A szerelem egész...

A szerelem egész biztosan megmutatja a helyes utat, de nagy bátorság kell ahhoz, hogy követni merje az ember. És ez nincs meg mindnyájunkban.

(Selma Lagerlöf)

 

Ritkák manapság...

Ritkák manapság a jó kapcsolatok. Félünk tőle. Vagy én - vagy te. Rendszerint mindketten félünk, (...) főleg azért, mert saját magunk előtt is kiderül, mi az, amit nem óhajtunk, és nem merünk megpillantani magunkban. A jó párkapcsolathoz bátorság kell. Nyíltság. Nyitni pedig csak az mer, aki nem fél meglátni önmagában mindazt, amit nem szeret, és nem fél kiadni másnak a "titkos kódjait. " Ezt csak azzal tudod megtenni, aki szeret téged. Vagyis tudod, hogy jót akar neked.



(Müller Péter)

Nincs nagyobb dráma...

Nincs nagyobb dráma a világon, mint a férfi-nő drámája. Arra vágyódsz, hogy jöjjek, és én arra, hogy gyere felém... hiszen így lenne jó és boldogító és természetes! ... de amikor megfogjuk végre egymás kezét, nem tudjuk sokáig megtartani. Találkozni sem könnyű manapság, de megtartani egymást szinte lehetetlenség. Tudd, ha vágyódsz valakire, és nem jön, ha jön, de csalódás ér és nem sikerül, vagy ritka csodával sikerül: társunkat megtalálni, és megtartani emberemlékezet óta a világ legnehezebb dolga.


(Müller Péter)

Amikor két ember együtt növekszik...

Amikor két ember együtt növekszik, sokszor keletkeznek köztük szakadékok, mert nem tudnak lépést tartani egymással; mindenkinek megvan a maga haladási sebessége, a maga egyéni fejlődési üteme. De ha szeretsz, tudsz várni egy kicsit, amíg a másik beér, és akkor kéz a kézben folytathatjátok az utatokat.


(Osho)

...csak azt tudom: szeretlek!

A többiek élő görög tragédiák voltak,
a többiek ködszerű gondolatok voltak,
a többiek álmok voltak a metró üvegén,
a többiek hópelyhek voltak, mik elolvadnak a kéz melegétől,
(...)
a többiek csak asszonyok, asszonyok voltak,
a többiek...

De te:
terólad nem tudom, ki vagy,
terád nincsen hasonlatom sem,
csak azt tudom: szeretlek!



(Ivan Goll)

Valami olyan van köztük...

Valami olyan van köztük, ami ritka, szép, igazi, szerelem. Olyan, amire sokan vágynak, és annál is többen félnek elhinni, hogy létezik. Pedig ott van ám, dobog a szíve is, csak valahogy mégsem merik megfogni a kezét és el nem engedni. Valahogy időről időre látjuk, talán elkapjuk a kezét, hagyjuk, hogy magával vigyen, de nem hiszünk a mosolyának. (...) Csak akkor maradhat, ha hiszel benne, ha bízol abban, hogy jó helyre visz. De sokan még mindig ott tartunk, hogy nem hiszünk az igaz érzésekben. Azokban, amik léteznek, és rémisztően igaziak. Igen, rémisztőek, mert ritkán látunk ilyet, és felfoghatatlan, hogy bizony megérdemeljük - pedig igen. Csak az jöhet, ami a miénk. Amire megértünk. Ám azt már te döntöd el, hogy mit mersz befogadni. Hogy miről mered elhinni, hogy a tiéd.


(Oravecz Nóra)

Egy férfi...

Egy férfi csakis a tiszteleten keresztül nyerheti el valóban a szerelmet, hiszen a nő szerelmében kell lennie áhítatnak is.

(Stef Penney)

Örök szerelem

Mi van Benned, ami senki másban nincs,
mi van Benned, ami megőrjít?
Ölelésre még így nem vágytam soha,
jobban kellesz nekem, mint az élet maga.

Ébredéskor mindig Te jutsz az eszembe,
szeretném, ha kezem kezedben lehetne...
senki sincs, kit szívem ily` nagyon szeretne...
Te vagy szívemnek a legkedvesebbje...

Amikor az este leszáll a tájra,
elpihen fű, bokor, madárka.
Velük együtt én is nyugovóra térek,
s még álmomban is érzem,
hogy szeretlek Téged.

Éjjel-nappal lélekben mindig Veled vagyok,
érzed-e, hogy milyen sokszor Rád gondolok?
Éjjel átölel szerelmem csillagtengere,
nappal körbefon szerelmem napsugárfátyla,
szívem örökre csak Téged zár magába...

Bár telnek a napok, szerelmem nem csitul -
szeretlek a sírig...
s még azon is túl...



(Kolnay Dezideráta)

...és regél a csönd

...és regél a csönd

Messze városok lüktető zajától,
hol a csönd bújik a morajtól,
átölel a halk sötét.
Ez más világ, ámbár csodaszép.

Körös-körül érintetlen világ,
mintha állna az idő, bár foga rág,
múló történelem végét járja,
égi vándor csak, ki még táplálja.

Mezők, vén fák állnak itt,
lakója akad még, legyen, ki rátekint.
Ápoló kéz fogyóban, ej, be kár,
múlt helyek varázsán félhomály.

Pedig a csönd gyógyít, tudjátok?
Csukott szemmel látni próbáltok?
Simogat ez érzés és megnyugtat,
kevés, mi ennél többet ad.

Méltóságteljes sziklák, kövek,
mint a hely őrzői, mi titkot követ,
letűnt idők melengető keblén
új kornak súgják meg, mi volt szép.
 

(Barta Ágnes)

A szerelem boldogsága:

A szerelem boldogsága: annak örülni, ami előttünk van; ha csak egy pillantás is az.


(Németh László)