"...Az ilyen tavaszi csönd a legcsodálatosabb...

"...Az ilyen tavaszi csönd a legcsodálatosabb valami. Egységes és tömör, mint maga a természet ébredő és követelő rendje. De ugyanakkor valósággal mozaikszerű: ezer, meg ezer apró hangból és színből tevődik, mozdulatból és mozdulatlanságból, az ember el se hinné, mennyi minden van együtt egy ilyen tavaszi csöndben.
A délelőtti napfényben fürdő kert élénkzöld hallgatásán, mint apró kis kék selyemszalagok lebegtek csokorra kötve a rigók könnyű füttyei. A fülemüle szava széles tarka szivárványt húzott keresztül ezen a csöndön s a vadgalambok búgásai, mint apró lila tollak díszítették, akárcsak bokrok tövét az ibolyák. Valahol bégetett egy bárány s egy kakas kukorékolt s ez a két hang is könnyű volt, úszott és lebegett a békesség fölött."
 
(Wass Albert: Zsoltár és trombitaszó)

Légy boldog!

 

Légy boldog!

Légy boldog azzal, ami jelenleg a Tiéd! Ha erre fókuszálod a figyelmed, megemeled rezgésszinted, és lényegesen megnő életed minősége.
Nagyobb bőségre vágysz? Légy boldog azzal, ami eddig megadatott. Ha van hol laknod, sokkal gazdagabb vagy, mint a földön élő emberek fele. Nyiss szabad utat a bőség áramának azzal, hogy értékeled a jelent.
Szerelemre vágysz? Légy boldog egymagadban! Egy életvidám emberhez szívesen kapcsolódik bárki. Ne a hiányra figyelj, hanem légy hálás, hogy van időd felkészülni a szerelemre.
Ja, hogy már annyit csalódtál? Sokan vagyunk így ezzel. Ez nem ok arra, hogy bezárd a szíved. Légy hálás azoknak, akiktől eddig tanulhattál. Akkor is, ha fájdalmas volt a lecke. Így tudod majd értékelni az igazi szerelmet.
Bármilyenek is jelenleg a körülményeid, légy boldog itt és most. Ha tudsz rajtuk változtatni, nincs miért aggódnod. Ha nem tudsz változtatni, akkor pedig szintén nincs miért aggódnod.
Rengetegszer hitted már, hogy nincs tovább, mégis itt vagy. Túlélted. Nincs rá okod, hogy ne érezd jól magad.
Ha van hol álomra hajtani a fejed, és van étel a tányérodon, gazdag embernek mondhatod magad.
Ha van szíved, mellyel tudsz szeretni, Tiéd lehet az egész világ. Ha van lelkiismereted, becsületed, és szeretettel viszonyulsz az élethez, mindent meg fogsz kapni, amire vágysz.
Találd meg a boldogságot minden pillanatban, és észre fogod venni, Te magad váltál a boldogsággá. Te magad váltál más emberek boldogságának forrásává. Ne feledd! A szeretet kiapadhatatlan…


(Mohácsi Viktória)

Mert csak a szeretet gyógyít...

Ha Isten meghallgat, úgy segít rajtad, hogy odaküld hozzád egy olyan embert, akinek még nincs kőből a szíve. Aki meghallgat, megvigasztal, meggyógyít. Aki nem abból indul ki, hogy nekem jó, mi a fenét jajgat ez? Hanem letörli a verejtéket a homlokodról. Kimondja azt az egyetlen szót, amit jól tudsz te is, de önmagadnak nem mondhatod, mert azt várod, hogy a másik mondja ki. Anélkül hatástalan. Mert csak a szeretet gyógyít.

(Müller Péter )

Töredékek a szerelemről

Garai Gábor:

Töredékek a szerelemről 

(részlet)

Mióta szeretlek, eszméletem
minden percében rád emlékezem,
álmomban is te őrzöl meg talán,
rólad tudóst munka és magány,
veled lep meg hajnalom, alkonyom,
s hozzád megyek, ha tőled távozom.

Nincs itt más lehetőség:
lélek-fogytig a hűség
szálai két szeretetnek
végképp összeszövettek... 

Valakinek, aki erre járt....

Hugo von Hofmannsthal:
Valakinek, aki erre járt....

Elmúlt dolgokra emlékeztetsz,
melyeknek titka bennem él.
Te vagy a lélek húrjain
a susogó éjjeli szél.

