Isteni természet...

Kell, hogy az embernek megadassék a képesség a szép felismerésére, a gyönyörűségre. Ezt elérheti, ha tisztán vannak tartva az érzései, ha szerényebben, kevesebb munkával megél s ráér a pihenésre s a pihenésben a bölcseletre, az isteni természet ismeretére. Ebben a kialakulásban él a mai ember, keresi az igazat, a szépet s önmagát... . Keresi önmagát és az Istenbe vetett bizalmát. Az Isten megközelítésére feltétlenül szükséges, hogy az embernek tiszta legyen az érzése, befolyástalan a gondolatmenete.


(Csontváry Kosztka Tivadar)

Bősze Éva - Csak Aki…

Bősze Éva-
Csak Aki…

 
Tanuljuk tisztelni az embert, a környezetet...

 
Csak aki ugyanúgy érzi és érti,
mit súgnak a házak és terek,
mit csobog a Gyöngyös vize,
mi a fenyvesek üzenete,
mi az értelme a gyárkémény füstjének,
hova vezetnek a zsúfolt utak,
mit rejtenek a kézfogások,
szomorú vagy vidám szemek,
csak aki látja az Embert az Emberben,
holtnak hitt anyagban is az elevent,
tud örülni a virágnak, gyermekkacagásnak,
aki úgy tud adni, mintha kapna,
nyitott szívvel kel minden napra...
tudja mi az: Tisztelni, szeretni,
aki érti a fényeket,
csak az olvassa versemet...

Gintl Andrea-Levél

Gintl Andrea-Levél

"... a csönd mondja el helyettem..."

Nyugtalanság fészkel bennem,
szívem torkomban dobog.
Annyi gondolat és érzés feszít,
mind az ajkamon toporog!
Lobogva tódulna elő, hogy szeretlek,
s karodba bújva aludnék megint,
hogy hiányod űrt mar a pillanatnyi csendbe,
és összekuszálja perceim.
Vallanék arról, hogy éjszakánként
simogatva nézlek,
hallgatom lélegzeted szelíd ritmusát,
elmondanám, hogy számomra
te vagy az egyetlen élhető világ.
De nem teszem.
Hagyom, hogy a csönd mondja el helyettem,
a nyári éj zsongó himnusza,
a fűben ciripelő tücsök, a föld sóhaja.

Kányádi Sándor-Ne szólj

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ne szólj

 

Ne szólj, a szavak elrongyolódtak,
ütött-kopott ószeri limlomok, még ha egy
Júlia vagy Rómeó vagy mit tudom én ki
viselte is volna vallomásul; ne szólj, nem szólok
én sem. Mert mi lesz, ha egyszer kimondjuk
azt a könnyen kimondható szót, mit mondunk majd
azután, mivé lesz a kimondhatatlanság öröme,
lesz-é fokozás, ha egyszer kimondjuk,
nyilvántartásba vesszük s hivatkozunk rá,
ha minden kötél szakad, vagy ha
csak éppen összezördülünk valamiért?
Nem vagyok fennkölt, se cinikus, sem parasztian
prűd, csak babonás talán, akár a sámánhitű ősök,
akik féltek néven nevezni istenüket.
Ne szólj hát, minek oda a szó, hol egy tekintet,
egy mozdulat többetmondó. Hagyd meg nekem azt a hitemet,
hogy egy ki nem mondható nevű istenség kegyelméből
s az ő dicsőségére élek e földön;
a soha-nem-elég, a mindent-megismerni-akarás
motorjával agyamban, szívemben végzem
ember voltommal járó kötelességemet,
és örömeim között is szótlanul ahhoz a
legfőbb megtartóhoz imádkozom.

 

 

(Kányádi Sándor)

 

 

Elfogadni sebezhetőségünket...

Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot. Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe. Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben. Elfogadni sebezhetőségünket. Én pedig szeretlek.


(Helen Thomson)

Ha a lelkünk is szeret: gazdagabb lesz...

