Ne feledd...

Ne feledd, hogy az igazi szerelem nem a dombornyomásos meghívókról szól. Az igazi szerelemre akkor bukkansz, amikor legkevésbé várod. Igaz szerelem megkockáztatni, hogy nem lesz "boldogan éltek, míg meg nem haltok", az igaz szerelem megfogni a férfi kezét, aki annak szeret, aki vagy, és azt mondani: nem félek hinni benned. Egy ilyen szerelem mindent túlél.

Rád gondolok...

Ha szerelmes vagyok, rád gondolok, mert hiányzol. Látlak, és hiányzol. Megfogom a kezed, és hiányzol. Átölellek, és hiányzol. Megcsókollak, és közben mégis hiányzol. Ölellek, az enyém vagy, s egy pillanatnyi gyönyör után, újra csak hiányzol.

(Müller Péter)

A szerelem élménye...

 

A szerelem élménye euforikus boldogsággal jár együtt. Szoros érzelmi kötődés fűzi össze a szerelmeseket. Ő az utolsó gondolatunk elalvás előtt, s mihelyt fölébredünk, elsőként ő jut az eszünkbe. Vágyva vágyunk rá, hogy együtt legyünk. Az együtt töltött idő olyan, mintha a mennyország előszobájában tartózkodnánk. Ha egymás kezét fogjuk, mintha a vérünk is együtt keringene. Vég nélkül tudnánk csókolózni, ha nem kellene órára vagy munkába mennünk.

 

(Gary Chapman)

Valamikor...

  

Valamikor kézen vezettél;
szökni akartam, nem engedtél,
csend volt szívemben és a csendben
szavad szólt csak, mindennél szebben. 

 (Keresztury Dezső)

Fodor Emese: Mámorító csönd

 

Fodor Emese:

Mámorító csönd

 

Mámorító a csönd,
S ölelő karod, tekinteted figyel.
Vigyázza álmom,
S lelkem megpihen.

Mikor virrad,
Pillantásod halk szavak,
S suttogó, simogató csendjét
Megtörvén én súgom halkan:
SZERETLEK!

Szeicz János dr: Őszülő idő

Besurrant az október a kertbe,
levelek közt átsuhant fuvalma,
sárguló és hervadásnak indult
lombok közt piroslik néhány alma.

A természet érzi már a múlást,
tegnapot a ködök elsodorják,
néhány virág dacol még az ősszel,
de meghajolnak sorsuknak a fák.

Érett szőlő mézes leve csurran,
nyár tüzének gyönyöre forr benne,
mint szívemben emlékedet őrző
ifjúságom bíborpiros selyme.

Nappalok sem fényesek, mint régen,
és felhők ülnek fátyolos napon,
kis cseppbe gyűlik eső permete
a párától homályos ablakon.

Hangulatom is őszire váltott,
már rég kifakult álmot kergetek,
fényre vágyom, meleg gyertyafényre
amely mellett veled lehetek. 

Ha szeretsz és nem tudod, miért?

 

 Ha szeretsz és nem tudod, miért?
Elhihedd, hogy igazán szeretsz.

 

 

(Vajda János)

Amit szívem érez...

                                                                                 
 

Csillagos éjeken, hogy ha minden pihen,
Te vezetsz, szerelem, titkos ösvényeden.
A hold sejtő arca biztatva lép elő.
Balzsamot lehelő ekkor a lágy szellő,
S ég, föld rezgi velem azt a kéjt, izgalmat,
Amit szívem érez s miről ajkam hallgat.
Szeretlek! s az élet mi is volna nekem,
Ha te nem szeretnél, édes egyetlenem!

(Kemény Zsigmond)

 

Cseri János:

Ősszel is szeretlek...

...amikor eltűnnek a fűtetlen
forró nyár-éjszakák,
még vágyunk is
takaró leple alá húzódva éli
egymásba gabalyodó ősz-évszakát.
Hűvös, ködös hajnalok... de lám
gyönyörtől verejtékes csókod éleszt,
Szeretsz;
és hogy szeretlek érezd,
Ölellek;
hozzád simulva
olvadok, forró öled
testet-lelket melengető rejtekébe.

Őszi szerelem

 

Őszi szerelem

most, hogy
aranysárgalevéllel
betakar minket
az ősz
lehunyom a szemem
és várom, hogy
majd eljössz...

... hogy betakarj majd
szíveddel, mint
az aranytakaró
a földet
s én
vállad gödréből
figyeljem
a közelgő telet...


... hogy a kopott
napsugár még
átengedje hajamon
a nyár múló illatát,
hogy érezzem
az őszi szerelem
varázsát...