Te vagy titokzatos
hangja a sóhajos éjnek,
mikor kint felhõk siklanak,
s egy álmot félbetépnek.

Halk lüktetés feszíti
a kéklõ végtelent,
s az ágak közt, az éjben
lágy remegés dereng.

Szakáli Anna: Ott leszek

Szakáli Anna:
Ott leszek…

Ott leszek én fenn a hegy tetején,
sólyom-röptű selymes suhogásban,
ott szerettük egymást az elején,
édesgyönyör futó sóhajában…

Ott leszek, ha az orgona nyílik,
bújok hozzád esdeklő-szelíden,
álmaimmal fénylő hajnal játszik,
szemed villan szerelem tűzében.

Ott leszek én, visz hozzád a vágyam,
szemedből fakadó ragyogásban
élek, hol a fenyves ringat lágyan,
fák közt futó napfény sugarában.

Ott leszek, ha te is ott, mint régen,
egy bársonyos, holdsugaras éjen,
ott leszünk mi akkor, mind a ketten,
időfonta egy testben, lélekben.

Szakáli Anna: Örök időkre

Szakáli Anna:
Örök időkre

Örök időkre várok valakit,
hogy önfeledten szeressen.
S ha te is örök társat szeretnél,
kétségek közt hagynál, hogy keressem?
Tavasz, nyár, ősz, tél, és minden mi él,
pajkos, vidám, mind itt honol velem.
Az idő tűnő palástját hordom,
és nem kell egyebet tennem,
mint galaxisok karjain ülve
nézni, a csillagváros hogy forog,
s mindenhol mindig jelen lennem,
hiszen az örök idő, a szerelem
múló pillanataiban én vagyok!

A tanulóidő azonban mindig hosszú...

Szerelem"Szeretet ember és ember közt: ez talán a legnehezebb feladatunk, a végső, legnagyobb próbatétel, vizsga, munka, amelyre minden más munka csak előkészület.
   
Ezért nem képesek a fiatalok, akik mindenben kezdők, a szerelemre sem: meg kell tanulniuk. Tanulniuk kell egész lényükből, teljes erejükből, magányos, szorongó, torkukban dobogó szívükre figyelve.
A tanulóidő azonban mindig hosszú, lezárt időszakasz, és így szeretni - az messzire és mélyen az életbe nyúló magányt, fokozottabb és elmélyültebb egyedüllétet jelent arra nézve aki szeret. A szerelem eleinte egyáltalán nem feloldódás, odaadás és mással való egyesülés (mert miféle egyesülésre lenne képes, aki még tisztázatlan, kialakulatlan és rendezetlen), hanem magasztos alkalom az egyén számára, hogy érlelődjék, önmagában valamivé nőjön, világgá váljék, önálló, teljes világgá valaki más kedvéért - nagy és sokat kívánó igény vele szemben, valami kiválasztja, és nagyra hívja el. Az ifjú embereknek csakis ilyen értelemben, mint önmagukon végzendő munkát, lenne szabad a szerelmet felhasználniuk...": Rainer Maria Rilke Levelek egy ifjú költőhöz

Ez egy végtelen út...

 

A szerelemnek megvan a maga ideje

 

A szerelemnek megvan a maga ideje. Csak az embereknek nincsen idejük a szerelemre. Több időt töltünk a telefonunkkal, mint a párunkkal. Idegesen, elmerülve a virtuális világban, megfeledkezünk a reális valóságról.
Vidámnak tűnő selfie-k mögé rejtőzünk, kapkodva étkezünk. Drága borokba, olcsó társaságokba menekülünk. Párunkkal térünk nyugovóra, de külön alszunk el, álmaink már régen nem találkoznak.
Az embereknek már nincsen idejük a szerelemre. Elfelejtjük, hogy ez nem egy száz méteres sprint táv. Ez egy végtelen út. A CÉL vonalat együtt kellene átlépni.
Türelmünk elveszett egy rohanó világban, ahol elfáradunk, mielőtt megérkeznénk. Saját érzelmeik gyilkosaivá váltunk. Szíveket törünk össze, hogy később észérvekkel megmagyarázzuk tetteinket.
A szerelemnek megvan a maga ideje. Csak az embereknek nincsen idejük a szerelemre. Az embereknek nincs idejük, nemcsak a szerelemre… saját magukra sem.

