2013. augusztus 23., péntek

Dsida Jenő: Én hívlak élni



 

















Varga P Melinda: Én hívlak élni


Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.

Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!

Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.

Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.

Ne keresd már, hogy hol tévedtél,
ne sírj azon, mit meg nem tettél.
Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni...

Most már tudom...


A gyávaság, tudod, olyasmi, amiért öregkorában fizet meg az ember. Csak akkor kezdünk visszagondolni azokra a dolgokra, amelyeket megtehettünk volna, de nem tettünk meg. A saját, nyugodt biztonságos életünk egyszer csak végeérhetetlen ürességnek, veszteségek sorozatának látszik. Annyi minden lehetett volna, de semmi sem lett. (...) Most már tudom, a szerelemhez erő kell. Bátorság kell hozzá, hogy szeretni tudjunk.

(Susanna Tamaro)

Csak azok a kapcsolatok...


Csak azok a kapcsolatok lesznek erősek, mélyek és szeretetteljesek, ahol mindkét fél a másikat teszi első helyre.


(Richard Templar)

A szerelmesek közötti bizalom...


A szerelmesek közötti bizalom létfontosságú dolog. Mindegy, hogy a hűtlenségről, az ígéretek betartásáról, a pénz elköltésének mikéntjéről vagy bármi másról van szó. Ha nem tudunk megbízni a párunkban, akkor sosem leszünk igazán boldogok.


(Richard Templar)

Azt, akit szeretünk...


Azt, akit szeretünk, fel kell szabadítanunk, mivel ha rákulcsolódunk, rácsimpaszkodunk, pontosan azt vesszük el tőle, amit adni kívánnánk neki, és azt veszítjük el, amit meg akarnánk őrizni. A birtoklási, irányítási vágy, bármennyire jó szándékú is, korlátozza és megakadályozza a kibontakozást, a szárnyalást. A legóvóbb, féltőbb cselekedetünkkel is árthatunk a másiknak.

(Kádár Annamária)

Csak a szív látja meg...


Csak a szív látja meg mindenben annak a végső valóságnak és bizonyosságnak nyomait, mely minden ember arcából, minden kőből és minden fűszálból rám tekint, hogy azt mondja nekem: van, aki szeret téged.


(Anselm Grün)

"Tessék, itt a titkom...


"Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."


(Antoine de Saint-Exupéry. A kis herceg.)

Csak az képes meditálni...


Azon a napon, amikor sikerül megszabadulnod minden önostorozástól, és az öntisztelet hiányától - azon a napon, amikor sikerül úgy gondolni magadra, mint értékes emberre, akit a létezés szeret -, hatalmas áldás száll rád. Attól a naptól fogva az emberek igazi fényükben tündökölnek majd előtted, a szíved pedig megtelik együttérzéssel.
Az ember pedig, aki szereti önmagát, könnyedén eléri a meditatív állapotot, hiszen a meditáció annyit tesz, hogy önmagaddal időzöl. Ha gyűlölöd magad - ahogyan most teszed, mert ezt tanították neked -, hogyan lennél képes magaddal időzni?
A meditáció pedig nem más, mint hogy élvezed saját csodálatos együttlétedet. Önmagad ünneplése; mindössze erről szól a meditáció.
Csak az képes meditálni, aki szereti önmagát; máskülönben állandóan csak menekülsz magad elől, és kerülöd a találkozást saját magaddal. Ezért van az, hogy az emberek folyton mások társaságát keresik. Képtelenek önmagukkal lenni; másokkal akarnak lenni. Szóval, szeresd magad, és aztán figyelj!

(Buddha
)


"Az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe."

( Marcus Aurelius )


"Ha önmagunkban nem találjuk meg a nyugalmat, akkor céltalan bárhol máshol keresni."


(Rochefoucauld)

2013. augusztus 20., kedd

Moretti Gemma: Nyári hajnal


Moretti Gemma:
Nyári hajnal


Születik a nyári hajnal,
éjt riasztó rőt égaljjal,
gyöngyharmattal, madárdallal.
Fénylő égtől, arany naptól,
kezd a világ színesedni,
elevenné ékesedni.
Álomittas szép virágok
szirmaikat napra tárva,
méz-szín fényben megfürödnek,
s gyöngyharmattól elbódulva,
mámorosan, lágyan ringva,
álmaikról dudorásznak,
madárdallra táncot járnak.

Szerelemmel szeretni...


A nemi vonzalom nem helyettesítheti a szerelmet, hanem együtt jár vele, önmagá­ban nem áll meg. Szerelemmel szeretni ugyanaz, mint az esketési szertartás szavai: jóban, rosszban, ínségben és bő­ségben, betegségben és egészségben, mindhalálig. Ezt vállaljuk, ha szeretünk valakit, és házasságot akarunk kötni.


(Agatha Christie)