Leon Hansen: Legyen időd

Leon Hansen: Legyen időd

Legyen időd a virágok illatára,
Míg végigsétálsz életutadon.
Legyen időd a küzdelmen túl,
Hogy enyhüljön a fájdalom.

Legyen időd a madárdalra,
Mellyel meghasad a hajnal,
S ahogy a nap elkezdődik,
Úgy be is fejeződik majdan.

Legyen időd látni a napot,
Ahogy felkel és eltűnik.
Megtalálsz majd minden gyönyört,
Mely életedben nem szűnik.

Legyen időd áldásokra,
Bár úgy érzed nem elég.
Többet jelent, mint gondolnád,
Becsüld meg az értékét.

Legyen időd száműzni a gyűlöletet,
Ahol, s amikor csak lehet.
Az emberi gyarlóságot vesd meg,
Ne a társad, ki örökké téged szeret.

Legyen időd utódod szeretni,
S minden pillanatban boldog leszel.
Szereteted mindent felülmúl, s
Földi dolgokról tudomást sem veszel.

Legyen időd felebarátodra,
S ami mindennél fontosabb,
Hamis bálványt ne imádjál,
Fogadd el hát önmagad.

Ha torz a kép, amit
Mások rólad látnak,
Legyen időd megváltozni,
Élj te is a mának.

Mindig segíts a szenvedőn,
Nyújtsd feléjük jobbod,
Elégedett leszel akkor,
S megkapod a jussod.

Legyen időd erkölcsben élni,
S az életed így lesz teljes.
Tiszteld mások jogait,
S tégy úgy, ahogy számodra kedves.

Legyen időd megbecsülni
Azt a tényt, hogy itt vagy,
Hisz tudod, van egy fensőbb erő,
Ki ha hiszel, félni nem hagy.

Ha betartod a nagy dolgokat,
Végül boldog leszel.
Ha nem akarod, s nem próbálod,
Lelked később vezekel.

Az anyagi javakat szeretted gyűjteni,
Nem gondoltál búra s betegségre.
Van még itt egy apró kérdés:
Vajon volt-e időd az egészségre?

Nem oly szükséges a vagyon,
Márkás autón úgysem jársz.
Lelkiekben legyél gazdag,
Magad előtt szebb utat találsz.

 

Érd el egyszer, legyél boldog...

Csak a boldogsághoz ragaszkodhatsz, de valamihez, ami már rég nem működik... semmi értelme. Érd el egyszer, legyél boldog, és onnantól bizony nem adod alább. Nem kockáztatsz, ragaszkodsz hozzá. Tudod, hogy mással nem éred be, mosolyokat akarsz és örömöt - nem fájdalmat, vagy összetört álmokat.


(Oravecz Nóra)

Talán...

Talán a szerelem csak akkor jön, ha nincsenek benned elvárások. Ha nem akarsz, ha nem képzeled el, hogy milyen lesz, csak hagyod, hogy megtörténjen. Van még tovább, van még több is annál, mint amit el tudsz képzelni. Van, létezik, csak merned kell megnyitnod magad és befogadni, elfogadni, érte nyúlni, és bizony viszonozni. Azt is tanulni kell. Merni ugyanazt az élményt adni a másiknak, amit ő ad, és bízni benne, hogy arra van szüksége, amit kap. Ez az igazi kihívás. Adni és kapni. Hasonlót, ugyanazt, érzéseket, törődést.
 


(Oravecz Nóra)

Addig, amíg van, aki érti és érzi...

Van az a pillanat, amikor már nincs kedved magyarázkodni, hogy mit miért érzel úgy, ahogy - olyankor már nem érdekel, hogy bárkivel bármit is megértess. Nem szomjazol a megoldásukra, megvagy nélküle is - de ne menekülj, akármennyire is egyszerűnek tűnne, ne zárkózz be, találj valakit, aki ugyanazon megy át, amin te. Nála lesz a kulcs. Megnyugtat és felemel a zavarból, amiből egyedül képtelen lennél felállni, mert magad sem tudtad, hogy miben vagy. Addig, amíg van, aki érti és érzi azt, amit te, könnyedén léphetsz még egyet. Nyugodtan, boldogan, mert nem vagy egyedül - más is érzi a pofonokat, azt a frusztrációt, azokat a nehézségeket, amikből neked is bőven jutottak.


(Oravecz Nóra)

A megbecsülésből eredő szeretet...

A megbecsülésből eredő szeretet csak néz, lélegzetét visszafojtva hallgat, és örül, hogy ilyen csoda létezik, még ha nem is az ő számára; nem omlik össze, ha elveszíti, és boldog, hogy egyáltalán találkozott vele.


(Clive Staples Lewis)

Ha két különböző nemű ember...

Ha két különböző nemű ember döbben rá, hogy ugyanazon a titkos úton járnak, a köztük kialakuló barátság - sokszor már az első fél órában - könnyen szerelembe fordul. Sőt, hacsak fizikailag nem taszítják egymást, illetve nincsenek máshol elkötelezve, előbb-utóbb ez egészen bizonyosan bekövetkezik. Ez fordítva is igaz, a szerelem néha barátsággá válhat. Ez a tény nemhogy eltörölné a különbséget a kétfajta szeretet között, hanem még jobban megvilágítja. Ha valaki, akivel azelőtt mély és szoros barátságban voltál, fokozatosan vagy hirtelen a szerelmed lesz, eszedbe sem jut megosztani őt egy harmadikkal. A barátságot azonban féltékenység nélkül megosztod mással.

