megteszel annak érdekében, hogy változtass az életeden. Szerettem volna, ha valaki ezt nekem is elmondja, akkor, amikor a te korodban voltam.

A pénz önmagában nem egy rossz dolog. A pénz egy papír, melyet értékkel ruháztak fel, hogy megvásárolhassunk más értékeket általa. Ha a pénz nem a rossz megtestesítője, akkor mi jelenti a rossz dolgokat? – kérdezheted most. A rossz az a megszállottság, mellyel egyfolytában még többre vágyunk. A rossz a vég nélküli keresés, az elégedetlenség, egy olyan színaranyból készült szivárvány hajszolása, amely nem is létezik. A rossz az, hogy feladjuk a szívünk, lelkünk és önmagunk anyagi sikereink érdekében. Majd aztán drága pénzekért próbálunk hamis boldogságot vásárolni.

Képzeld el, hogy mindened, amid van elveszíted. Képzeld el, hogy az összes pénzed semmivé foszlik. Az egyetlen megoldás, hogy meg ne bolondulj, a boldogság keresése. Azonban most nincs pénzed, hogy egyre többet, és többet akarj. Ki vagy te most?
Akiket egykor barátaidnak hittél, most nincsenek melletted. Elveszítetted az összes barátod, és a családod, mert önző voltál.
Mert a végtelen keresés, és pénzhajszolás közben letértél az igazi útról, szem elől veszítetted a célt. Nem azt mondom, hogy a pénz nem hozhat sikert. Csak úgy gondolom legyen egy sokkal nagyobb célod az életben, mint a pénzügyi siker. A lelked azért kiált, hogy találj rá a te saját, változást hozó utadra. Még ma megváltozhatsz, ha megpróbálod megfogalmazni, mi a legfontosabb feladatod az életben. Sérült kapcsolataid helyébe, új, és teljes kapcsolatokat építhetsz, ha meg tudsz bocsátani magadnak, és másoknak is.

Az életben a legfontosabb dolog az egyensúly. Meg tudod gyógyítani a megromlott házasságod, ha hiszel abban, hogy a szeretet mindenre képes. Bármikor lehetsz a legjobb szülő, akár 86 éves korodban is, de ne várj addig. Bármikor képes vagy arra, hogy több pénzt teremts, de időt azt soha nem fogsz tudni többet varázsolni. Egy napon, mindenki, mint ahogy én is, meghalunk. Mit szeretnél mire emlékezzenek az emberek? Mit tettél annak érdekében, hogy ez a világ jobb legyen? Mi volt a célod ezen a földön?

Mindenki meghal, mégis kevesen vannak, akik valóban éltek is.

Olyan belső erővel rendelkezel, mely által jobbá teheted a világot. Belépsz azon a kapun egyszer, ahol megérted, mi az igazi szeretet, és rájössz, hogy mindannyian az igazi szeretet érzésére vágytunk egész életünkben. Tanuld meg és érezd, amíg még nem késő, mit jelent a szeretet, a megbocsátás, a hit, és az együttérzés, és akkor legyőzheted a legrosszabbat is.”

"Aki egyszer megsimogatja a lelked...

"Aki egyszer megsimogatja a lelked... az örökre benne is marad."

 

(Léria Dipán)

 

A szenvedélyes ember...

A szenvedélyes ember, kinek érintésétől lángba borul a világ. Ő az, aki mellett nem mehetsz el szó nélkül, hisz jelenlétével magára vonja a körülötte lévők figyelmét. Árad belőle a magabiztosság, egy párduc kecsességével képes lecsapni, máskor pedig maga a félénk őz, akit levadásznak. Egyszerre bájos és lehengerlő. Ő az, aki a legjobban tud szeretni és gyűlölni. Vele vívod a legnagyobb csatáidat, mégis vele a legédesebb a békülés. Nála sosem tudhatod mire számíts, szeszélyes, akár az időjárás. Imád élni, habzsolja az életet, mellette a hedonizmus új értelmet nyer. A szenvedélyes ember, aki legyen férfi vagy nő, de sosem feledhető.

(Golden Dawn)

Emlék, mely rád talál...

Az élet egyik legnagyobb csodája az emlék. Emlék, mely rád talál, nem kérdezve alkalmas - e a pillanat. Könnyeket csalva a szemeidbe, melegséget a szívedbe, és csalódást a lelkedbe, hiszen elmúlt. Szárítsd fel a könnyeket, hiszen az emlék nem más, mint a lehetőség csodája. A lehetőségé, hogy megtörténhetett.

(Theodorovits Andrea)

Már nem akarlak meggyőzni...

Már nem akarlak meggyőzni. Már nem akarlak látni, s már nem akarok veled kapcsolatba kerülni. Már nincs bennem ragaszkodás, nincs bennem félelem, hogy mi van ha az útjaink távolra vezetnek el minket. Volt, hogy azt hittem, hogy Te vagy az az ember, akivel leélném az életem. Volt, hogy mindent eldobtam volna, csak azért, hogy veled legyek és szebbé tegyem az életedet, de hiába kopogtattam, nem nyitottál ajtót, s rájöttem, hogy én egyedül ehhez kevés vagyok. Nehéz volt elengedni, nehéz volt a gondolataimból kitörölni, hiszen minél jobban küzdöttem ellene, annál többször jutottál az eszembe. Aztán szépen lassan tudatosítottam magamban, hogy hiába szeretlek, ennél a kapcsolatnál én többet érdemlek. Voltak boldog pillanatok, emlékezetes percek, de a fájdalom többször volt jelen. Bíztam abban, hogy ez idővel meg fog változni, de elegem lett, s úgy döntöttem, hogy jobb ha búcsút intek és tovább lépek. Ekkor nyúltál felém, hogy még egy utolsó esélyt adjunk egymásnak, de tudtam, hogyha újra igent mondok, sokkal nehezebb lesz Neked hátat fordítanom. Jól tettem. Örülök, hogy elég erős voltam ahhoz, hogy tovább álljak, hiszen így lehetőséget adhattam az újnak. Lehetőséget annak, hogy megbecsüljenek, tiszteljenek és megmutassák, hogy én is fontos lehetek valakinek. Nem mondom, hogy nem hiányzol, s hogy nem jelensz meg néha a gondolataimban, de már nem akarok semmit, csak hagyom, hogy egy-egy kép átsuhanjon rajtam.


(Boros Bea)