 

(forrás:Angelika Sercheli Kineziológus)

 

Egy valódi ikerláng kapcsolat

 

Egy valódi ikerláng kapcsolat

Szavakkal szinte leírhatatlan. Most mégis megpróbálom megfogalmazni Neked, aki ezeket a sorokat most olvassa. Valódi, tehát kézzelfogható, a fizikai valóságban is létező dolog. Nem igaz, hogy csak odafenn egyesülhettek. Nem igaz, hogy nem egyesülhettek, vagy hogy az emberek nagy része nem kapja meg. Így volt ez sok évszázadon át, de ebben az évezredben és ebben a évben az ikerlángok tömegesen fognak egyesülni….Rómeó és Júlia, Anyegin és Tatjana, Heathcliff és Chathy, Scarlett és Rhett.. mind olyan regények, amik erről szólnak. Ady és Léda, csak hogy ne kelljen annyira a regények sorai között keresgélnünk, és a valóság által megihletett alakok között keresni az ikerláng kapcsolat ábrázolását.

A regények alakjai mind a valóságból lettek merítve. Az a mérhetetlen szenvedély, amellyel Heathcliff szerette és szenvedte át a beteljesületlen szerelmet Chathy iránt, aki végül mást választott.. Scarlett az Elfújta a szélből…aki későn ismerte fel, hogy Rhett az, akit mindig is keresett…Anyegin aki elutasította Tatjana szerelmét, míg végül levetkőzte a társadalmi elvárásokat és önmaga utálatát… ilyen mérhetetlen szerelmet nem lehet csak úgy légből kapva ábrázolni. Valakinek ezt meg kell élnie ahhoz, hogy le tudja írni, hogy szavakba tudja önteni.

Mi az hogy ikerláng? Kérdezte tőlem valaki egyszer… A válaszom az volt, az ikerláng a legnagyobb fájdalom és boldogság egyszerre. Az ikerlángod a másik feled. A lelked kiszakított, leválasztott része, akit évszázadok óta keresel, kutatsz, aki után évszázadok óta vágysz, és akarsz, aki a te elveszett részed. Valaki, akiért bármire képes lennél, és képes is vagy, akiért a lelked olyan rétegeit hozod felszínre, melyeket másnak soha nem mertél megmutatni. Neki igen. Kérdések, gondolkodás, gátlások nélkül. Az nem jó, ha nem mered. Merni kell, tenni kell, azzal, hogy egyhelyben toporogsz, és azért sírsz, mert nem történik semmi, mert nem teszel semmit, mert félsz, és csak sajnáltatod magadat, csak a sebeidet nyalogatod, azzal nem jutsz előbbre.

Évezredes karmikus kötelékek kötnek Hozzá, persze, hogy félsz, elkap a mély rettegés, ha arra gondolsz, hogy túl közel engedted őt magadhoz és most látja lelked minden rejtett zugát, vagy ha arra gondolsz, hogy elveszítheted. A megoldás mégis az, hogy vetkőzd le a félelmeidet, és állj elé tisztán, pőre lélekkel, álarcok nélkül.

Ő nem fog megriadni a lelked sötét részeitől, hanem kijavítja, meggyógyítja őket. Az ikerláng egyesülés fázisai egy öngyógyító program. Meggyógyítja a több ezer éve sérült lelkeket, mert a két ikerláng csak akkor lehet egy kerek egész, ha minden karmikus köteléket, minden blokkot, minden félelmet, egót, és minden fájdalmat, sebet levetkőztek.

Ne félj tőle, ne félj őszintének lenni, ne akard ráhúzni erre a kapcsolatra a hagyományos kapcsolat sémáit. Nem fog működni. Nem fog történni semmi, csak újabb eltaszítás és elutasítás. Itt nincs jelentősége annak sem, hogy ki kezdeményez. Ki mondja ki először, hogy akarja ezt az egészet. Ki meri először kinyitni a szívét a másiknak.

Ismerek ikerlángosokat, akik évek óta kattognak egy adott karmikus ördögi körben. Nem mernek nyitni a másik felé, attól való félelmükben, hogy elveszítik a másikat, nem mernek lépni, nem mernek őszinték lenni, levetni a lelki gátlásokat és kimondani az érzéseiket, nem merik a másikat kérdőre vonni, és tettekre ösztönözni, nem mernek neki egyáltalán semmit sem mondani, mert félnek a nyilván negatív reakciótól. Hiszen a másik ember első egós reakciója ez lesz: Hagyj békén!!!! Nem vagyok erre kíváncsi!!

