Hatos Márta: Jó volt

 

Hatos Márta:

Jó volt

Ahogy a vadász lép megóvva a csendet,
Úgy küldted felém néma sóhajod,
Hulló levél sem zizzent, csak a fény cikázott
Nem vártad, hogy érezzem - értsem bánatod.

Jó volt veled a perc,
jó volt érezni, hogy élek,
jó volt meghalni Benned,
jó volt titkokat megosztani véled.

Halkan suhanó árnyak, nesztelen léptek...
Hóban rejtőző lábnyomok...vad csaták...mámoros éjek...
Apró jelek, mik adnak és soha nem kérnek...
Szavaid vergődő szívemben égnek.

Jó volt veled a csend,
jó volt sok néma pillanat.
jó volt, hogy Múzsámul szegődtél,
jó volt mikor szívemre vontalak.

Árnyékba, fénybe hurcollak magammal,
Szorítom örömed, viszem - veszteném - terheid.
Könnyes szemed néz rám vöröslő alkonyokban,
Kék párával vonva be elfogyó napjaim.

Jó volt veled a Játék,
jó volt ahogy érintett kezed,
jó volt ostoba őrületbe esni,
jó volt...jó volt Veled.

 

Hatos Márta : Őrzöm

 

Hatos Márta : Őrzöm

 

 

Őrzöm az arcod lelkembe zárva,
Mint kalitban fogoly madarat,

Őrzöm vidám nevetésed,
Mint telihold a sugarat.

Őrzöm szemeid csillanását,
Mint kelő napfényt a reggel,

Őrzöm egy bús tekinteted,
Mint csillagokat az éjjel.

Őrzöm elveszett szerelmedet,
Mint kőtáblák az ősi jeleket.

 

 

Hatos Márta: A Csend...

 

 Hatos Márta:   

 

A Csend...

 

Érzed, hogy nő bennem a csend?

Nem távolodva, nem közelítve,
jelet hagy örök időkre,
lélegzetnyi rándulásban
megfeszül a múló vágyban,
fájdalom ívébe zárva
kulcsolódik elmúlásra,
üvöltene, törne zúzna,
nem élhet semmibe hullva.

Érzem, hogy nő benned a csend...

Vannak napok...

 

Vannak napok, amiket kineveznek - kinevezünk szeretetnapnak, ünnepének. Forgolódnak a virágboltban, az ékszerüzletben a jobb érzésűek, dugva viszik az ajándékot, kíváncsian várják a viszonzást. Én arra gondolok, hogy kellenek-e ezek a deklarált napok, kellenek-e a kikényszerített csókok, nem hiszem.
 


(Dolinay Tamás)

Purzsás Attila: Ha rád nézek

Purzsás Attila:

Ha rád nézek
(Valentin napra)

Ha rád nézek a szívem megdobban
szemed sugarától lángra lobban ajkam tüzes
ajkadtól csókra vágy ölelésed felszakít minden határt s
vadul reszketve töri át felszabadítva a vágyakozás
vad sóhaját tested érintése őrjítőn felhevít
az érzés a szerelem ösvényére repít
minden veled töltött perc egy álom
mindig csodás mosolyodat
vágyom s érted élni
beteljesült
álom

Dér Ildikó: Valentin nap

Dér Ildikó:

Valentin nap

szerelem mint patakból
csörgedező vízfolyás
medrében nyugszik
csendesen
Boldog Valentin
napot kedvesem

az éjszaka csendje
ránk teríti köntösét
a hang bennragad
szemedben
felragyog a nap

a külvilág elhagyja
otthonát
a mámor táncot
járva ölel át

a szerelem
ma áldozik
szívekben
ringatózik

Börzsönyi Erika: Átragyog

 

Börzsönyi Erika:

Átragyog

 

 

Mosolyod átragyog

téren és időn, meg

távolságon, lelked

itt van, velem, érzem

felém áradni a

szerelmed: ölelj át,

örökre velem…

Álmodjunk egymásnak

egy csodás világot

összefonódó testünk az

álom valósága.

 

Szeretlek kedvesem...

   

Szeretlek kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Mint ember még soha,
Sohasem szeretett!

 

(Petőfi Sándor)

Nem érti szív...

 

Nem érti szív, nem érti elme sem,
hogy mint szeretlek, én szerelmesem.

(Kosztolányi Dezső)

Kosztolányi Dezső: Feleségemnek...

Kosztolányi Dezső:

Feleségemnek...

Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek, mindenütt te vagy,
szekrényem alján, a fiókjaimban,
az agyvelőmben, és nem veszlek észre.
De múltkor este, amikor bejöttél
szobámba, s mondtál valamit nekem,
sok év után egyszerre ráocsudtam,
hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve
ámulva néztelek. Szemem lehunytam.
Ezt hajtogattam csöndesen magamban:
"Megszoktam őt, akár a levegőt,
Ő adja nékem a lélegzetet."