Nem tudtam...

Nem tudtam kimutatni neked az érzéseimet úgy, ahogyan szerettem volna. Melletted valamiért esetlen leszek (...). Egy táncosnak nehéz beismernie az ilyesmit, és mégis így van. Ha nem lennék esetlen, akkor el tudnám mondani neked, hogy az életem nem élet nélküled. El tudnám mondani, hogy te vagy a szíve, az izma, a csontja. Hogy nélküled csak üresség van, és sóvárgás. Hogy nagyobb szükségem van arra, hogy a partnered, a férjed és a szeretőd lehessek, mint a levegőre. A baj csak az (...), hogy melletted esetlen leszek, és csak annyit tudok mondani, hogy szeretlek, remélve, hogy ennyi elég.


(Nora Roberts)

Érzések...

Én sokszor nem félelemből, hanem puszta hiúságból tagadom le az érzéseimet. Hősiesen összeszorítom a fogamat, nehogy be kelljen vallanom, hogy bizonyos embereknek elég hatalma van rajtam ahhoz, hogy megbántsanak.



(Lewis Benedictus Smedes)

A mellőzés fáj...

A mellőzés fáj, mert elbizonytalanít bennünket, hiszen mindannyian esendő lények vagyunk, önbecsülésünk megőrzéséhez szükségünk van embertársaink elismerésére. Fáj, ha valaki elmegy mellettünk anélkül, hogy ránk nézne, de nem száműzünk senkit az életünkből csak azért, mert nem vett észre. A mellőzést nem megbocsátással, hanem egyetlen vállrándítással kell elintézni.  

(Lewis Benedictus Smedes)

A világ soha nem unalmas...

A születéssel egy egész világot kap ajándékba az ember, a Napot, amely bearanyozza a nappalait, a Holdat, amely éjszaka világít, a csillagokat és a kék égboltot. Ajándékba kapja a tengerpart fövényét, a partot mosó hullámokat, az erdőket, amelyek olyan mélyek, hogy még maguk sem ismerik titkaikat, és melynek fái között állatok játszadoznak. A világ soha nem unalmas. Amíg gyermekek születnek a világra, a világ mindig új, csillogó formájában mutatkozik meg.


(Jostein Gaarder)

Kisgyermekkoromban...

Kisgyermekkoromban vágyódtam a szeretetre - amiről most azt gondolom, hogy az egészséges és jól működő élet egyik legfontosabb alapanyaga -, és szórványosan meg is kaptam azt. Ha belegondolok, valószínűleg ez volt az egyetlen egészséges dolog, amit kaptam. A "Szeretet Levesének" neveztem ezt. Meg voltam győződve arról, hogy amíg ebből eleget kapok, addig mindig meglesznek a szükséges eszközeim ahhoz, hogy megbirkózzak az élet hiányosságaival.


(Zach LeBeau)

Moretti Gemma: Az a régi gyermek

Moretti Gemma:
Az a régi gyermek


Évek maradnak el mögöttem,
változik az ég is fölöttem,
de van érzés ami változatlan,
amelyhez mindig hű maradtam.
Hiába múlnak el az évek,
annyi minden van körülöttem
ami elbűvöl. És a lélek
őrzi bennem a csodaváró
kisgyermeket. Amíg csak élek.
Tudom azt is, hogy bűn, hazugság
és gonoszság van a világon:
háborúk, gyermekhalál, könnyek,
és képmutató szánom - bánom.
Vad, könyörtelen tülekedés,
pénzért, tünékeny hatalomért,
de vannak, kik sírva küzdenek,
az életből egy kis falatért.
Én látom ezt, és fáj nagyon,
úgy segítenék, de nem tudok,
csak jó szavakkal, kezem nyújtva
annak, aki magát megadva,
reményeit vesztve elbukott.
Esendő, gyenge vagyok én is,
titkon oltalmat keresek,
s hátatfordítva a világnak
hívom azt a régi gyereket,
kit múltam rejtekében őrzök:
a csodavárót, hinni tudót,
a tiszta, tágra nyitott szeműt,
és szép mesékről álmodozót.
Kérem, nyugtasson szép szavakkal,
biztasson dallal, új tavasszal,
hogy érezzem: él még lelkemben
a gyermek, akihez hű maradtam.

Semmi sem emeli fel jobban az embert...

Semmi sem emeli fel jobban az embert, mint az a tudat, hogy le tudja győzni önmagát, és önként lemond valamiről, amire legjobban vágyik az életben.


(Ioan Slavici)

Elengedés...

Nincs drágább dolog, mint az egészséges szív és a józan ész. Van úgy, hogy el kell engedni valakit - el kell engedni az iránta táplált érzelmeket -, hogy megvédjük magunkat.



(Debbie Macomber)

Mindennél jobban fáj...

Mindennél jobban fáj, hogy bele kellett törődnöm, hogy igenis léteznek szörnyű dolgok. De el sem tudod képzelni, hogy mellette mennyi szépség van ezen a világon. Nemcsak, ami látható, hanem ami a benne élők lelkében van. És már ezért megéri küzdeni.


(Lakatos István)

Az adás és az elfogadás...

Az adás és az elfogadás után a szeretet iskolájának talán legnehezebb tantárgya az elengedés művészete. Elengedni mindent és mindenkit, akiket valaha szerettünk, és hinni, hogy a lélek szabadságában örökre együtt maradunk.


(Simon András)