A lelke mélyén azonban gyökeret vernek a szavaid. Elkezd gondolkodni. Agyalni. Kérdéseket feltenni magának és válaszokat kapni erre… megismerni önmagát, feltérképezni az eddig számára is ismeretlen területet, amit te már jobban ismersz, mint ő.. hiszen te éppen azért vagy az ikerlelke, mert kendőzetlenül rávilágítasz a hibáira. Ahogyan ő a tieidre, a reakcióival. Ő a másik feled. Ismer téged, ahogyan te őt. Itt nem lehetnek titkok, játszmák. Az elején persze vannak, ahogy a felek megpróbálják ezt hagyományos férfi-nő kapcsolatként értelmezni.

Azután az idők során a számtalan értelmetlen és fájdalmas játszma után rádöbbennek, itt nincs helye taktikának, féltékennyé tevésnek, büszkeségnek. Itt csak a MOST a fontos. Mert ami MOST van, az nem lesz többet. Itt és most, ebben az évezredben, a Vízöntő korában, az Aranykorban, ahol minden régi séma eltörlődik, ahol az alacsony rezgésen lévő embertársaink kérik, emeld őket fel. Itt és most, ahol már semmi nem érvényes erre az Új Világra, ami évezredeken át érvényes volt.

Most zajlik a globális tisztulás. Sok emberrel állok kapcsolatban. Mindenki kivétel nélkül mindenki tele van fájdalommal és haraggal. Szinte gyűlöli azt, aki ennyi fájdalmat okoz neki. Nem értenek az emberek semmit. Szenvednek és tele vannak kérdésekkel. Miért én? Miért most? Miért nem lép? Miért nem keres? Miért taszít el? Miért vágott át megint?

Azt is megfigyeltem, hogy van egy alapvető tendencia az ikerlángosaimnál, ami mindegyikre érvényes szinte kivétel nélkül.

– a nő ismeri fel előbb a férfit, mint a másik felét
– a nő az, aki elkezdi először finoman, nőies eszközöket bevetve terelgetni a férfit maga felé, később már egyre türelmetlenebbül

– a férfi elzárkózik, vagy mélységes hallgatásba burkolózik, vagy szándékosan ellöki magától a nőt, vagy éppen sorozatosan átveri ilyen-olyan formában

– a férfi azért teszi ezt, mert mélyen gyökerező meggyőződése, hogy a nőnek ő nem felel meg, és az egész úgysem tartana sokáig

– a nő rendkívül féltékeny, sokszor ok nélkül hisztizik és egy szavát sem hiszi a férfinek, folyamatosan okolja és számon kéri, ezzel még jobban növelve a köztük lévő távolságot

– a férfi tehetetlennek és egy senkinek érzi magát

– ha együtt vannak párkapcsolatban, /AMI NEM JELENT EGYESÜLÉST!!!!/, akkor egymást ölik folyamatosan, és hol a férfi, hol a nő játssza el a fenti játszmákat, nagyon érdekes, ahogy A FÉRFI NŐ SZEREPEK KÖZÖTTÜK CSERÉLŐDNEK.

– a férfi és a nő között az egyetlen működőképes TAKTIKA az, ha a nő eltávolodik egy időre, és hagyja, hogy a férfi gondolkodjon és végre ÉREZZEN.

– a nőnek hallgatnia és várnia kell, míg a férfi az ő rezgésére emelkedik, és elhiszi, hogy a nő szereti őt, hogy ő méltó erre a kapcsolatra és képes lesz ebben helyt állni, mivel a férfi is érzi, ez a nő MÁS, és igazán nagy kihívás, függetlenül attól, hogy a nő előtte hányszor bombázta üzenetekkel és kezdeményezésekkel mindhiába

– a férfi és a nő között az egónak meg kell semmisülnie, egymást kölcsönösen tanítják és fejlesztik a folyamatban és így tanul meg a férfi FÉRFI lenni, a nő pedig NŐ lenni.

Ezért a férfiaknak kellene meglátásom szerint elkezdeni hinni magukban. Nem akarni irányítani a másikat, DOMINÁLNI. Elfogadni és megérteni, mit jelent az EGYENRANGÚ KAPCSOLAT.

Az egyenrangú férfi-nő kapcsolat nem kiszolgáltatottság, nem megalázottság. Azt jelenti, hogy a nő és a férfi ki meri magát nyitni lelkileg és testileg, mentálisan és a létezés minden szintjén a másiknak, mostantól fogva örökre.