(Clive Staples Lewis)

Találd meg a lélekpárodat!

Találd meg a lélekpárodat!

Egész életünkben arra vágyunk, hogy rábukkanjunk a másik felünkre, akivel tökéletesen kiegészítjük egymást. De hogy lelhetünk rá? Hol találjuk? Összeállításunkban ezt kutatjuk…
Biztos téged is átjárt már legalább egyszer az az érzés, hogy megtaláltad az igazit. A kétely azonban idővel mindig felbukkant, és a tökéletesnek hitt társ végül ’életed tévedése’ megjelöléssel felcímkézve távozott az tőled. Az ezotéria szerint a szerelem és a közös érdeklődés nem egyenlő a lélekpárral. A léleklátók évek óta foglalkoznak a témával.


A lélekpárok születése

A különböző vallások és mitológiák nagyon hasonlóan mesélik el a lélekpár születésének történetét. Arról olvashatunk bennük, hogy amikor Isten megteremtette a lelkeket, nagyravágyásuk miatt megharagudott rájuk, és kettéválasztotta őket. Így lett az egyből kettő: férfi és nő, akik azóta is keresik elveszett párjukat, hogy végre újra kiegészüljenek, teljessé és tökéletessé váljanak. A lelkek azonban kellő tudatosság híján nincsenek tisztában azzal, mit is keresnek, ezért egész életen, vagy akár életeken át kutatják a másik felüket.

Ez a hiányérzet mélyen rejtőzik bennünk, így szinte észre sem vesszük. Az együvé tartozás vágyát nem a személyiség szintjén éljük meg, hanem legbelül. Még az is lehet, hogy a lélektársak először ellenszenvesek egymásnak. Meg kell hát tanulnunk különválasztani és felismerni, hogy egy találkozás milyen szinten hat ránk.


Indulj a keresésére!

Persze ne a külvilágban tedd ezt, hanem önmagadban. Az „ahogy bent, úgy kint!” törvény szerint, ha valamit megtalálsz saját belső világodban, azt be fogod vonzani az életbe is. Vagyis, ha megleled magadban nemiséged másik felét, akkor meg lesz a hozzád illő partner is. Méghozzá a legtökéletesebb. Ha egy nő nem találja a hozzá illő férfit, nem a környezetében kell jobban szétnéznie, hanem saját személyiségében kell mélyebben kutakodnia. Ehhez először felszínre kell hozni a belső vágyakat, a tudást önmagukról és lélekpárunkról.

Lélekpár- keresés gyakorlat

Ülj, vagy feküdj le kényelmesen, és lazulj el. Próbálj meg elérni egy mélyebb tudatállapotot.

1. A belsődnek irányítva tedd fel a kérdést: milyen vagyok én, mint nő? A válasz lehet egy érzés, gondolat, testi érzet, vagy szó. Fogadd el ezt válasznak. Most ennyinek ismered magad. Ezt a választ figyeld meg jól, érzékeld, ízleld, tudatosítsd.

2. Ezután kérdezd meg magadtól: milyen vagyok még, mint nő? Mit nem ismerek a nőiességemből? Számos válasznak kell érkeznie erre a kérdésre, mintha egy csapot nyitottál volna meg, úgy folyjanak az újabb válaszok! Hagyd, hogy ezek elérjenek téged, és a helyükre találjanak. Amikor úgy érzed, elég választ kaptál, tedd félre a gyakorlat ezen részét, és kérdezz rá férfi részedre is.

3. Milyen vagyok én, mint férfi? A választ ugyanúgy tudatosítsd magadban, mint korábban tetted a nőiességeddel kapcsolatban.

4. Milyen a férfi oldalam még? Várd a válaszok áradatát.

5. A gyakorlat során megismert nő és férfi oldaladat told egymás mellé lelki szemeid előtt, és figyeld meg, mit reagálnak egymásra. Ilyenkor sok minden történhet. Figyelj jól, minden esemény önmagáért beszél.

Rendszeres gyakorlással eljuthatsz férfi és női éned teljes megismeréséhez. Ha elégszer végzed el a lélekpár-keresés gyakorlatát, egy hozzád igencsak passzoló lényt találsz majd mélyen belül magadban. És már csak egy kicsit kell várnod, hiszen hamarosan bevonzod őt a külvilágból is.


(Lelkipatika-Füzesi Viki)

Azon a napon...

Azon a napon válik az ember igazán felnőtté, amelyiken először nevet magán tiszta szívből.

 

(Ethel Barrymore)

Nem egyesítenek...

Ha mi és a másik álarcot visel, az nem kapcsolat, hanem álarcosbál. Amennyiben ezt viccesnek találjuk, és jól szórakozunk a maszkokon és a játékokon, akkor örüljünk neki! A tapasztalat azonban sajnos azt mutatja, hogy ezek az álarcosbálok szomorúak és lehangolóak szoktak lenni. Nem egyesítenek, hanem szétválasztanak, nem késztetnek álmodozásra, hanem nem hagynak aludni.
 


(Thomas D'Ansembourg)

A ragaszkodás különös...

A ragaszkodás különös szépsége, hogy olyanokat egyesít, akik szemmel láthatóan, olykor elképesztően nem illenek egymáshoz; olyanokat, akiknek - ha a sors nem ugyanabba a házba vagy közösségbe sodorta volna őket - semmi közük sem lenne egymáshoz.


(Clive Staples Lewis)