,,A testi ember az ölelésben kielégülni - a szerelmes beteljesülni akar."

Lényegében e kettő hasonlít egymáshoz, mert ugyanazt másik szinten éljük meg, mégis más. Az elsőben nincs lélek. Ezért az ölelés élménye is más. A szerelemnél fontos a TE - a szeretkezésben mindegy. Mindegy, ki lakik a másik testben.

De mindkettő éhség. Mindkettő abból a feszültségből indul, hogy egyedül nem jó, hogy "Segíts rajtam!", "Segítek rajtad!" - mindkettő lényege a sóvárgás, az éhség, a másikra való szomjúság. Ez boldogságszomj. A test hasonlót érez, mint a lélek, csak butábban éli meg. És még valami hasonlóság van: teljesen kielégülni, és teljesen beteljesülni nem lehet. Mert nem leszünk egymáséi. Újra és újra indul majd a küzdelem - egymásért.

Sohasem becsültem le a szeretkezés fontosságát. De ha a lelkünk is szeret: gazdagabb lesz. És szebb. És följebb mutat. Én szerelempárti vagyok. És fiatalkoromban mindig éreztem valami lelkifurdalás-félét, ha szerelem nélkül öleltem nőt. Úgy éreztem, fizetés nélkül lógtam el. Nem érdemeltem meg. És hogy egy kicsit - kétségtelenül - embertelen voltam valakivel szemben. Önző.

És magányos.

(Müller Péter)

Lelki érzés

Szerelemnek nevezzük, a férfi és nő közti azon vonzódást, melyet nem gondolat, tetszetősség, vagy testi akarat indít, hanem az egész embert hatalmába kerítő lelki érzés.

Egyszer majd szép lesz minden

 

Egyszer majd szép lesz minden

Egyszer majd szép lesz minden,
a telet s az őszi
félelmet, hidd el,
szerelmünk levetkőzi.

Úgy állunk majd a fényben,
mint a virágzó ágak,
büszkén viseljük szégyen
nélküli koronánkat.

Sötétben sem kell félnünk,
útjaink beragyogja
hajdani szenvedésünk
virrasztó teleholdja.

(Kányádi Sándor)

Kassák Lajos-Hegedűszó

Kassák Lajos-Hegedűszó

Hogyan mondjam el, hogy szeretlek igaz szerelemmel
úgy, mint király a koronáját, szegény a kenyerét
szeretlek úgy, hogy beteg és szomorú vagyok tőle
s óvnám magam, ha lehetnék még valaki nélküled.

Én vagyok az árnyék és te a fény, vagy fordítva tán
két karom kitárom feléd s íme a kör bezárul
és benne állsz akkor is, ha talpig kívül maradtál
halk nevetésedre emlékszem tengereken túlról.

Merre lehet a város, ahol először láttalak
a liget árnyas oldalán öntözted virágaid
egy madár ült a kőrisen s vérző szívvel énekelt
éreztem, hogy tőled búcsúztat el most mindörökre.

S újra itt vagy, mert élek s nélküled nem élhetek
hiába szállsz fel a tenyeremből, visszatérsz megint
a pillanat játszik csak velünk s a végtelen idő
láncokkal és titkokkal kötötte össze szívünket.

Az érzelem lényege...

Az igaz szerelem, amely mélyen az ember lelkében gyökerezett, valószínűleg nem múlhat el. Ellene lehet a világ. Elválaszthatja a szerelmeseket a távolság. Így a táplálék nélkül szűkölködő szerelem olyanná lesz az érzelmek között, amilyen a lassú szivárgás vagy a búvópatak a vizek között. Elfogyni azonban nem fog. Az érzelem lényege szerint csorbítatlan marad... Nincs egyéb jel, melyről inkább megismerni az igaz szerelmet, mint az, hogy a szerető a szeretett lénynél van, oly tapintható közelségben, mely szorosabb a térbelinél, együttlét ez életre és halálra.


(José Ortega y Gasset)