Az egyenrangú kapcsolatban a férfi rábízza magát a nőre és viszont, mindezt elvárások és feltételek nélkül.

Az egyenrangú kapcsolatban a felek hisznek a másikban és hagyják, hogy a másik bizonyos dolgokat megtegyen, és lesznek, melyeket átad a másiknak, hogy az tegye meg.

Az egyenrangú kapcsolatban mindegy, hogy éppen ki a férfi, ki a nő, nincsenek párkapcsolati szabályok. Ezeket az emberiség alkotta meg évszázadok alatt, főként a férfiak kényelmére, mert miért is ne lehetne lépni nekünk, Hölgyeim? Miért is ne fogadhatnátok el a közeledésünket, és azután mi boldogan hagyjuk, hogy férfiak legyetek, és meghódítsatok minket, Uraim? Mert ha a nő azt a lépést nőiesen teszi, akkor nincs benne semmi kivetnivaló. Nem kell erőszakosnak lenni, de ki lehet nyilvánítani a belső hangot a másiknak. Évszázados dogma, hogy a nő várja meg, míg a férfi lép. Csakhogy évszázadokkal ezelőtt a férfiakba bele volt nevelve, kódolva, hogy ha tetszik a nő, ha felkeltette az érdeklődést, és nem lép a férfi, hamarosan köznevetség tárgyává válik, és a többi nő is elfordul tőle. A mai világban, ahol mindenki otthon ül és a monitort bámulja, a játszmák sokkal inkább titokban maradnak, mint régen, ahol minden a falu, kisváros, pár ezer fős közeg szeme láttára, a piacon, a tavaszi bálon zajlott. Ott minden szem látta, hogy a férfi gyáva. Ezért a férfi nem lehetett gyáva. Tetteiért felelősség terhelte. Most Uraim, ti bármit megtehettek velünk, hiszen tudjátok, soha nem derül ki, és mérgelődhetünk magunkban, hogy mit miért tesztek, csak úgy egyszerűen válaszok nélkül hagytok minket, mert csak mi látjuk. Más nem.

A nőkben soha nem látott türelem és elfogadás ölt a mai világban testet. Soha nem tapasztalt munkabírás, erő és összefogás. Soha nem látott odaadás és elfogadás a férfiak felé, akik hallgatnak, és félnek tőlünk, erős nőktől. Miét fél a férfi az erős nőtől?

– mert az erős nő egyenrangú vele, és így azt hiszi, sérül a férfiassága

– mert az erős nőben mindaz megvan nőiesen átkonvertálva, ami benne, és még mindig él benne az évezredes belékódolt uralkodási és birtoklási vágy, és pontosan tudja, hogy aki olyan erős mint ő, azt nem tudja birtokolni, ezáltal megijed, mert azt hiszi, hogy ha nem birtokolja, akkor nem tudja irányítani, és minden férfi megijed attól, amit nem tud irányítani.

– mert az erős nő belelát az erős férfibe, és tanítja őt a női minőségre, a férfi elrejtett női minőségét hozza felszínre, az elfogadást a kitartást és a türelmet, mely oly sok férfinak nem sajátja a mai világban…csak lézengenek célok és feladatok nélkül és mindenért a nőket okolják.. fene megváltoztak ezek a nők… miért is? Mert mi nők kénytelenek voltunk átvenni a férfi feladatokat is, mivel a férfiak nem teljesítik azokat!

MINDENKI CSAK AKKOR LEHET KEREK EGÉSZ MÁR ÖNMAGÁBAN IS, HA A NŐI MINŐSÉGET ÉS A FÉRFI MINŐSÉGET EGYESÍTI MAGÁBAN, ÉS EZUTÁN CSATLAKOZHAT HOZZÁ AZ IKERLÁNGJA, ÉS VÁLHATNAK EGY KEREK EGÉSZZÉ.

AZAZ: A NŐ ELFOGADJA ÖNMAGÁBAN A FÉRFI MINŐSÉGET, A FÉRFI PEDIG A NŐI MINŐSÉGET. AZÁLTAL PEDIG, HOGY ELFOGADJA, ELFOGADJA A MÁSIK FELÉT IS.

Olvasd el nyitott szívvel, nyitott szellemmel és nyitott szemmel. Te is belekerülsz, akár hiszed, akár nem. A globális ikerláng-egyesülés téged is megtalál. Csupán a felismerés hiányzik. A másik feled felismerése. Itt és most.

(forrás – szerző Vörösné Végh Eszter)