Az Élet azért van, hogy éld...

Az Élet azért van, hogy éld, és hogy rajtad kívül mindenki élhesse. Úgyhogy felesleges másokat a hitükért vagy a tetteikért becsmérelni, mivel mindenki azt teszi, amit te: létezik. Méghozzá a maga módján tökéletesen.


(A. J. Christian)

Élvezd hát a pillanat szépségét...

Bánjuk a múltat, rettegünk a jövőtől,
s a kettő közt köddé válik a jelen,
a vánszorgó percek száguldó évekké gyűlnek,
s az idő egyenese körbejár végtelen.

Élvezd hát a pillanat szépségét,
ha család, barátok vesznek körül,
vagy a tapasztalás teljességét,
ha magadba zárkózol egyedül.


(Ara Rauch)

A sors...

A sors mindenkit a spirituális világ felé irányít, csak nem mindenki érti az utalásait. A spiritualitás az én értelmezésemben persze nem azt jelenti, hogy el kellene szakadni a valóságtól, és valamiféle elvont lelki-szellemi, felhők közötti világban kellene lebegni. Sőt, aki valójában spirituális, az minden szándékát és gondolatát leföldeli, azaz itt a 3D-ben fizikailag is megvalósítja, de az ehhez szükséges információkat nem a racionális elméjéből, hanem egy sokkal hitelesebb helyről, a tudata központjából, a szívéből szerzi be.
 

(Ara Rauch)

A legfontosabb dolog...

A legfontosabb dolog az életben az emberek egymás iránt megmutatkozó szeretete. E nélkül senki nem érheti el a valódi boldogságot. És ha boldogabb életet akarunk, boldogabb családot, boldogabb szomszédokat és boldogabb országot, akkor elég az embert leginkább jellemző képességre, a szeretetre figyelni. Ha a földön élő hatmilliárd ember mind milliomossá válna, belső értékeik fejlesztése nélkül akkor sem élnének tartós boldogságban, békében. Ahhoz szeretetre van szükség, s a szeretet érzése fejleszthető.


(Tendzin Gjaco)

Mindenki szeretné elérni...

Boldogság. Mindenki szeretné elérni. Néhányan biztosak benne, hogy megtalálják, amint hazaköltöztek. Néhányan azt gondolják, megtalálják, ha új barátot szereznek. Néhányan azt remélik, megtalálják, amint legyőzték versenytársaikat. És vannak, akik nem keresik tovább a boldogságot, mert egy nap észrevették, hogy végig az orruk előtt volt.

A boldogság lelkiállapot...

A boldogság lelkiállapot. A jó fizikai közérzet - ha a lélek konfúz és izgatott - nem jelent boldogságot. A boldogság a lélek nyugalmából származik.


(Tendzin Gjaco)

Lelki élet..

Egyre sürgetőbb, hogy felismerjük a szellemi élet fontosságát, mert csakis a szellemi, a lelki élet adhatja meg a békesség és az igazi boldogulás szilárd alapját.


(Tendzin Gjaco)

Reményik Sándor: A lótusz

Reményik Sándor: A lótusz

Az emberi szellem hasonlatos a lótuszvirághoz. Mint ahogy a lótusz a tavak és mocsarak iszapos fenekéről tör fel a víz felszínére, úgy sarjad ki az emberi szellem is az anyagi világ sötétjéből és úgy emelkedik föl a fény felé.

És miként a lótusz a vizek felszínén szétterjeszti leveleit, majd pedig a napfény hatására kibontakoztatja szépséges virágát, úgy bontakozik ki a szellemi mivoltát felismerő emberi lélek is a magasabb világok fényénél a magasabb rendű erők hatására.

De ehhez az szükséges, hogy - mint a lótusz - boldogan kitárjuk lelkünket a szellem napsugara előtt és hagyjuk, hogy a magasabb világokból szüntelenül leáradó fények érleljék bensőnket, miként a Nap sugarai a lótuszvirág szívét.

Mikor tehát úgy érezzük, hogy lábunk elmerül a föld sarában, emeljük fel lótusz-szellemünket a legmagasabbhoz, ami számunkra létezik. Lelkünk már-már összecsukódó szirmai újra erőt, színt és szépséget nyernek majd tőle.

Müller Péter: Megtisztulás

Müller Péter: Megtisztulás

Lelkünk az önmagából kibocsátott sugarak szivárvány fényében él, s ezek hol tiszta, hogy piszkos színek. Innen érthető az a kifejezés, hogy "megtisztulás". Ez nemcsak testi, de főleg lelki fogalom.
Ennek mély értelmét az ember csak a szellemvilágban fogja föl, ahol a gondolatnak formája és minden érzésének színe és fénye van.
És ez elrejthetetlen.
Minden megszületésünk célja, hogy megtisztuljunk.
Ide hozzuk a földre szennyesünket kimosni.
Lényegében ez lesz majd az itteni sorsfeladatunk: megszabadulni attól, ami méltatlan hozzánk, s ami lelkünk világában mint rossz erő, mint sötét folt jelent meg rajtunk. Ez nem erkölcsi, hanem lelki kérdés. Mert akit legjobban zavar a sötétségünk, az elsősorban nem a környezetünk, nem a többi ember, hanem mi magunk vagyunk.
Nem szeretünk együtt élni magunkkal.
A diszharmonikus lélek nem tud önmagával élni.
Megoldani pedig minden problémát, csakis itt, a földi dimenzióban lehet.
A lélek, amikor születése előtt megépíti földi szerepét, rendszerint úgy teszi, hogy a benne lévő már kiharcolt világosságot igyekszik a még "megváltatlan" sötét erőivel harmóniában hozni.
Minden ember fénynek és sötétségnek keveréke.
Mindenkiben van valami jó, még akkor is, ha néha aránytalanul kevés.
Uralkodó személyiségünket, ami idehozott bennünket a földi életbe, s ami sorsunk döntő szólama lesz majd később, az első időkben nemigen érzékeljük.
Mindaddig, míg valaki áldozatos munkával, odaadással és főleg nagy szenvedéssel ezt a magával hozott szenvedélyét át nem minősíti, zenéjének alapmotívuma ez lesz és ez is marad.
És hiába kérdi nagy bajában orvosától, apjától, mestertől, akár az Istentől is, hogy "most mit tegyek?" - mert úgyis azt fogja tenni, amit ez a legerősebb szenvedélye diktál neki.
Én ezt az uralkodó szenvedélyt úgy hívom, hogy démon.
A "lelki nyitás" pedig azt jelenti, hogy az ember legyőzi a démonát.
Meghall olyan zenét, ami nem az övé. És megpróbál keserves munkával egy új "lemezt" készíteni verklijébe.
Egy szebbet, mint a régi.
Kilép a jelleméből.
Kilép a sorsából.
Megpróbál egy másik életet élni...ha tud.

Az emberi szív...

Nincsen különbség az emberek között. Minden ember meztelenül jön a világra, és az emberek között egyetlen mérték az emberi szív. Az embert nem lehet bőrének színével, avagy nyelvével mérni; az embert nem lehet gazdagságával vagy szegénységével mérni, egyes-egyedül a szívével.

 
(Mika Waltari)